Hála Istennek, újra itthon vagyunk. Megjöttünk a spanyolországi zarándoklatunkról. Hogy milyen benyomással, azt elmondhattad a Frankfurttól Stuttgartig tartó, visszafelé vezető felejthetetlen úton. Szinte mindannyian ugyanazt mondtátok: „...Előbb az emlékeknek le kell ülepedniük...” „...Most azt sem tudom, mit emeljek ki a sok látvány közül...” „...Még nagyon frissek az események...”
Jómagam is csak ilyesmiket ismételgettem: „Nagyszerű volt... Felemelő... Fönséges...”
Most, egy nappal mindeneknek túlján (vagy elején?) már mélyebbre látok!
Ami engem megkapott, az a sok boldog arc és csillogó szem volt, amelyeknek tükrében jó egy hétig magam is sütkérezhettem...
Figyeltelek, s tanúja vagyok: boldog voltál egy pár napra!
Nem, nem kell lelkiismeretfurdalásod legyen azért, mert jól megy sorod, mert örömöd telik az életben. Nem azért kaptad Istentől ajándékba az életed, hogy ezt a földi létet valahogy „túléld”, „megúszd”, „átvészeld”. Szabad Neked élned, szabad neked boldognak lenned, szabad örülnöd, szabad keresned azt, hogy életednek minőséget adj!
Tudnod kell viszont: ahhoz, hogy boldog légy, nem szükséges egy luxusautó. Elég egy egyszerű autóbusz is, mint a mienk volt, amely egyszer-egyszer makrancoskodott is... Ahhoz, hogy igazán boldog légy, még csak az sem szükséges, hogy pénzedet a világ legdrágább városaiban add ki... Elég egy mára jelentéktelen kisvárossá süllyedt kis Trujillo, ahonnan valamikor a hódítók kiindultak, vagy az ismeretlen – Toledóhoz közel eső – Torrijos, ahol esti sétánkon úgy megvert az eső... Ahhoz, hogy boldog légy, nincs szükséged udvaroncok seregére. Elég egy maroknyi jóbarát, akivel együtt beszélgethetsz, nevethetsz, imádkozhatsz, énekelhetsz, és – akiknek figyelmességét és szeretetét élvezheted... Ahhoz, hogy boldog légy, még csak különleges, érdekfeszítő, izgalmas nagy kalandokra sincs szükséged. Elég egy egyszerű esti séta, mint Sevillában, ahol este fél tizenegykor az Úrnapi körmenetre készülődő fiatal fúvósok csodálatos és lelkes zenéje a bőröd alá bújt... Vagy az a csend és meghittség, ami az avilai és a guadalupei székesegyházban percekig illetve órákig körülölelt...
Emlékszel?
Istenem, látszólag micsoda semmiségek!
De ha mélyen eltöprengsz, akkor magad is rájösz, hogy életed éppen ilyen Istentől kapott rózsaszírom-apróságokból áll! Halkuló kis sziromcsodákból... De mindegyiken keresztül Isten szól hozzád, hogy: „Jövök!” Ha mélyen eltöprengsz, akkor magad is rájösz, hogy néha a szeretetből ajándékba kapott kis  apróságok sokkal boldogabbá tesznek, mint egy hatos a lottón... Ha mélyen eltöprengsz, akkor magad is rájösz, hogy néha (néha? sokszor!) egy partner, egy barát vagy ismerős hálás, csillogó szeme többet ad Neked, mint egy páncélszekrényben őrzött bankkontó vagy csillogó ékszer...
Vagy nem?
Ne feledd hát: Isten azt akarja, hogy életutadon boldog légy! Ne feledd hát: Isten azt akarja, hogy „útközben” (zarándokolva) találd meg a boldogságot! Ne feledd hát: a boldogság sokszor olyan közel van hozzád, mint ... egy autóbusz székei... vagy a toledói és a cordobai szűk utcák kis házai...
Csak szem kell hozzá, hogy észrevedd őket, és olyan szív, amely szépségük titkát megfejti...
Ilyen szemet és szívet kíván Neked – és minden Olvasójának, (zarándoktársi) szeretettel

 

Imre atya

Stuttgart, 2015-06-04.

Forrás: http://stuttgarti-katolikusok.de