Nyeste Pál piarista atyát és Mikovics Krisztina nővért kérdezte missziójukról, az Úr és embertársaik iránti szolgálatukról a megszentelt élet éve és világnapja kapcsán Rajki Zsófia. Az interjút a Zaol.hu nyomán közöljük.

 

Az idei esztendőt – egészen jövő februárig – a megszentelt élet évének nyilvánította Ferenc pápa. Február 2-a, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a szerzetesek világnapja, immáron tizenkilenc esztendeje. Így az elkövetkezendő időszakban kiemelt figyelmet kapnak a szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadó szerzetesi közösségek, akik a világban, rendeltetésüktől függően, sokféle szerepet töltenek be. A piarista rend szerzetesei például tanárok, mint Nyeste Pál atya. A Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvoda igazgatója szerint ők maguk tevékeny életformát megvalósító közösség.

– Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy a mindennapi munkánk, pontosabban a szolgálatunk nem uralkodhat az életünkön. Jézus Krisztussal naponta kell ápolnunk a személyes kapcsolatunkat – mondta Pál atya.

– Nem válhatunk puszta szolgáltató rendszerré – fűzte hozzá a szerzetesi hivatás női oldalát képviselve Mikovics Krisztina nővér, a homokkomáromi Nyolc Boldogság Közösség vezetője.

 – Hiszen ma már bárki taníthat, ha megvan rá a képesítése. Beteget ápolni lehet Afrikában, de önkéntes munkát is szabadon vállalhat, aki késztetést érez rá. Mindezen feladatokat humanitárius okokból is végezhetik az emberek. Nem kell hozzá szerzetesnek lenniük – állította Krisztina nővér. Hozzátette: hogyha jómaguk pusztán a feladataikra koncentrálnának, akkor nemhogy „pluszt” nem tudnának a világba vinni, de még az Úrhoz kötődő bensőséges viszonyt is elveszítenék.

A társadalom javarészt – akár az imént taglalt okok vagy a hallomásból ismert szigorú regulák miatt – sokkal inkább a lemondások tömkelegét látja a krisztusi életformában, mintsem annak a szépségét.

– Mi önként döntöttünk a hivatásunk mellett. Éppen azért nem azt néztük, áldozatokkal jár-e. Egy példa: a hétköznapi emberek velünk kapcsolatban a cölibátust egyfajta lemondásnak tartják. Mi a szűzi életformát saját akaratunk szerint választottuk, sőt ajándékként kaptuk az Úrtól. Természetesen voltak és lesznek is hullámvölgyek az életünkben, amikor elhomályosul bennünk ez a gondolat. Szükségünk van olyan helyzetekre, ahol testvéreink és az Úr segítségével tisztázhatjuk hivatásunkat – így Pál atya.

S ha már a nehézségeknél tartunk, egy vatikáni nyilatkozatból tudható, hogy az emlékév időszakában bizony a szerzetesek „hibái” is kiemelt figyelmet kapnak.

– Emberek vagyunk, ennek folytán nem tökéletesek. Azonban megtanultuk, hogy folyamatosan reflektáljunk saját magunkra és közösségi életünkre. Ebből fakadóan hamar észrevesszük hibáinkat, melyeket önostorozás helyett igyekszünk minél előbb kijavítani – szögezte le Krisztina nővér.

– Áttetszőnek kell lennünk az emberek számára. Tehát, ha hibázunk, azt ne takargassuk, ne zárjuk magunkat falak közé – vélekedett Pál atya.

Nézzük a szerzetesi hivatás újabb oldalát: a szerzetesek szegénységi fogadalmát. A megszentelt élet nemzetközi napját megelőző vasárnap a Vatikán közzétett egy olyan körlevelet, amelyben a Szentatya gondolatai (és cselekedetei) olvashatóak a szegénységről. Továbbá a közeljövőben várhatóak olyan útmutatások, amelyek a papoknak, a szerzeteseknek adnak támpontokat az anyagi javak megfelelő kezeléséről.

– Nekünk személyes tulajdonunk nincs, a közösségünknek viszont van. Ám a munkánkhoz használnunk kell különböző dolgokat, eszközöket. A társadalom a mai világban nem értené, ha kalazanciusi módon gyűjtögetnénk a pénzt, és abból adnánk ennivalót a gyerekeknek. De nekem, szerzetesnek, olykor éreznem kell, hogy éhes vagyok a kenyérre, nehogy elfeledkezzem, mit jelent éhezni. Azt elismerem, hogy a nyugati világban egy szerzetes bebiztosítottabban él a harmadik világ embereihez képest – hajtott fejet Pál atya.

A Nyolc Boldogság Közösség tagjainak szintén nem lehet magántulajdona.

– Nálunk szintén minden a közösségé, az anyagi javakat – autó, számítógép, telefon – a közösség tagjai csak használják, mint én is a telefont, amit a kezemben tartok. Azonban igyekszünk függetlenedni (vagy nem ragaszkodni, kötődni, függni) az anyagi javaktól – hangsúlyozta Krisztina nővér, egyetértésben Pál atyával.

Zárszavukban elmondták, idén több országos program várható a kiemelt esztendő keretében. Az egyházmegyei ünnepeken kívül április 25-én Mátraverebély-Szentkútra zarándokolnak a különböző rendek tagjai, hogy közösen megünnepeljék hivatásukat.

Fotó: Szakony Attila

Magyar Kurír