Szent Albert Adam Chmielowski

Adam Hilary Bernard Chmielowski néven született Igołomiában, 1845. augusztus 20-án, gazdag lengyel arisztokrata családban. Négyen voltak testvérek, Adam nyolcéves volt, amikor elvesztették szüleiket. Ettől kezdve rokonok nevelték őket.

A puławyi mezőgazdasági és erdészeti akadémián tanult, hogy idővel át tudja venni a családi birtok irányítását. 1863-ban részt vett az Orosz Birodalom elleni januári felkelésben. Megsebesült, és egyik lábát térdtől elvesztette. A cár súlyos büntetést szabott ki a felkelőkre, így el kellett menekülnie az országból. Egy ideig Belgiumban folytatott mérnöki tanulmányokat, majd Párizsba ment, ahol festeni kezdett. Rajztanári oklevelet szerzett, majd a müncheni szépművészeti akadémia hallgatója volt. Ekkor térhetett csak haza.

Krakkóban ismert és népszerű festővé vált. Mindeközben egyre inkább együttérzés ébredt benne a szegény és elnyomott emberek iránt. Munkát vállalt a város egyik hajléktalanszállóján, és festményein is mind gyakoribb téma lett a szenvedés. Egyik főműve az Ecce Homo című kép, amelyen az egész emberiség szenvedését magára vállaló Emberfiát ábrázolta.

1880-ban úgy döntött, elhagyja a fényes karriert ígérő művészi pályát és életét a szegényeknek szenteli. Belépett a jezsuita rendbe, de néhány hónap múlva egészségi állapota miatt eltanácsolták. Krakkóban élt, nincstelenül, éjszakai menedékhelyeken húzta meg magát. Ez azonban nem szegte kedvét, sőt. Felismerte hivatását, amely a nyomorban élők között is a leginkább elhagyatottakhoz szólt. Úgy gondolta, korának nagy csapása, hogy az emberek látják ugyan maguk körül a szenvedőket, mégsem tesznek semmit.

1887-ben belépett a ferences harmadrendbe – ekkor vette fel az Albert nevet. Szállásért cserébe munkát vállalt egy hajléktalanszállón. Egy évvel később szegénységi és szüzességi fogadalmat tett a krakkói püspök kezébe. E napot tekintjük a Szegények Szolgái vagy más néven albertinus szegénygondozói rend alapításának. Hivatalosan azonban csak 1928-ban alakult meg a kongregáció, mert a teljes szegénységet, amelyet Albert testvér és társai vállaltak, az egyház akkoriban nem hagyta volna jóvá egy közösség számára. 1891-ben a később boldoggá avatott Bernardinával (született Maria Jabłońska) megalapította a rend női ágát.

A közösség szegénykonyhákat, árvaházakat és menhelyeket nyitott, ezeken belül műhelyeket, hogy a rászorulóknak szakmát adjanak, és segítsék a nincsteleneket megmenekülni az anyagi és erkölcsi nyomorból. A szálláshelyekre minden különbségtétel nélkül befogadták a rászorulókat. Csak adományokat fogadtak el, és a rendtagok a menhelyeken éltek, teljes közösségben a szegényekkel. Albert testvér az egyik általa alapított szállón halt meg Krakkóban, 1916 karácsonyán.

II. János Pál, aki 1989-ben szentté avatta Albert testvért, fiatal korában színdarabot írt róla „A mi Urunk testvére” címmel.

Forrás: Catholic.org, Albertyni.opoka.org.pl, Wikipedia