Celldömölk Vas megyei kisváros a Szombathelyi püspökségben.
     A XIII. századi dömölki bencés apátság http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/11.jpg   már a XVI. század előtt látogatott búcsújáró hely volt. Csodatevő hírében álló kegyszobrát a törökök elől menekítették északabbra, a Duna mocsaraitól is védett DÉNESD községbe. (Az apátság a török uralom alatt elpusztult.)
     A XVIII. századi újrakezdés (1720) után Koptik Odó dömölki apát magával hozta az ausztriai Máriacellből az ottani kegyszobor másolatát, http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/8.jpg  amelynek egy kis kápolnát, mellette pedig magának egy remetelakot épített a dömölki határban. Ebben az időben kútásás közben az egyik munkásra nehéz kő zuhant, ám a halálból Szűz Mária közbenjárására megmenekedett. http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/  (Ezt az ún. alapító csodát egy korabeli mennyezetfestmény örökít)

Celldömölk felől érkezőknek már messziről feltűnik az apátsági plébániatemplom két tornya,amelyek két és fél évszázada figyelik a település életét .http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/4.jpg 

A kegytemplom máriazelli mintára épült, tehát a kegyszobor és az oltár fölé kősátrat emeltek. A kápolna főoltárán http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/3.jpg fogadalmi képek és adományok láthatók, a sekrestyében pedig a korabeli Magyarország fapajzsra festett Mária-kegyképei, amelyeket 1748-ban a templomszentelési körmenetben hordoztak. Tizennégy oltár, szószék, keresztelőkút, feszületek és az ezüst gyertyatartók sokaságának szépsége lenyűgözi a belépőt. Magyarország egyik legszebb barokk búcsújáró temploma mellett található a volt bencés apátság épülete ,http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/6.jpg  homlokzatán Mária szobrával .http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/7.jpg

A templom előtti téren az 1836-ban készült Szentháromság-szobor állhttp://kis-mariacell.uw.hu/kepek/images/2.jpg , talapzatán Szent István, Remete Szent Pál, Nepomuki Szent János és Szent Flórián alakjaival. Nem messze található az 1755-ben épült Kálvária http://kis-mariacell.uw.hu/kepek/fkep/015.jpg , melyek átadásával teljessé vált a búcsújáróhely. Kis-Czell apátsági székhellyé lépett elő, és a létrehozott épületegyüttes adta Kis - Czell felvirágzásának alapját és a település mai központját is.

Celldömölk fő búcsúja szeptember 12-e, Mária neve napja.

Celldömölki kegyhely története 

A dömölki apátság ősi kegyhelyeA celldömölki búcsújáróhely története szorosan kapcsolódik a dömölki apátság történetéhez. Kemenesalja kialudt tűzhányó hegyének, a Sághegynek északkeleti tövében alapították az Árpádok korában Szűz Mária tiszteletére a dömölki bencés apátságot, hogy benne az istentisztelet és az evangéliumi tanácsok szerint való szerzetesi élet virágozzék.

Az apátság létrehozásának időpontjára - oklevelek hiányában - máig nem tudunk pontos választ adni.
Sem az apátság alapítóját, sem alapítólevelét nem ismerjük. Első fennmaradt okleveles említése 1252-ből való, de ennél nyilván korábbi eredetű. Feltételezhetően II. Béla alapította, s így keletkezése 1133-ra tehető. Létrehozásának kőbemerevedett koronatanúját, gótikus stílusú templomának romjait ma is láthatjuk.
Az apátság a középkor évszázadaiban csendes észrevétlenségben teljesítette hivatását. A bencés szerzetesek a templomban imádságra, a mezőkön munkára tanították a népet. Gondoskodtak a lélek és a test táplálékáról, az élet helyes értékeléséről.
A kolostor szellemi életének kisugárzását jelzi az is, hogy Dömölk a XIV. század folyamán egy ideig a közjegyzői tevékenységet folytató hiteles helyek közé tartozott. Mindezek mellett nem feledhető, hogy az apátság elsődleges célja a Szűzanya tiszteletének terjesztése volt.
A szerzetesek szorgos munkája révén az ősi templom búcsújáró hellyé vált, ahová nem kis számban sereglettek a vidék Mária-tisztelői.
Amikor hazánk nagy részében a török lett az úr. Dömölköt is elérte a végzete. A klastrom elpusztításakor a templom kegyszobrát egy bencés szerzetes titkon magához vette, és a csallóközi Dénesd templomába menekítette. Napjainkban is ott található a már csak romokban álló dömölki templom
Az Apátság szomszédságában - attól kicsit északra - a 14. és 15. század fordulóján - egy új település. Nemesdömölk : 1681. évi XXVI. törvénycikk hatására sőt fel Vas várrneeye evangélikus népének betyévé lett
Közben az ősi dömölki apátság környékét - mint települést - Póidömölk néven kezdték nevezni.
Az apátság szempontjából ezen zordon időkben az apát legtöbbször egyedül élt, végezte a lelkipásztori teendőket. Időnként egy-egy kisegítő rendtársat kapott Szent Márton hegyéről. Pannonhalmáról. „Élőhalott" korszaka volt ez a dömölki apátságnak, amelyet aztán lassan - 1720 és 1739 között - felváltott az „éledés" időszaka.
A törökdúlást követő balsorsos esztendők után - 1725-ben - Sajghó Benedek főapát Dömölkre látogatott, ahol összeomlott kolostort, felújításra óhajtozó templomot és nagy szegénységet talált. Szemléje után a szombathelyi születésű lelkes rendtagot, Lancsics Bonifácot jószágkormányzónak küldte ide, aki itt töltött évei alatt megállította az apátság gazdasági hanyatlását, s ezzel párhuzamosan Dömölk valahai Máriás kegyhelyjellegét is igyekezett felújítani. Ide-jöttének évében - Nagyboldogasszony napjára - zarándoklatra hívta Kemenesvidék papjait és híveit. Tudott, hogy ő már idehelyezése előtt Pannonhalmán is bizonyította, hogy hazánkat Mária országának tartotta. Ott írta a Magyarok Nagyasszonyának szinte minden magyar által mindmáig ismert legkedvesebb himnuszát, amely az ő megfogalmazásában eredetileg így hangzott:
„ Boldogasszony Anyánk régi nagy Patronunk:
nagy ínségben lévén így szóllamlik hazánk:
Magyar országrúl, Pannóniárúl,
ne feledkezzél el árva magyarokrúl. "
Sorai népénekké váltak, s szájról szájra szálltak, miközben változtak is. Jó ideig - az 1848-49-es szabadságharcig, de még utána is - nemzeti himnuszként is énekelték. Az Ég áldását esdeklő vers sorai a mindenkori magyarokat hazafias érzelmeik bátor megvallására késztették.
Lancsics Bonifác „törődött testére" - 1737 tavaszán -„hirtelen támadt a betegség, és ápr. 25-én visszaszáll! lelke teremtőjéhez..." Azóta a dömölki romtemplom alatti sírboltban porladnak hamvai.

A kiscelli kegyhely története

A dömölki apátság újjáélesztése, avagy inkább a kiscelli búcsújáróhely megalapozása a csehországi Klattauban 1692-ben született Koptik Odó nevéhez fűződik, aki 1713-ban lépett a bencés rendbe. Pappá szentelése után a világhírű zarándokhely, Máriacell kegytemplomának gyóntatópapja volt. Munkája közben mélygyökerű Mária-tisztelettel gazdagodott nagytudású személyisége. Szorgossága és elöljárói bizalma révén a salzburgi egyetem tanára lett, ahol a tanítás mellett könyveket is írt. Rendi elöljárói szervező munkáját kamatoztatták, amikor egyetemi kollégiumok céljára végzendő külföldi gyűjtéssel bízták meg. Adománygyűjtő útján - 1736-ban - került hazánkba, és találkozott a kuruc tisztből szerzetessé szelídült Sajghó Benedek pannonhalmi főapáttal, aki pár évi ismeretség után mind magasabbra értékelte munkásságát. Őt - a nem magyar származású bencést - vélte rátermettnek a dömölki apátság felvirágoztatására, és 1739-ben kinevezte dömölki apáttá.
Koptik 1739. július 9-én érkezett Dömölkre, ahol három szerzetest és nyomorúságos körülményeket talált. A templom boltozata és tetőzete közé szorított cellában húzódottmeg. Máriacellből magával hozta az ottani kegyszobor hiteles másolatát, amelynek a Sághegyen próbált hajlékot biztosítani. Ez a terve nem sikerült. Végül is az ősi monostortemplomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát és abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna és a földbe vájt remetekunyhó mellett egy ásványkútat is ásatott. Munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó kőműves fejére, megsértette a „nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját, és a kőműves mégis meggyógyult." A következő években - tagadhatatlanul a kútásó csodás gyógyulásának hírére - zarándokok ezrei érkeztek a kegyszobomak otthont adó fakápolnához, ahol további gyógyulások és imameghallgatások történtek.
Minderről „A Kis-Mária-Czeli csudálatos kép története" c. kiadványban - idézve a győri püspök 1745-ben kihirdetett határozatát, miszerint a szobrot „kegyelminek és csudatevőnek" nyilvánítja - így számol be a szerző 1859-ben:
„A csudák száma napról napra szaporodván. Gróf Zichy Ferencz győri püspök, kinek egyházi megyéjébe Kis-Mária-Czel akkor tartozott, hogy boldogságos Szűz iránti tiszteletet a hívekben nevelje, főpásztori hivatala s ama különös áhita-tottsága kövekeztében, melylyel a magyarok Nagy-véd-asz-szonyának hódolt, az egyházi törvények e tekintetben igen is szigorú szabályai szerint ezen eseményeket rendre a leg-szorgalmatosabban megvizsgáltatá; s meggyőzettevén a hites tanuk tömérdek serege által, melyben főbb rangúak s így nagyobb tekintélyüek is találkoztak, 1745-ik évnek Szent-András hava 7-én kihirdetteté az általa már Mindszenthó 21-én aláírt e határozatát: „Minthogy a legkényelmesebb Istennek áldásai a keresztény híveknek többféle ínségeit e szent szobornál megszüntették, s körülötte rendkívüli meggyó-gyulások történtek; mint ezt a tridenti szent gyülekezet parancsa szerint fölállított ítélöszék-kötelességét kellő óvatossággal teljesítvén - valóigaznak találta: mi a szent szobrot kegyelminek nyilvánítjuk, s mint ilyent a keresztény hívek közbuzgó tiszteletére kitétetni rendeljük. " E határozat az említett napon mintegy 20.000 zarándok előtt lön kihirdetve.
Újabb vizsgálatok tartaván pedig a püspök ugyan 1745-ik évnek Szent-András hava 17-én a második határozatát is ki-adá. melyben mondja: „Mivel a tiszteletre méltó szobor rendkívüli kegyelmek-, gyógyulások- és csudáknak fényével tün-döklik, s általa a jó Isten az ő mindenhatóságának csudálatos tetteit nvilvánítja; mi azt nem csak kegyelminek, hanem csu-datevönek is valljuk, s a hívek buzgó hódolatába ajánljuk. "
E hirdetménynek következtében lön, hogy némely évben 50.000 zarándoknál is több járult a csudatevő képhez. Még pedig nem csak a pórnép látogatá azt buzgón, hanem még legfőbb rangú családok is megtevék ezt. Legtöbben jelenének meg akkor, midőn a szent szobrot maga a püspök ékesíté föl azon arany koronákkal, melyeket Gróf Erdó'dy György a kir.kincstár főnökének buzgalma ajándékozott; midőn egyszersmind XIV. Benedek pápának ama kegyes irata is föl lön olvasva, melynél fogva minden keresztény katholikus hívő, a csudakép előtt megjelenvén, bármely napon teljes búcsút nyerhet, ha az ennek elnyeréséhez egyébkint megkívánt föltételeknek megfelel."
Ez idő tájban, 1744/45-ben történt, hogy a szombathelyi zarándokok a régi fából épült kegykápolnát kőből újjáépítették, és új oltárt is állítottak bele. Koptik kérésére a győri püspök 1745. november 21-én, nem kevés zarándok jelenlétében, ünnepélyesen helyezte el a kegyszobrot a megújított kápolnában.
Közben az új búcsújáróhely szervezőjét, Koptik Odót a zarándokok számának folytonos növekedése és a kápolna kicsinysége arra ösztökélte, hogy új templomot építsen. Célja megvalósításához elsősorban a pannonhalmi főapát jóindulatát akarta megszerezni, de rajta kívül a magyar főurak, s Róma támogatását is biztosítani akarta. Célja valóra váltása ügyében négy esztendőn át kilincselt az illetékeseknél. Az építést 1747 tavaszán kezdték el. A következő év őszén már állt az új templom, s benne a kápolna a kegyszobor számára. 1748. szeptember 15-én ezrek kíséretével vitték át a kegy-szobrot végleges helyére. A templom megáldását és az újonnan szervezett ének- és zenekar szereplése is emelte. Nevezeit püspök a következő évben újra elzarándokolt Kiscellbe, és hosszú levélben méltatta Koptik apát példás buzgóságát.
Mivel a kegyszobor a koptiki kápolnából átkerült az új templomba, a régi kápolna elvesztette eredeti jelentőségét. Ettől kezdve az oltárt Szent Anna képéről Szent Anna kápolnának nevezték. 1825-ben megújították, 1865-ben pedig keleti oldalára kis fatornyot építettek, így állt 1895-ig, amikor egy hadgyakorlat idején Ferenc József az apátságban lakott. A kápolnát akkor forgalmi akadálynak minősítették és lebontották. A mellette lévő szentkutat meghagyták és később helyreállították.
Míg a győri püspök és püspökség mind nagyobb mértékben támogatta Koptikot céljai valóra váltásában, a pannonhalmi főapát magatartása éppen ellenkező irányt mutatott. Napról-napra gyengült a dömölki apát iránti bizalma. 1750-ben vizsgálatot kezdeményezett Koptik apát ellen. Vitájuk Mária Terézia elé került. A királynő 1750. október 16-án kelt rendelkezésében úgy döntött, hogy Koptiknak Göttweigbe, az ottani kolostorba kellett költöznie, ahol haláláig, 1755. október 24-ig élt „száműzetésben".

Az apátság új püspökségbe kerül

Mária Terézia királynő 1777-ben a győri, a veszprémi és a zágrábi egyházmegyék szélein fekvő 119 plébániából alapította meg a szombathelyi püspökséget, amelynek első püspöksége a volt győri nagyprépost, Szily János lett. Kiscellt és egész Kemenesalját az új püspökségbe osztották. Azt a gondosságot és szeretetet, melyet a kiscelli búcsújáróhely a győri püspökségtől korábban kapott, megnyerte Szombathely új püspökétől, Szily Jánostól is. aki gondos szervező munkája közben kiemelten foglalkozott a dömölki apátsággal és a kiscelli plébániával.
1880. szeptember 10-én nagy ünnepségek között szentelte fel a kiscelli templomot. A búcsújáróhelyet pedig nem kevés kiváltsággal tüntette ki.

A II. József-i korszak velejárói

Mária Terézia halála után - 1780-ban - fia II. József lépett a trónra, aki szabadelvű felfogását a hozzá nem tartozó egyházi ügyekben is érvényre juttatta. A szerzetesek közül csak azokat tűrte, akik tanítással és betegápolással foglalkoztak, de ilyenek közül is többek kolostorát feloszlatta. A magyar bencések jórésze lelkipásztorkodással és tanítással szorgoskodott. Sorsukat mégsem kerülhették el. A „kalapos király"-ként emlegetett fejedelem sorra adta ki rendeleteit, amelyek a szerzetesi élet gyakorlását gátolták. 1786-ban feloszlatta az ősi pannonhalmi főmonostort, ősi kincseit és könyveit el-kótyavetélte. A többi apátság is sorra került. Szily püspök még ezekben a nehéz időkben is vigasztalta a kiscelli bencéseket, és ígérte, hogy támogatni fogja őket.
Mindezek ellenére 1787. január 24-én megérkezett Kis-cellbe két fejedelmi megbízott azzal a felhatalmazással, hogy a kolostort oszlassák fel. Az apátságban ekkor hét misés rendtag élt. A biztosok összeírtak minden értéket, aztán több árverést tartottak, amelyeken dobra ütötték az apátság és a templom minden ingóságát. Elprédálták mindazt az értéket, amit az apátság négy évtized alatt szerzett. A fejedelem terve az volt. hogy a búcsújárást betiltja, és Kiscellben csak a plébánia marad egy plébánossal, a többi bencés mehet, ahová akar.
Szily püspök ekkor arra kérte a kancelláriát, hogy maradhassanak legalább öten Kiscellben, mert ennyire szükség van. Végül ennyien benn is maradhattak a kolostorban. Pausz Amand mint plébános, a többi négy mint kisegítő. Az apát -Nemes Gáspár - egy másik rendtársával egy magánház lakója lett.
Az istentiszteletek elszegényesedtek. az ének- és zenekar megszűnt, a búcsúsok, bár kissé megfogytak, mégis szép számmal jöttek a szokott időben.
A fejedelem 1790. február 20-án bekövetkezett halála után föllélegzett az ország. Vasvármegye menten megszűntette több rendelkezését, elsősorban azokat, amelyek az istentiszteletre vonatkoztak. A jeles Pausz Amand a búcsújárás jelentőségét azzal is emelni akarta, hogy 1797-ben kiadta a „Kiscelli Zarándok" című művét, amelyben megismertette a búcsújáróhelytörténetét, mibenlétét, és gyakorlati útmutatást adott arra vonatkozóan, miként járhat a zarándoklat lelki haszonnal.
1802-ben megtörtént a bencés rend visszaállítása. Ebben az időben Novak Krizosztom volt az új pannonhalmi főapát, aki akkor Pausz Amandot, aki az eltörlés alatt is derekasan vezette a kiscelli búcsújáróhely plébániáját, házfőnöknek tette meg.
Miután a Koptik által Máriacellből hozott kegyszobrot hivatalosan is csodatevőnek ismerték el, az 1740-es évektől hatalmas méreteket öltött a búcsújárás. Az ideérkező ezrek ellátására a kápolna szomszédságában épült fel az első vendégfogadó, majd később a felépült templom északi oldalának közelében sorakoztak a bábosok, a szentképeket, gyertyákat és egyéb kegytárgyakat árusítók bódéi és házai, főként a pápai országút mentén. Az idetelepülök nagyrészt német származásúak voltak, persze magyarok is akadtak köztük, foglalkozásukat tekintve vendéglősök, kereskedők és iparosok. Az 1760-as években kb. 25 ház állt a templom közelében. Ezek lakóiból alakult meg 1787-ben Kiscell község, amelynek élén a bíró és esküdtek mellett jegyző is volt. Kiscell 1907-ben egyesült Nemesdömölkkel, s azóta hívják a települést Celldömölknek.
A rend visszaállítása után az apátság vezetői folytatták a Koptik által alapozott kegyhely építését és szépítését. Közülük többen is megérdemelnék a kiemelést. Itt most elsőként az 1874-től 1900-ig apátként működő Hollósy Jusztiniánt nevezzük meg, aki felépíttette a zárdát, és 1891 -ben az Isteni Szeretet Leányaira bízta a benne lévő iskola és óvoda vezetését. A celli un. régi temetőben álló - ma ravatalazóként használt - kápolnát is ő építtette 1789-ben. Az MTA tagjaként és Celldömölk díszpolgáraként 1900-ban halt meg. A templom körüli tér az ő nevét viseli. 1917-től 1922-ig dr. KühárFlóris volt a plébánia vezetője. Elősegítette a zárdái polgári leányiskola beindítását 1917-ben, s kiadta a búcsújáróhelyet ismertető könyvecskéjét 1918-ban.
Az 1950-es rendfelosztás előtti utolsó apátnak, Jándi Bernardinnak nagy szerepe volt a zárda épületének bővítésében és a polgári fiúiskola alapításában is. 1933-ban ő szervezte meg - dr. Horváth Károly akkori plébános közreműködésével - a dömölki apátság 800 éves jubileumi ünnepségét, amelyen részt vett Serédy Krizosztom pannonhalmi főapát is. 1948. szeptember 12-én Jándi Bernardin és dr. Nemes Vazul plébános szervező közreműködésével tartották meg a kegytemplom 200 éves jubileumát. Az ünnepségen jelen volt Mindszenthy József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása mellett Grösz József kalocsai érsek, Shvoj Lajos székesfehérvári. Kovács Sándor szombathelyi, Papp Kálmán győri püspök és dr. Sárközi Pál pannonhalmi kormányzó apát.

Az 1950-es rendfelosztás óta a szombathelyi egyházmegye papjai látják el a búcsújáróhely plébániájának vezetését