A gyulafehérvári székesegyház búcsúját, amely egyben a helyi papnevelő intézet Veni Sancte szentmiséje is, hagyományosan szeptember 29-én tartották. Számos zarándok jelenlétében Jakubinyi György érsek Tamás József segédpüspökkel és a főegyházmegye papjaival együtt mutatott be szentmisét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bevezetőjében a főpásztor Szent Mihály főangyal nevét értelmezte, melynek jelentése: ’Ki olyan, mint az Isten?’ Emlékeztetett arra, Szent Mihály nemcsak a székesegyház, hanem a főegyházmegye védőszentje is. Az érsek megemlékezett Isten Szolgája Márton Áron püspökről is, aki 38 évvel ezelőtt ezen a napon költözött az örökkévalóságba.

Az ünnep szónoka, Ambrus Vilmos marosludasi főesperes-plébános prédikációja elején a közösséggel együtt imádkozta el a Szent Mihály közbenjárásáért szóló közismert imát. A főesperes-plébános az angyalokról elmélkedve rámutatott: mindegyiknek története, egyéni sorsa és üdvtörténeti szerepe van. Történetük a teremtéssel kezdődött, ők Isten legkiválóbb teremtményei, közülük az első, a fejedelmük Szent Mihály. Emlékeztetett arra, hogy mint az embereknek, az angyaloknak is szabad akaratuk van. Ezt a szabad akaratot tette próbára Isten, amely próbatétel során sok angyal elbukott. Nemcsak az angyalokat érte az a kísértés, hogy elutasítsák Isten kegyelmét, függetlenedjenek a Teremtőtől, és a maguk istenei legyenek, hanem az embert is, és mint az angyalok, sokszor elbukik – hangsúlyozta a főesperes. Hozzátette: Szent Mihály elszánt és diadalmas harcosa Istennek, aki szent harcot vív, de egyben az irgalmasság hírnöke is.

A főegyházmegye védőszentje „elkísért bennünket ezeréves történetünk Istenért vívott harcaiban is, a török és tatár elleni küzdelemben, a vallási villongás és a kommunista diktatúra idején, ugyanakkor a ’89-es fordulat utáni kihívásokban, nehéz helyzetekben is, és napjainkig kísér”. A szónok rámutatott,  ma is gonosz szellemek, fejedelemségek és hatalmasságok ellen kell küzdeni. Példaként említette Márton Áron püspököt, akinek vigyázó szeme éberen őrködik egyházmegyéje fölött. Szent Mihály üzenetet hordoz számunkra: „Ne féljetek!”

A papokhoz intézett szavai után szólt az új tanév előtt álló kispapokhoz is: „Bár a püspök mindenkit küzdelemre szentel, ne féljenek, mert aki Szent Mihály közbenjárásában bízik, az győzelemre van ítélve.” Az ima és tanulás mellett arra kérte a szeminaristákat, hogy járjanak az emberek között, hallgassák meg őket. Szólt arról, hogy szükség van bátor és fiatal papokra, hiszen a lelkipásztorok közül sokan elfáradtak a küzdelemben. Kérte őket, ne engedjék, hogy a szorongás és a félelem hatalmába kerítse őket, mert az Úr ügye nem vall kudarcot. Végezetül emlékeztetett arra, hogy ne feledjék a kísértő legfőbb ellenfelét, Szent Mihályt segítségül hívni, és ne feledjék, hogy „örökkön-örökké az Isten lesz az Úr”.

A szentmise keretében – a prédikáció után – letették a hitvallást a kis- és nagyszeminárium új elöljárói: Obermájer Ervin István nagyszemináriumi prefektus, Tódor Attila kisszemináriumi spirituális és Farkas Ervin kisszemináriumi prefektus.

* * *

Ugyanezen az estén tartották meg a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről nevezett szeminárium (Seminarium Incarnatae Sapientiae) tanévnyitóját. A Szentlélek-hívás után András István, az intézmény rektora köszöntötte a jelenlévőket. Az elöljárók, tanárok és kispapok mellett a tanévnyitó ünnepségen jelen volt Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök és Vik János, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia karának dékánja.

A rektor köszöntötte a szemináriumi közösségben az új prefektust, Obermájer Ervint, aki bemutatta a papnevelő intézet hat új növendékét, akik mindannyian a Gyulafehérvári Főegyházmegye kispapjai. A prefektus mellett a tanári kar új tagja Farkas Ervin kisszemináriumi prefektus is, aki román nyelvet tanít.

„A kutyát és a papot a szájáért tartják!” – idézte a népi mondást Vik János dékán köszöntőjében. Azzal kapcsolatban, hogy mi értelme ma hittudományt művelni, kifejtette, hogy mindamellett, hogy a papszentelés feltétele a teológia művelése, fontos, hogy a papságra készülők ne csak „papoljanak”, avagy kioktassanak, mondanivaló nélkül beszéljenek, hanem a jó emberismerő kutyához hasonlóan megtanuljanak figyelni, hallgatni. Hangsúlyozta, a papságra készülők célja nem a népszerűség, hanem az, hogy emberközeliek legyenek. A teológia tanulása a figyelmes hallgatásra képezze a kispapokat, hogy majd a rájuk bízottak merjenek elindulni, megkeresni saját személyes válaszukat életük nagy kérdéseire. Ábrahám alakját állította a növendékek elé, aki az ígéret után indult útnak. Mindannyiunknak küldetése van a világban, hogy azt alakítsuk, szebbé tegyük. Utunk célja, hogy megérkezzünk Istenhez, aki mindig nagyobb a mi félelmeinknél, a szenvedéseknél, amik ránk várnak – fejtette ki a dékán.

András István rektor ünnepi beszédét egy Márton Áron püspöktől vett idézettel kezdte, aki úgy látta, hogy korát „elképesztő középszerűség” jellemzi, és a rektor szerint az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolat ma is érvényes. Mint elmondta, a szeminárium célja, hogy a papságra készülőket kiemelje a középszerűségből, és hogy ez megvalósuljon, három szempontot sorolt fel. Az első a felelősségtudat megerősítése, hogy amit a személyre rábíznak, azt vállalja, és teljes szívvel tegyen érte. Azáltal, hogy Isten kiválasztja a szolgálatára készülőket, jelzi azt is, hogy képesek a rájuk bízott feladatra. Felelősek vagyunk a ránk bízott munkáért a falakon belül is, azokon kívül is – hangsúlyozta az elöljáró. A második szempont az állandó önképzés, hogy a kispapok érlelődjenek, felkészüljenek a rájuk váró munkára, és ezt az idő jó felhasználásával lehet elérni. Harmadik szempontként rámutatott, hogy Krisztus nem ígér kényelmes életet. Együtt készülni a munkára nem könnyű, éppen ezért fontos, hogy az egy évvel ezelőtt megfogalmazott cél, hogy a szemináriumi közösséget a családiasság és a bizalom légköre jellemezze, idén is szem előtt legyen, de ezt mélyebbre ásva kell művelni. Mindannyian értékesek vagyunk, de egyben különbözőek is, és a különbözőségek erősítsék „a családot”, hogy sajátos erősséggé tudjon válni. Van, amit csak te tudsz elvégezni, ezért hívott meg Isten – fogalmazta meg a rektor.

Jakubinyi György érsek beszédében a lelkigyakorlathoz hasonlította a szemináriumi időszakot, „amelynek lényege, hogy teljes egészével lépj be, maradj egyedül, de ne úgy, hogy elzárkózz, hanem éld meg azt közösségben, de semmi se kerüljön közéd és Isten közé. Legyenek a szemináriumi évek a megújulás ideje, hogy közelebb jussunk a célhoz, a szolgálati papsághoz” – fejtette ki a főpásztor.

A tanévnyitó ünnepséget közös esti ima zárta. A szeminárium diákjai számára a tanévnyitó estéjén elkezdődött a tanévkezdő lelkigyakorlat, amelyet Kiss Endre, a szeminárium spirituálisa tart.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Nagy Emil

Magyar Kurír