Képzeljétek el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett. Csinosítani kezdte otthonát és kitakarított, tésztát gyúrt és süteményt sütött. Aztán felvette a legjobb ruháját és várni kezdte az Úr érkezését.
Egy kis idő múltán valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson. De csak a szomszédasszonya volt, aki csak egy kis sót akart kölcsön kérni. Az anyó elküldte:
- Az Isten szerelmére azonnal menj innen, most nincs időm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na, menj már! - és becsapta a megbántott asszony orra előtt az ajtót.

Kicsit később megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját és futott ajtót nyitni. De ki volt az? Egy óriási kabátot viselő kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki:
- A Jóistent várom. Nincs egy csepp időm sem. Gyere vissza máskor és a gyermek orrára csapta az ajtót.

Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga előtt.
- Egy szelet kenyeret, jóasszony, legyen akár száraz is…
És ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsőjén! - kérte könyörögve az öreg.
- Ó, ne! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj el a lépcsőmről - mondta bosszúsan az öregasszony. A szegény ember sántikálva odébb állt, az öreganyó pedig visszatért és várta Istent.

Teltek az órák és a nap nyugovóra tért. Eljött az este és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér.
Furcsa mód rögtön elaludt és álmodni kezdett.
Álmában megjelent neki a Jóisten és ezt mondta:
- Ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasítottál el.

Kikkel fog ma találkozni?
- Már reggel az ébredés után - a családtagjaival?
- Mennie kell ma boltba - a boltossal, pénztárossal?
- Munkahelyre kell mennie - a munkatársaival?
- A buszon - fiatalokkal, idősebbekkel, akik szintén utaznak?

Ezen alkalmakkor Istennel fog találkozni!