Akkor szép egy ember élete, ha kezdi megsejteni a titkot, amelyből a világmindenség fakadt – hangsúlyozta a szatmári egyházmegye Jézus Szíve-búcsúján Székely János esztergom-budapesti segédpüspök homíliájában, június 5-én, a partiumi Szatmárnémeti főterén összegyűlt hívek előtt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Több ezren vettek részt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepén, melyet a hagyományokhoz híven idén is a város főterén, a székesegyház előtt felállított szabadtéri oltárnál ünnepeltek. Generációk találkoztak, az erdélyi Szatmár, Máramaros megyékből, Kárpátaljáról és az anyaországból érkezettek gyűltek össze. Zarándokok, akik azért jöttek el, hogy életükben először vagy már sokadjára felajánlják önmagukat, családjukat Jézus Szent Szívének. Miután a szatmári Kálvária-templomban nyolc órától román nyelven, fél tíztől pedig német nyelven mutattak be szentmisét, tizenegy órától kezdődött a nagy búcsús szentmise a székesegyház előtt, magyar nyelven, ennek főcelebránsa és szónoka Székely János esztergom-budapesti segédpüspök volt.

A főcelebráns bevezető gondolataiban Isten szeretetéről szólt: „Jézus Szívét ünnepeljük, Isten szeretetét, aki egészen a keresztig szeretett minket. Amikor megszülettünk, nemcsak a szüleink ujjongtak, hanem mindenek előtt ujjongott az örök teremtő Isten, aki akarta, hogy legyünk, aki végtelen szeretettel alkotta meg a világot és minket. Jézus Szíve ünnepén hálát adunk ezért a szeretetért. A szatmári egyházmegye különleges meghívást kap ezáltal az ünnep által is arra, hogy a szeretetben éljen. Jézus Szívének alázatában, egységében, szeretetében éljenek a családjaitok, egyházközségeitek!”

Homíliájában Székely János emlékeztetett arra, hogy az ember szeretetre születik. „A Szentírás arra tanít minket, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretete. Az Atya szüntelenül mindent átad a Fiúnak. Az istenség teljességét úgy birtokolja, hogy adja. Az Atya a szeretet örök extázisában él, semmit sem tart meg önmagának. A Fiú öröktől fogva, mindörökké születik, az istenség teljességét úgy birtokolja, hogy kapja. A Szentlélek pedig a kettőjükből származó harmadik személy, a kettőjük közös szeretete. Isten örök szeretet, benne élet árad, örök szülés és örök születés. Ennek az Istennek a képmása, a remekműve a világ, az atommagok és elektronok tánca, a férfi és a nő szerelme. Ebből a szeretetből származik a mi életünk is” – fogalmazott a szónok.

Akkor szép egy ember élete, ha kezdi megsejteni ezt a titkot, amelyből a világmindenség fakadt, ha engedi, hogy rajta is átáradjon az a végtelen jóság. Az ember szeretetre születik. Akkor lesz valaki boldog, ha sikerül odaadnia az életét. Csak úgy tudunk nagylelkű szeretetben élni, ha engedjük, hogy a szívünket odafentről megtöltse a teremtő Isten végtelen jósága, ha engedjük, hogy a szívünket Ő töltse be. Az Úristen ezért úgy határozott, hogy a saját lelkét, a saját szeretetét adja nekünk – hangsúlyozta a püspök.

Hogyan tudjuk megtölteni a szívünket nap mint nap Isten végtelen szeretetével? Hogyan lehet a szívünk hasonló Jézus Szívéhez? – tette fel a kérdéseket a Székely János, válaszként, megoldásként pedig Isten élő igéjének olvasását vagyis a Szentírás tanulmányozását, az imádságot és a szentségekből való erőmerítést ajánlotta.

Ha ebből a három forrásból táplálkozunk, lesz bennünk élet. Jézus azt mondja, a szőlővessző nem teremhet, csak, ha a szőlőtőn marad. Ha nem táplálkoznak a közösségeink, a népünk, a családjaink ezekből az éltető forrásokból, akkor nem lesz bennünk élet, akkor pusztulni fogunk, eltűnünk. Válasszuk az életet! Ha a szívünk megtelik az Úristen szeretetével, akkor tudjuk bőkezűen továbbadni azt másoknak is – szegényeknek, hitre szomjas embereknek. De ez megőriz minket a szenvedés idején is. Ez a szeretet erősebb, mint a halál – hívta fel a jelenlévők figelmét a szónok.

Jézus Szíve ünnepén azt kívánom mindannyiunknak, engedjük, hogy Isten betöltse szívünket a Biblia szavai által, az imádság által, a szentségek által. S aztán tudjuk ezt a kapott szeretetet bőkezűen továbbadni – ki-ki a maga családjában, a szenvedés idején is. Azt kívánom, hogy legyünk Isten szeretetének emberei. Olyan emberek, akik tanultak Jézustól, aki szelíd és alázatos szívű – buzdított Székely János.

A szentmise végén immár hagyományosan körmenet keretében, az Oltáriszentség mögött felsorakozva csaknem körbeérték a főtéri parkot az ünnepbe imádságukkal és énekükkel is bekapcsolódó hívek. A zenei szolgálatba bekapcsolódott a kaplonyi fúvószenekar is.

A búcsús szentmise végén Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök megköszönte Székely János esztergom-budapesti segédpüspök szentbeszédét, majd magyar és román nyelven köszönetet mondott mindenkinek, aki a szervezésben segítséget nyújtott, szerepet vállalt.

A Jézus Szíve-búcsú idén is a teljes búcsú elnyeréséért szükséges imák közös elmondásával és szentségi áldással ért véget.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye/Józsa János

Magyar Kurír