Erdő Péter bíboros november 17-én, vasárnap a Szent István-bazilikában ünnepi szentmise keretében zárta le a hit évét az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében.

A szentmise keretében hálát adtak az elmúlt év minden kegyelméért. Ugyanebben a szentmisében öltötték magukra ünnepélyesen az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben és a Budapesti Központi Szemináriumban tanuló másodéves papnövendékek a reverendát.

4-én, Krisztus király vasárnapján Ferenc pápa hivatalosan lezárja a hit évét, amelyet elődje, XVI. Benedek pápa nyitott meg 2012. október 11-én. A Szentatyát az a szándék vezérelte, amikor a II. Vatikáni Zsinat kezdetének ötvenedik és a Katolikus Egyház Katekizmusa kiadásának huszadik évfordulója alkalmából tematikus évet hirdetett meg, hogy hívők és nem hívők egyaránt ne csak szociális, kulturális vagy politikai szempontból tekintsenek a keresztény hitre, hanem valódi mélységében: Jézus Krisztus tanítását lássák meg benne.

Hazánkban szinte valamennyi egyházmegyében hivatalosan lezárják az új evangelizációnak szentelt évet. Ezt elsőként Erdő Péter bíboros tette meg november 17-én az budapesti Szent István-bazilikában.

„Kérjük Krisztus Urunkat, újítsa meg bennünk a hit erejét és örömét. Árassza a hit fényét Egyházunkra és az egész emberiségre” – könyörgött szentbeszédében Erdő Péter bíboros, hangsúlyozva, hogy amikor tavaly ősszel elkezdődött a hit éve programja, nem tudhattuk, milyen változatos esztendőt készít a Gondviselés Egyházunk és az emberiség számára. A főpásztor kiemelte: a hit egyrészt bizalom, ráhagyatkozás a kinyilatkoztató Istenre; másrészt kegyelem, Isten ajándéka; ugyanakkor igazságok foglalata is, objektív tartalma van. Erdő Péter azt is hozzáfűzte, hogy a hit éve alkalom volt az Egyház számára az evangélium hirdetésére, lehetőséget adott arra, hogy „egyre jobban törekedjünk hitünk tartalmának átadására a hitoktatásban és a felnőtt katekézisben”.

Erdő Péter bíboros homíliájában a Biblia munkáról szóló tanításáról elmélkedett annak kapcsán, hogy addig is, amíg a világ végére, Krisztus végső eljövetelére várunk, kötelességünk dolgozni. „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” – Szent Pál apostol nem csak mondta, hanem tetteivel meg is valósította ezeket a szavakat, ráadásul kétkezi munkát végzett, amelyet az akkori közvélemény nem tartott szabad emberhez méltónak. A bibliai elbeszélésben a Teremtő még a bűnbeesés előtt úgy jelenik meg, mint aki hat napig dolgozik, s a hetediken megpihen – ez is azt mutatja, hogy a munka teremtett természetünkből fakadó adottság, nem pedig az ősbűn büntetése. A Szentírás ráadásul nem tesz különbséget szellemi és fizikai munka között: Jézus maga is hosszú éveket töltött kétkezi munkát végezve.

Munkánk azért értékes – fejtette ki a főpásztor – mert általa Isten teremtő és megváltó művében veszünk részt, és segítjük embertársainkat, de azért is, mert munkával tartjuk fenn saját életünket. „Munkával, felelős élettel, értelmesen töltve életünk idejét mindig készek lehetünk saját halálunkra és az idők végére, mert ’boldogok azok a szolgák, akiket Uruk ébren talál, ha megjön a menyegzőről’” – hangsúlyozta a hit évét lezáró szentmisén Erdő Péter bíboros.

A hálaadó szentmise keretében került sor az esztergomi szeminárium és a budapesti Központi Papnevelő Intézet másodéves papnövendékeinek beöltözésére is. Miután Erdő Péter megáldotta a reverendákat, a kispapok magukra öltötték azt – arra emlékezve, hogy levetik a régi embert és magukra öltik Krisztust, az új embert.

Nyolc kispap öltözött be: az esztergomi szemináriumból Babos Áron, Knáb László, Szivák Tamás, Tóth Imre (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye), Csetneki Miklós (Pécsi Egyházmegye) és Kisiván Csaba (Kaposvári Egyházmegye) papnövendékei, a központi szemináriumból pedig Kovács Zsolt váci és Szigmond Attila pécsi egyházmegyés kispap.

(magyarkurir.hu)