Május a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntenek a hívek a katolikus templomokban. A "litánia" kifejezés a görög "litaneuó" - könyörgök szóból származik. Az V. században jelentette azt a könyörgő imádságot, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. A VII. században kialakult már a ma is ismert formája: az előimádkozó szándékaira a hívek válaszolnak.
A loretoi litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert "loretoi litánia" a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette. VII. Orbán pápa l691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Márialitániákat, és egyetemes használatra a "loretoi litániát" rendelte el. XII. Leó pápa ezt l886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, VI. Pál és II. János Pál pápák.

A loretoi litánia részei
A bevezető rész ráirányítja figyelmünket, hogy minden adományt Mennyei Atyánktól kapunk, és Jézus Krisztus volt az, aki feltárta nekünk a Szentháromság titkát.
Először a Szűzanyát három kiváltságában szólítjuk meg: Szentséges Szűz, Istennek Anyja, Szüzek szent Szüze.
A következő csokorban azok a motívumok szerepelnek, melyekért őt tiszteljük: Krisztus anyja, Kegyelem anyja, Tisztaságos, Szeplőtelen, Sérelem nélkül való, Szűz virág, Szeretetre méltó, Csodálatos, Jótanács, Teremtőnk és Üdvözítőnk anyja.
Az ötödik részben Máriát, mint szüzet különböző ékes jelzőkkel magasztalja. A hatodik részben a Szentírásból vett jelzőkkel ruházza fel, amely az Igazság tükre megszólítással kezdődik, és a Hajnali csillag köszöntő szóval fejeződik be.
A Szűzanya a Betegek gyógyítója, Bűnösök menedéke, Szomorúak vigasztalója és a Keresztények segítsége, tehát a mi küzdelmes életünk résztvevője, akihez mindig bizalommal fordulhatunk.
Amíg eddig a küszködők közbenjárójaként szólítottuk meg, most a megdicsőült világ királynőjeként köszöntjük. A befejező megszólítások az időközben kimondott hittételekben, pápai megnyilatkozásokban szereplő sajátos motívumokat említik bizalmunk kifejezéseként.
A litánia az Isten Bárányához fordul, és könyörgéssel fejezi be a Szűzanya köszöntését. Természetes, hogy Máriát köszöntő imádságaink számosak. Ezért a litániák után még különböző imádságokat szoktak hozzákapcsolni, amelyeket az egyházmegyei és a helyi gyakorlattal alakítottak ki. (Verbényi István)

A Szűzanya gyermeke sosem vész el
Május első vasárnapja az édesanyák napja, május pedig Mária hónapja, amikor különös tisztelettel és szeretettel fordulunk az égi édesanyához. Az édesanya szónak olyan mély tartalma van, hogy önmaga felidéz mindent, ami az anyai mivoltban gyökerezik. A szép emlékeket, a vigaszt, a segítséget, az ápolást, az ölelést, azt, hogy valaki értünk él, s hogy nem azért szeret, mert megérdemeljük, hanem azért, mert az övé vagyunk. Mária úgy lett minden ember édesanyja, hogy a kereszten Jézus ránk bízta őt, és bennünket őrá. Kaptunk tehát egy égi édesanyát, aki mindannyiunk édesanyja. A mennyországba, az Úr színe elé az ő szeplőtelen szíve által juthatunk a legbiztosabban.
Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért, a legerősebb imát, amely az Istent dicsőíti, és a Szűzanyát köszönti. Égi anyánk pedig oltalmaz, véd és segít bennünket, s mellettünk lesz a próbatétek során is. Forduljunk hozzá bizalommal, imádkozzunk hozzá, és ajánljuk magunkat az ő szentséges szívének oltalmába. Kérjük pártfogását, közbenjárását, bízzuk szeretetére nehézségeinket, küzdelmeinket, terveinket, hiszen ő figyel ránk, gondoskodik rólunk, közbenjár értünk Istennél és egyszülött fiánál, Jézusnál. Örök igazság, hogy Mária gyermeke nem vész el. (Ocsovai Grácián testvér)