Május 23-án Veres András győri megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be a nyolcvan éve alapított nádorvárosi Szent Imre-templomban; ez alkalommal áldották meg a templom homlokzatát díszítő hatalmas méretű, a templomszentelést megörökítő, Apor Vilmos alakját középpontba állító képet.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Hetek-hónapok óta nagy várakozással tekintett a Szent Imre-plébánia közössége az idei Apor-ünnepre és a templom homlokzatát díszítő hatalmas méretű kép megáldására. A szentmisén megjelent Sándor József Péter és felesége, Samu Eszter keramikusművész, akik a műalkotást készítették, valamint Kara Ákos államtitkár, a környék országgyűlési képviselője és Varga-Lang Károly, a Lang Szolg Kft. vezetője, a mű megvalósulásának támogatója.

Veres András a szentmise prédikációjában a Jó Pásztor hasonlatából indult ki Boldog Apor Vilmos püspökre utalva, aki Jézushoz hasonlóan életét adta övéiért. A vértanú püspökre tekintve mindannyiunknak föl kell tenni azt a kérdést, hogy miben áll ez az életszentség – fogalmazott a főpásztor. Rámutatott, hogy mindenkinek másban: „Mindnyájan kaptunk egy hivatást Istentől, és lehetőségeket arra, hogy minél inkább kibontakoztassuk a bennünk rejlő jót. Mindez azonban csak úgy sikerülhet, ha hűségesek maradunk Jézus Krisztushoz és az általa alapított közösséghez, az Egyházhoz.”

A szónok az Egyház életének és a szentté válásnak kiemelt helyeként és pillanataként jelölte meg a szentmisét. A mai ember sajnos sok magyarázatot talál arra, hogy miért ne menjen el az Egyház közösségébe együtt megünnepelni a szentmisét, pedig ma is igaz, amit Vianney Szent János ennek kapcsán úgy fogalmazott meg, hogy ha egyszer megértenénk, hogy mi a szentmise lényege, megsemmisülnénk ennek az ajándéknak a tudatától.

Veres András emlékeztetett arra, hogy „semmilyen imádsággal nem tudjuk felülmúlni azt az ajándékot, amit a szentmisében kapunk. Ami az oltáron történik, az felülmúlhatatlan. Krisztus tölti el itt a szívünket, és segít bennünket, hogy jobban megértsük életünk értelmét, megtaláljuk életünk problémáira a megoldásokat, és Ő az, aki erőt ad, hogy áldozatok árán is megtegyük a jót, hogy egyre jobbakká, egyre szentebbekké váljunk”.

Beszéde végén a püspök a következő kéréssel fordult a plébánia híveihez: „Értsük meg azt a felelősséget, amit mindnyájan hordozunk az Egyházban az itt lakókért! Ne nyugodjunk bele abba, hogy saját gyermekeink, unokáink, szomszédaink nem járnak templomba! Ne nyugodjunk bele, hogy sokan vannak, akik még nem ismerik Krisztust! Mindnyájunk feladata, hogy megosszuk hitünk tapasztalatait, hogy másokat is meghívjunk ide, ebbe a közösségbe, ahol a közös imádság, a közös szentmise által ők is részesülnek Isten irgalmas szeretetében… Biztos vagyok benne, hogy ezzel nemcsak önmagunknak teszünk jót, hanem jót teszünk ennek a városnak és az egész magyar társadalomnak.”

A főpásztor e gondolattal zárta homíliáját: „Kívánom, hogy mindnyájan, akik itt vagyunk, akik hűségesen, áldozatosan igyekszünk ezt a közösséget építeni, megmaradjunk erős hitünkben, áldozatkészségünkben, hogy akik hozzánk betérnek, azok mindig otthont, befogadó közösséget találjanak.”

A szentmise végén Balázs Tamás plébános bemutatta a kültéri képet és szimbólumrendszerét. Kivitelezését tekintve az alkotás a művész házaspár által kifejlesztett egyedi technikával készült. Ennek lényege, hogy a képnek tulajdonképpen kettős kerete van, mely egyrészt két vas vázszerkezetből, másrészt a két keret között elhelyezett úgynevezett „rogyasztott” (meglágyított) üvegre készített képekből, illetve képmozaikokból áll. A széles és szimbólumokkal teli üvegkereten belül helyezkedik el maga a felszentelést ábrázoló kép, melynek csempéire a tűzzománc technikához hasonlóan különböző hőfokon, adott esetben többször égették rá a különféle színeket és körvonalakat.

A kereten felülről lefelé haladva Boldog báró altorjai Apor Vilmos püspöki címerét láthatjuk latin jelmondatával: „Crux firmat mitem, mitigat fortem.” Az alatta futó szalagban magyar fordítása olvasható: „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.”