Közel négyszázan imádkoztak Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért április 13-án a Veszprém megyei Litéren. 1945. március 23-án egy szovjet katona lövései végeztek a tisztaságát és társait védő munkáslánnyal a község iskolájának udvarán.

A megemlékezés a litéri temetőben, Bódi Mária Magdolna sírjánál kezdődött. A környékbeli hívek és a zarándokok Márfi Gyula veszprémi érsekkel, Laposa Norbert plébánossal, Kerényi Lajos piarista szerzetessel és más papokkal együtt imádkoztak a vértanú boldoggá avatásáért.

Bódi Mária Magdolna unokahúga, Kovács Elemérné Bódi Mária egy verssel emlékezett meg nagynénjéről; ezt követően az egyházi vezetők, a települések képviselői és a Bódi család tagjai virágokat helyeztek el a sírnál.

A megemlékezők a temetőből a fájdalmas rózsafüzért imádkozva vonultak a vértanúság helyszínére, az általános iskola udvarára, ahol megkoszorúzták Bódi Mária Magdolna szobrát.

A szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Kerényi Lajos atyával és a jelen lévő papokkal együtt. A főpásztor bevezetőjében megemlékezett a tavaly év végén elhunyt Seregély István nyugalmazott egri érsekről, aki a Bódi Mária Magdolna Alapítvány kuratóriumi elnökeként nagyon sokat tett a boldoggá avatás előmozdításáért.

Kerényi Lajos atya homíliájában kiemelte, hogy Bódi Magdi és a hozzá hasonló vértanúk példája, élete és tanúságtétele máig ható erővel mutat irányt az Istenhez vezető úton.

A szovjet géppisztolygolyók „ki akarták ölni az emberekből és a társadalomból azt, ami szent, ami szép, ami isteni, ami természetfölötti, ami tiszta. A Jóisten azonban nem hagyja magát, mert övé a végső győzelem” – emelte ki a szónok; majd Apor Vilmos győri püspök és Bódi Magdi alig egy hét különbséggel történt vértanúságának erejére hívta fel a figyelmet.

Apor Vilmos érsek Győrben és Bódi Magdi Litéren ugyanazokkal a fegyverekkel álltak szemben – mondta Kerényi Lajos atya. Hozzátette: „csodálatos, hogy mind a kettő a tisztaság védelméért vállalta, hogy nem alkuszik meg”. Mindkét esetben Isten győzött, hiszen támadóik, a gyilkos birodalmak elbuktak – fogalmazott a piarista szerzetes, aki munkatáborban megélt saját tapasztalatairól is beszélt a híveknek, kifejezve, hogy szovjet fogságban, szabadságától, nevétől, személyiségétől megfosztva, a nehéz időkben is elkísérte őt a vértanúk erőt adó példája.

„Megszűntem Kerényi Lajos lenni, 93-as szám lettem. Elvenni az egyéniséget, kiölni azt, ami szent, ami szép, ami egyéniség, ami örök élet, ami egy gyönyörű cél! Mert ez a valóság, és ezt akarták kiölni az emberből. Néhányan ott, négyen-öten, egykorú fiúk, akkor már tele voltunk eszmékkel”, e vértanúk csodálatos erejével.

„Olyan erő volt bennünk, hogy elhatároztuk, a kereszt erejével legyőzzük az ötágú vörös csillagot.” Fogolyként felszíni bányamunkán is maguknál hordták a kis feszületeket, melyeket mikor a szintén fogságban lévő gyerekek megláttak, hozzájuk rohanva megcsókoltak.

„Jézus folyton arról beszélt: a hited meggyógyít. Ha hited van, akkor minden lehetséges számodra. Van hited, mondd?! Törődsz vele? (…) Mindannyiunknak szól: te keresztény vagy, őrálló vagy! Ott állsz a helyeden, minden rendben? Vagy elkoptál egészen? Hol a hited? Küldetésünk az, hogy mi is vállaljunk áldozatokat a nagyok miatt, a nagyok által és segítségével” – hangsúlyozta Kerényi Lajos atya.

A szentmise végén Laposa Norbert atya köszönetet mondott a megemlékezés valamennyi résztvevőjének, kiemelve a kerékpáros zarándokokat, akik Juhász Gábor budapest-vizafogói plébános lelkivezetésével járták végig Bódi Mária Magdolna életének fontos helyszíneit Szigligettől Litérig.

A litéri megemlékezésre többek között Ajkáról, Keszthelyről, Várpalotáról érkeztek résztvevők, valamint a veszprémi Szilágyi Keresztény Iskolából, ahonnan kerékpárral indultak a diákok Litérre.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír