Szent II. János Pál pápa a Tertio millennio adveniente kezdetű, 1994. november 10-én kelt körlevelében felszólította a katolikus egyházat, hogy három éven át a Szentháromság tiszteletére készüljön a 2000. jubileumi évre, Megváltónk születése 2000. évfordulójára, amit közösen ünnepel a világ kereszténysége. 1997-ben Jézus Krisztus, 1998-ban a Szentlélek és 1999-ben az Atyaisten tiszteletére. Körlevelében azt is említette a szentatya, hogy szeretné, ha a bimillennium előtt egy többségi ortodox állam befogadná lelkipásztori látogatásra. Az történt ugyanis, hogy 1992-ben lehullott a vasfüggöny, a Szovjetunió megszűnt, 15 független államra oszlott, de a kelet-európai ortodox egyházak vallási vasfüggönyt emeltek a szentatya elé: nem léphet kelet-európai ortodox pátriárkák területére, mert ő Nyugat pátriárkája. (Ezt a címet csak a 10. századtól viselték a pápák, de XVI. Benedek pápa azonnal töröltette, mert nem reális: pápa nem mehet Keletre, mert az a keleti pátriárkák területe, viszont a nyugati pátriárka = Róma püspöke területén legalább 20 kelet-európai ortodox egyháznak van püspöksége, sőt Olaszországban a román emigráns ortodoxokat a római katolikus plébániatemplomok látják vendégül!!!) 

II. Szent János Pál pápa körlevelében azt is reméli, hogy amikor a kereszténység együtt ünnepli Megváltónk születésének bimillenniumát (2000. évét), hátha visszatalálnak az ősi kezdeti egyházegységre. Ez a vágya nem teljesült. Viszont a többségi ortodox kelet-európai állam meglátogatásának óhaja megmaradt. Ezért az Egységtitkárság altitkárát, Jean-Claude Périsset püspököt kinevezte 1998 decemberében Románia nunciusának azzal a házi feladattal, hogy 2000 előtt a szentatyát hozza be Romániába. A szláv és görög ortodox egyházak elutasították a pápa látogatását. (Oroszország a mai napig nem fogadta a pápát.) Miért Romániába? Mert a román nép az egyetlen újlatin nép, amelyik nem él az újlatin népek nagy közösségében, egy tömbben Portugáliától Isztriáig az Adria partján, a latin Svájctól (olasz, francia, rétoromán) Szicíliáig, akik a reformáció idején mind megmaradtak katolikusnak, hanem kiszakadva szláv népek tengerében él együtt a rokontalan magyarsággal, sajnos nem olyan békésen, nevében hordja Róma nevét és kultúráját, de hitében ortodox, tehát Kelethez tartozik. A pápa szerint kettősségénél fogva a román népnek hídverő, közvetítő szerepe van Kelet és Nyugat között. Ezért szemelte ki a szentatya Romániát első többségű ortodox államként lelkipásztori látogatásra. Emil Constantinescu államelnök érdeke volt a látogatás, mert Románia még nem volt benne az Unióban. Azzal, hogy első ortodox többségű államként fogadták a szentatyát, bizonyítottak: érettek arra, hogy felvegyék őket az Európai Unióba. Így is történt. Érthető, hogy már 1999 januárjában Giovanni Battista Re bíboros Bukarestben tárgyalt Teoctist Arăpașu bukaresti román ortodox pátriárkával. A feltételek: rövid időt töltsön itt, nem lépheti át a Kárpátokat, hogy az 1948-ban állami és ortodox kényszerrel ortodoxszá nyilvánított görögkatolikusokat ne vonja vissza egyesült egyházukba stb. Mindez titkos tárgyalás volt, amelyről mi nem tudtunk semmit. Ezért hamvazószerda után Jean-Claude Périsset nuncius összehívta a Püspöki Kart Bukarestbe, hogy a pápalátogatásra programot javasoljunk. Természetesen mi, a háromnyelvű és -nemzetiségű Romániai Katolikus Püspöki Konferencia javasoltuk, hogy a szentatya látogassa meg Bukarestet, Bákót, Csíksomlyót, Balázsfalvát és Máriaradnát. Ezt közöltük sajtónyilatkozatban is. Nem tudtuk, hogy januárban a kocka már el volt vetve. Ezért II. Szent János Pál pápa romániai lelkipásztori látogatása csak 1999. május 7–9. közt történt és csak Bukarestre korlátozva. Sajnos Erdélyből sokan nem jöttek el. A nunciatúrai ebéden II. Szent János Pál pápa kifejezte fájdalmát, hogy a hívei többségét bíró Erdélybe nem jöhetett át, de magasabb érdekek – ökumenizmus – azt diktálták, hogy ezeket a korlátozásokat fogadja el. Csak így látogathatott meg 2000 előtt egy ortodox többségű országot. De ígérte, ha még egyszer idelátogat, feltétlenül átjön Erdélybe.

Az ígéret teljesítésére húsz évet vártunk. Ferenc szentatyánkat a román görögkatolikus püspökök és a román államelnök, Klaus Iohannis többször meghívta romániai látogatásra 2018 decemberére, a Nagyrománia kikiáltására szervezett centenáriumi ünnepségre. A gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlésre – az Osztrák–Magyar Államvasutak ingyenes jegyével – Gyulafehérvárra gyűltek össze a Monarchia románlakta területeinek képviselői 1918. december 1-jén. Elnök Boldog Dr. Iuliu Hossu szamosújvári görögkatolikus román püspök volt, a karánsebesi román ortodox kolléga, leendő ortodox pátriárka, Miron Cristea tarka plédbe göngyölve ült székén az ülésen. 1918. december 1-jén Boldog Dr. Iuliu Hossu szamosújvári román görögkatolikus püspök olvasta fel a kiáltványt, amelyben kérik az óhazához („erdélyi magyarul”: a Regát = királyság), a Román Királysághoz való csatlakozást. Ne feledjük, Boldog Dr. Iuliu Hossu szamosújvári görögkatolikus püspök volt utolsó koronázott apostoli királyunk, IV. Boldog Károly által kinevezett utolsó katolikus püspök.

Miguel Maury Buendía nuncius urunk többször jelezte, hogy szentatyánk politikai, nemzeti stb. évfordulókra nem jön, csak lelkipásztori látogatásra. Ugyanakkor a magyar diplomácia kérte a szentatyát, hogy a magyarságra nézve gyászos évfordulóra ne látogasson Romániába. Így született meg a kompromisszum, hogy a szentatya nem jön 2018 decemberében Romániába, sem 2020-ban, Trianon 100. évfordulójára, csak 2019-ben.

Mi, a CER (Conferentia Episcoporum Romaniae), a Romániai Katolikus Püspöki Kar többször jeleztük sajtónyilatkozatban, hogy várjuk a szentatyát lelkipásztori látogatásra Romániába, Bukarestbe, Bákóba, Csíksomlyóra, Balázsfalvára és Máriaradnára. Köszönjük Miguel Maury Buendía nuncius urunknak, hogy kiállt mellettünk a csíksomlyói pápalátogatás mellett. Köszönjük Erdő Péter bíboros, érsek, prímás úrnak, hogy dr. Tóth Tamás MKPK-főtitkár útján felkínálta a lehetőséget, hogy kérjük a szentatyát az aranyrózsa-ajándékozásra. Köszönjük a bíboros úrnak ezt a javaslatot, mert ezzel a csíksomlyói Segítő Mária-kegyhely, kis bazilika a világérdeklődés középpontjába került.

A csíksomlyói pápalátogatásról elég interjú, megemlékezés jelent meg. Én csak azt szeretném megemlíteni, hogy a pápai protokoll szerint a szentatyát látogatáskor az egyházmegye megyés püspöke kíséri. Ez június 1-jén, szombaton elmaradt, mert a szentatya az időjárás miatt megváltoztatta a helikopterutat, a személygépkocsis utazást választva. Viszont a szentmise végén felolvashattam a Vatikán és a román állam által négyszer ellenőrzött és rövidített köszöntésemet magyarul és románul. Nagyon örült Szatmár, Nagyvárad és Temesvár magyar többségű római katolikus egyházmegyéje, hogy az ő nevükben is köszönthettem szentatyánkat, hiszen a csíksomlyói találkozóra ők is eljöttek.

Mint gyulafehérvári főpásztor végül is a szentatya személygépkocsijába ülhettem mellé, majd a csíksomlyói Jakab Antal Házban svédasztalos sietős ebédjén részt vehettem a szentatyával. Csak hatan voltunk az asztalnál. Majd az időjárás miatt két óra helyett csak negyedórát pihent egy szobában, és mentünk a csíkszeredai 61. számú hegyivadász-kaszárnyába (Ceaușescu vadászkastélya Hargita megyében), ahol három helikopter várta a szentatyát és kíséretét, hogy délutánra Jászvásárba menjenek.

Amíg a szentatya mellett lehettem, sok mindent elmondtam kisebbségi helyzetünkről, például hogy miért nem lehetett az első székely boldogot Győrben 1996-ban boldoggá avatni (Altorjai báró Apor Vilmos győri püspök vértanút) stb. A szentatya azt mondta: „Látja, mi Latin-Amerikában tudtuk, hogy Kelet-Európában a katolikusok szenvednek, de részleteket nem tudtunk.” A szentatya közben jobbra-balra integetett. Egyszer állította meg a szentszéki civil rendőr, hogy áldjon meg egy gyermeket.

Másnap Balázsfalván a hét görögkatolikus vértanú püspök boldoggá avatása után elköszönt. Sort álltunk mi, a püspökök. Amikor elköszöntem, ezt mondtam: „Szentatya, köszönjük, amit értünk tett tegnap Csíksomlyón.” Válasza ez volt: „Köszönöm. Nagyon sokat tudtam meg magától, amiről nem tudtam.” Mellettem állt Pál József-Csaba temesvári püspök atya, aki rám kérdezett: „Mit mondtál te tegnap a pápának, hogy így köszönte?”

A szentatya korára való tekintettel egy nap csak két programot vállal, délelőtt és délután, közte magánebéd és pihenés két óra. Szentmisét egy nap csak egyszer vállal. A szentatya három nap alatt négy egyházmegyét látogatott meg: 2019. május 31–június 2. között: május 31., péntek: Henri Coandă-Otopeni bukaresti nemzetközi repülőtéren a teljes CER-t fogadta. Este Bukarestben szentmise volt a római katolikus Szent József-székesegyházban. Mindkét éjszaka a nunciatúrán szállt meg négy kísérővel. Június 1., szombat, Csíksomlyó szentmisével, ebéd és negyedóra pihenés a Jakab Antal Házban. Du. és este Jászvásár szentmise nélkül. Június 2., vasárnap, de. Balázsfalva szentmise és hét görögkatolikus vértanú püspök boldoggá avatása. Magánebéd és pihenés a metropólia kúriáján. Du. a balázsfalvi Barbu Lăutaru cigánynegyedben látogatás. Hazarepülés Nagyszebenből.

Kellemetlenségekről nem kellene írnom. Csak néhányat említek: reggel a nagy eső és sár miatt sokan lemaradtak, de így is rengetegen vállalták a viszontagságos gyaloglást. Mire megjött a szentatya, megtörtént a csoda, amely gyakori pápalátogatáskor: kisütött a nap, felszáradtak a könnyek és megszáradtak a zarándokok. Csak Csíksomlyón kellett regisztrálni személyi adatokkal, volt motozás, ellenőrzés. Mivel nem értesítettek arról, hogy a nyeregbe jutást lezárják a szentatya érkezése előtt egy órával, sok előkelő meghívott vendég VIP helyjeggyel a kezében kiszorult, például a protestáns püspök testvérek. A szentatya miseruháján a magyar feliratot be kellett borítani. Belépéskor a magyar zászlókat mind letiltották, mert zavarják a kilátást. A román zászló – egy-kettő, ha volt – nem zavarta azt. Nemzeti imánk éneklésekor egy román püspök testvér morgott, de nuncius urunk megmagyarázta neki, hogy ez imádság, nem politika. A szentszéki szertartásmester a nemzeti imánk kezdetekor megindította a kivonulást. Odarohantam hozzá, magyaráztam, hogy még állni kellene. Ő azonban idegesen válaszolt: „Értse meg, már így is csúsztunk időben, a szentatyának egy órán belül már helikopterbe kell szállnia.” És vonultak.

Minden kellemetlenség ellenére azt mondom, adjunk hálát a jó Istennek és a csíksomlyói Segítő Máriának a szentatya látogatásáért. A kellemetlenségeket felülmúlja már az eddigi eredmény: a világ tudomást vett rólunk, arról, hogy Romániában, Erdélyben katolikus magyar kisebbség él, amely ragaszkodik Szent István örökségéhez, a Mária-tisztelethez. A szentatya aranyrózsája a világ figyelmét Csíksomlyóra terelte. Újabban még a nyeregbe is kimennek a zarándokok, hogy lássák: hol misézett a szentatya.

Ferenc szentatya látogatása Csíksomlyón segítsen mindnyájunknak megújulni hitünkben, a felebaráti szeretet gyakorlásában és a Szűzanya tiszteletében.

Gyulafehérvár, 2019. július 18.

Fotó: Verbum Egyesület

Magyar Kurír