Scheffler János tízgyermekes zsellércsaládban született 1887-ben Kálmándon (Szatmár megye). A szatmárnémeti katolikus gimnáziumban érettségizett, ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanult. Kiváló szellemi képességű, mindvégig színjeles tanuló volt.

 Boldog Scheffler János püspök és vértanú pappá szentelése után (1910. július 6.) segédlelkészként működött Csomaközön és Ungváron. Két évet Rómában töltött és egyházjogi doktorátust szerzett a Pápai Gergely Egyetemen (1912). Hazatérte után Szatmáron teológiai tanár, de további kánonjogi tanulmányokat folytatott Budapesten, ahol 1915-ben avatták a hittudományok doktorává. A szatmárnémeti katolikus főgimnáziumban hittantanár, majd az intézmény újjászervezője és igazgatója, 1923–25. között Nagymajtényban plébános. Püspöke rövidesen teológiai tanárrá nevezte ki, egyházjogot és egyháztörténelmet tanított Szatmáron, majd Nagyváradon, 1939-től a nagyváradi szeminárium lelkiigazgatói feladatait is ellátta. A szatmár-nagyváradi egyházmegyék egyesítése után rábízták a közös teológia és szeminárium megszervezését. Mindeközben komoly kánonjogászi tevékenységet fejtett ki, elmélyülten foglalkozott az egyházi autonómia, valamint az egyház és az állam viszonyának jogi vonatkozásaival, továbbá számos hittankönyvet írt középiskolások és a műveltebb katolikus rétegek számára. Több lelkigyakorlatos írása is fennmaradt kéziratban és ő volt a Szatmári Irgalmas Nővérek Szerzete Szabályainak megfogalmazója. 1940-ben tanári kinevezést kapott a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egyházjogi tanszékére.

 1942-ben a Szentszék a szatmári egyházmegye püspökévé és nagyváradi apostoli kormányzóvá nevezte ki (1948. április 9-től az újraegyesített szatmár-nagyváradi egyházmegye püspöke). Legfontosabb feladatának ekkor is a papi és szerzetesi hivatások gondozását tekintette, e célból kezdeményezte az Opus Vocationum Ecclesiasticum, a hivatásgondozás megszervezését, és kisszemináriumokat létesített Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Ungváron. Felszentelt püspökként szorgalmazta a Jézus Szíve-tiszteletet. Bevezette Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepét (augusztus 22.) 1948-ban a magyarországi imaév mintájára egyházmegyéje számára Boldogasszony Évet hirdetett.

 A háborús években többször fellépett az üldözöttek védelmében: a magyar kormány az ő közbenjárására szüntette meg Alexandru Rusu nagybányai román görög katolikus püspök kényszerlakhelyre való internálását. Gyűjtőtáborba hurcoltakon, főként zsidókon próbált segíteni. Kimentette az SS által erőszakkal elhurcolt papjait, 1945 januárjában személyesen járt közben a román megyei főispánnál és a szovjet parancsnoknál, hogy megakadályozza a német-sváb származású híveinek deportálását; sajnos eredménytelenül. Már 1943-ban felhívta a figyelmet a háború és az esetleges ateista-kommunista uralom lehetséges következményeire, a várható üldöztetésre, szenvedésre, és hangoztatta az áldozatvállalás, engesztelés és vezeklés szükségességét. 1945-ben XII. Piusz pápa kinevezte a mártírhalált halt Apor Vilmos helyére győri püspöknek, ő azonban azt kérte, hogy a nehéz helyzetre való tekintettel szeretett egyházmegyéjében maradhasson, és a Szentszék teljesítette ezt a kérését.

 A román kormány 1948-ban felmondta a Vatikánnal kötött megállapodást, a szatmári egyházmegyét pedig az új kultusztörvénnyel megszüntette. Scheffler püspököt nyugdíjassá nyilvánították, püspöki feladatai gyakorlásától eltiltották, legközelebbi munkatársait (Bogdánffy Szilárd, Pakocs Károly) letartóztatták. Amikor 1950-ben szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, a körösbányai ferences kolostorba internálták. Kiszabadulhatott volna, ha elvállalja a román kormány által neki szánt szerepet, az egyetlen római katolikus egyházmegyeként elismert gyulafehérvári püspökség vezetését és a hatalommal való együttműködést. Ő visszautasította ezt a megalkuvást, ezért megtorlásul letartóztatták és koncepciós pert kezdeményeztek ellene. A tárgyalást nem érte meg, 1952. december 6-án a jilavai börtönben lelte halálát. Élete minden szakaszában Isten akaratát kereste, teljesítette. X. Piusz pápa jelmondatát vallotta: Mindent megújítani Krisztusban.

 Scheffler János püspököt mind a papok, mind a hívek az egyház vértanújának tekintették, aki Krisztus ügyéért szenvedett és halt meg a börtönben, embertelen körülmények között. A kommunista rendszer bukását követően a szatmári egyházmegye 1990-ben kinevezett és felszentelt püspöke, Reizer Pál papok és hívek kérésére kezdeményezte boldoggáavatási eljárásának megindítását.

kép: erdely.ma

forrás: mindszentyalapitvany.hu