Az első összecsapásra 1926- ban került sor, amikor négyszáz fegyveres keresztény elbarikádozta magát a Guadelupe- i Szűzanya templomában. „Hivatalosan" 1927 elején kezdődött a háború, amikor a cristerók A nemzet címmel kiáltványt adtak ki, és 1929 júniusáig tartott, amikor a mexikói kormány és a felkelők amerikai közvetítéssel fegyverszünetet kötöttek.

A megállapodás legfontosabb része az volt, hogy a papok ismét gyakorolhatták hivatásukat, illetve az egyház visszakapta ingatlanjainak használati jogát. A háború utáni megtorlásokban azonban számos keresztény vesztette életét, több ezer felkelőt kivégeztek, és az állami tisztségviselők sokfelé továbbra is üldözték a papokat.

Mexikóban csak 1992-ben törölték el azt a törvényt, amely korlátozta a papok számát, illetve a vallási csoportok jogállását az országban. A Cristero-háborúban a becslések szerint kilencvenezer ember vesztette életét, körülbelül ötvenhétezer a kormányoldalon, és harmincháromezer cristero.

II. János Pál pápa 2000-ben szentté avatott huszonkét papot és három világi hívőt, akik vértanúként vesztették életüket a Cristero-háborúban. Közülük egy sem fogott fegyvert, ám nyíltan kiálltak hitük mellett, és az antiklerikális törvények ellenére szolgálták a hívek közösségét.

Magallanes Kristóf egyszerű földműves családban született 1869-ben. Pappá szentelése után szülővárosában lett plébános. Részt vett a helyi iskola megalapításában, valamint a város melletti gát megépítésében.

Különös gondja volt a rózsafüzér imádság terjesztésére, a papi hivatások ébresztésére és a misszióra – a környéken élő huichol indiánok között is hirdette az evangéliumot. Amikor a kormány bezáratta az egyházmegye szemináriumát, a plébániáján nyitott papneveldét. A Cristero-háború kitörésekor felszólalt a béke érdekében, és ellenezte a fegyveres felkelést. A kormány tiltása ellenére szentmisét mutatott be, ezért letartóztatták, és tárgyalás nélkül elítélték. Káplánjával, Caloca Ágostonnal együtt végezték ki 1926 májusában.