Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye május 25-én, pünkösdhétfőn huszadik alkalommal rendezte meg – karizmák ünnepe elnevezéssel – családi majálisát Budapesten, a máriaremetei kegytemplom kertjében.

KÉPGALÉRIA - klikk a képekre!

Az esős időjárás ellenére több ezren látogattak ki az egyházmegyei családi napra, amelyen az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye plébániái és közösségei, valamint a különböző szerzetesrendek mutatkoztak be.


Húsz évvel ezelőtt, 1994-ben zsinatot tartott az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye. Ezt követően indult el – több más kezdeményezéssel együtt – a pünkösdhétfői egyházmegyei majális, a karizmák ünnepe, amelynek elsődleges célja, hogy az egyházmegye katolikus közösségei megmutathassák magukat a nyilvánosság előtt és a résztvevők katolikus életünk aktualitásairól hallhassanak.


A templomkertben plébániai és családközösségek, missziós közösségek, szerzetesrendek, kiadók és intézmények mutatkoztak be: sátrakat állítottak fel és beszélgetésre, játékra hívták az érdeklődőket.


A találkozó csúcspontja a szabadtéri oltárnál bemutatott szentmise volt, amelynek főcelebránsa Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa volt.


Az Üdvözítő föltámadása után rögtön a Szentlélekben ad hatalmat övéinek – hívta fel az evangéliumban hallottakra a figyelmet a püspök szentbeszédében. Snell György saját tapasztalataira is utalva elmondta: nehéz a Szentlélekről beszélni. Az Atyát könnyű elképzelni, hiszen az egész Ószövetség róla szól, Jézus Krisztus, a Fiú pedig emberségében ott áll előttünk, de mit is kezdjünk a Szentlélekkel? Erre talán a legegyszerűbb válasz az a mondat, amivel a szentmise kezdetén a pap köszönti a híveket: „A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!” – mutatott rá a segédpüspök.

„Hogy ennyien itt vagyunk együtt – paptestvérek, lelkiségi mozgalmak, szerzetesközösségek, plébániaközösségek, fiatalok, gyerekek, idősebbek – ez mind-mind a Szentlélek műve, annak az egyesítő ereje, aki ma idehozott bennünket” – hangsúlyozta a Szent István-bazilika plébánosa. Ha az ember odafigyel a Szentlélekre, akkor tapasztalja meg igazán, miben is áll a működése. A legnagyobb dolgok az ajándékai, amelyeket valóban – nevükhez illően – ajándékba kapunk, ezek által egész életünket más irányba tudjuk szabni, mint az a természet szerint lenne – világított rá Snell György.

Ahogy a bérmálásra megtanuljuk, a Szentlélek átformál minket, úgy, mint egykor az apostolokat, képessé tesz bennünket arra, hogy a hitünk szerint éljünk, és megvalljuk azt. Az igazi hitvallás pedig az, hogy megpróbálunk Jézus tanítása szerint élni – fogalmazott a püspök. Ez nem olyan könnyű a mai világban – tette hozzá, – hiszen tapasztaljuk, hogy ez a mai világ nem Jézusról, nem az evangéliumról, nem a szeretetről szól, sokkal inkább a könyöklés, az erőszak, a durvaság, vagy ami még ennél is sokkal rosszabb, a közöny és a mérhetetlen önzés uralja. Ezzel szemben az üdvösség egyetlen útja az, amit Jézus tanított nekünk, s ezt a maga teljességében csak a Szentlélek erejéből vagyunk képesek megvalósítani.

Snell György ezután a Szentlélek hét ajándékáról beszélt, és értelmezte őket. A tanács ajándékával kapcsolatban elmondta: oly sokszor állunk tanácstalanul a világ dolgai előtt, ezért kell nagyon odafigyelni a Szentlélekre, mert ő mindig sugallja azt a jót, azt a tanácsot, ami által a helyes utat tudjuk választani. A vallásos áhítat ajándéka, amelyet régebben jámborságnak neveztek, nem azt jelenti, hogy valaki borzasztóan áhítatos lesz, hanem hogy képessé válik az imádságban egészen átadni magát Istennek – mondta a bazilika plébánosa. Ez nyitottá teszi az ember lelkét Szentlélek jelzéseire, ajándékaira.

A püspök az istenfélelem ajándékával kapcsolatban Szent József példájára utalt, akiről nem sokat ír a Biblia, de azt igen, hogy igaz és istenfélő ember volt. Ez pedig nem azt jelenti, hogy félt volna Istentől, hanem mindig kész volt arra, hogy odaadja magát neki, rá merte bízni magát.

A karizmák ünnepének lényege, hogy a Lélek tényleges működéseit, amely ajándékával mindenkiben jelen van, egymásnak megmutassuk – fogalmazott Snell György. Feladatunk, hogy megmutassuk milyen gazdag és színes az egyház, egy plébániaközösség, szerzetesi közösség vagy a különböző lelkiségi mozgalmak. Jövő pünkösdig egy újabb esztendő áll előttünk erre – hívta fel a figyelmet a lelkipásztor. Ezután arra hívta a jelenlévőket, kérjék a Szentlelket, hogy indításaira mindig nyitva legyen a lelkünk, a szemünk pedig arra, hogy az általunk kapott isteni kegyelemre kinek van szüksége.

A szentmisén az esztergomi szeminárium kispapjai teljesítettek zenei szolgálatot.

A megszentelt élet évének alkalmából kora délután Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek vezetője tartott tanúságtételt Szent Tamás földjéről Szent István földjéig címmel. Fontosak vagyunk Isten számára, akármilyenek vagyunk – mondta az indiai származású szerzetespap alapgondolatul, hozzátéve: így Isten minden esetben használni tud minket.

Benvin Sebastian először a szír-malabár egyházról beszélt, amely napjainkban az egyik legélőbb, legdinamikusabb közösség a katolikus egyházon belül. Szent Tamás Kr. u. 52-ben érkezett India földjére, ahol húsz évnyi missziós munka után halt mártírhalált, vagyis Indiában közel kétezer éve létezik a kereszténység. Ma 27 millió keresztény él az országban, ebből 18 millió katolikus, közülük 5 millióan gyakorolják hitüket a szír-malabár rítus szerint.

A hit csak akkor a miénk, ha már személyessé vált – mutatott rá Sebastian atya, aki hivatását, Istentől való kiválasztottságát egy különleges hasonlattal szemléltette. A szemináriumba utazva a pályaudvaron – az Indiában mindenütt tapasztalható embertömeg közepette – egy galamb pont az ő fejét vette célba. A szerzetes szerint a Jóisten is ilyen pontosan választ ki egy-egy embert egy adott feladatra.

A verbita pap Magyarországra kerülése is nagyon különleges volt: Benvin Sebastian azért választotta ezt az országot – jóllehet szinte semmit nem tudott hazánkról –, mert indiai rendtársai közül előtte senki nem akart idejönni. A kulturális sokk mellett más sokk is érte az újonnan szentelt fiatal papot Magyarországon: amikor egy vidéki missziós csoporttal való találkozás előtti szentmisén az oltárcsók után felnézett a templomban, üres padsorok fogadták, csak a hátsó sorokban volt egy-két ember. Nagyjából vele egyidőben érkezett indiai rendtársa ezt úgy élte meg: kész, itt nincs mit tenni, ő azonban igyekezett pozitív lenni: Üresek a padok? Itt a munka, ez a feladatom!

Benvin Sebastian röviden bemutatta az ő általa vezetett Pápai Missziós Műveket is, amely a Szentatya missziós hivatala Magyarországon. A szerzetespap különösen fontosnak tartja a hat éve útjára indult gyermekmissziót, amelynek révén egy új, élő egyház alakulhat ki a fiatalokból hazánkban.

A 20. Karizmák Ünnepe a keresztény könnyűzenét játszó Eucharist együttes koncertjével ért véget.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír