Apor Vilmosra emlékeztek Győrben április 2-án, mely idén ugyanúgy húsvéthétfőre esett, mint 1945-ben, mikor a vértanú főpásztor meghalt. Húsvéthétfő estéjén Barsi Balázs OFM mutatott be ünnepi szentmisét Boldog Vilmos püspök tiszteletére a Nagyboldogasszony-székesegyházban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A ferences szerzetes szentbeszédében kiemelte, hogy a szemlélődés egyik megnyilvánulási formája a belső látás: fontos, hogy az evangéliumok által leírt történések megelevenedjenek bennünk. Ha rendelkezünk ezzel a belső látással, akkor képesek vagyunk az asszonyokkal a feltámadt Úr Jézushoz futni, és átkarolni a lábait; vagy arra, hogy Tamással mondjuk: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28). Így válik imádsággá az evangéliumok olvasása. Ha azonban a teológia művelője nem rendelkezik ezzel a belső látással, akkor csak elméleteket tanít.

Barsi Balázs a jelenlévők figyelmét Máté evangéliumának egy szakaszára irányította: „Félelemmel, de még nagyobb örömmel” (Mt 28,8), rámutatva: ez a két érzés egyszerre van jelen az asszonyokban, amikor találkoznak a feltámadt Úrral. Egyszóval: megrendültek. A feltámadást követően az asszonyok az Úr dicsőséges testét karolták át, leborultak előtte és imádták: a megrendültségből, a félelem és az öröm zavaros egyvelegéből eljutottak az imádásig. A megrendülés nem egy érzelmi vihar, hanem egy olyan belső érintés, amelynek hatására az ember élete más irányt vesz, gyökeresen megváltozik. Amikor Vilmos püspök halálos sebet kapott, a nagypéntek misztériumában részesült. A veszély miatt érzett félelem és az öröm, hogy megmenekültek azok, akiket védett, együtt voltak benne.

Ezt követően Georges Bernanos A Kármel napja című drámáját idézve elmélkedett a szónok a vértanúságról. A francia regényíró a compiègne-i kármelita kolostor tizenhat apácájának történetét mondja el, akik mártírhalált haltak a jakobinus diktatúra (1793–1794) idején. A dráma főhőse az arisztokrata családból származó, nyugtalan és félelmeivel küszködő Blanche de la Force, aki nem elégszik meg a valóság hétköznapi értelmezésével, s azt reméli, hogy Istennek tervei vannak vele. A drámában mindvégig jelen van a feszültség a kolostor lakói és Blanche, illetve a Krisztust követni akaró arisztokrata lány vágyai és cselekedetei között. A feszültség csak az utolsó képben oldódik fel: az addig gyávasága, gyenge jelleme miatt mások által megvetett Blanche önként követi rendtársnőit a vérpadra.

Elöljárója felhívta Blanche figyelmét arra, hogy az emberi alaptermészetet le kell győzni, de nem szabad kényszeríteni. A vértanúk jellemszilárdságára van szükségünk, hogy a sértésre ne válaszoljunk sértéssel – fogalmazta meg a mindannyiunkra vonatkozó tanulságot a szentmise főcelebránsa. – Isten nem azt kéri leányaitól, hogy nap mint nap komédiázzanak az ő szent színe előtt, hanem hogy hűségesen szolgálják őt. Egy jó szolgáló mindig ott van, ahol szükség van rá, de sohasem hagyja, hogy észrevegyék. A mértéktelen alázatosság azonban kevélységet szül. A perjelnő figyelmeztette Blanche-t arra, hogy arisztokrata származásából fakadó kötelezettségei a rendbe való belépését követően még hangsúlyosabban vonatkoznak rá. Apor Vilmos püspök báró volt: főpásztorként is a hazát szolgálta.

Vilmos püspök imádságával Krisztus passiójává lényegítette át saját vértanúságát. Jézus nem azzal váltott meg bennünket, hogy keresztre feszítették. Azzal gyilkosai bűnt követtek el. Hanem azzal, amit belülről tett: „Atyám, bocsáss meg nekik” (Lk 23,34). A vértanú nem akar meghalni: Isten akaratát kívánja beteljesíteni. „Ezért szent a ti püspökötök, győriek. A mi püspökünk. És ezt akarja üzenni nekünk: ne akarjunk elmenekülni a kereszt elől, de ne is keressük. Akkor mit keressünk? Azt, hogy legyen meg az ő szent akarata” – zárta prédikációját Barsi Balázs.

A szentmisét követően litániával és szentségimádással folytatódott, majd kompletóriummal zárult a megemlékezés. A jelenlévők Boldog Apor Vilmos püspök közbenjárását kérték Magyarországért.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír