Van-e kialakult értékrendünk, és mennyire vagyunk következetesek hozzá?

A Jézus-korabeli görög világban a kultúra alapfokát jelentette, hogy valakinek volt-e helyes értékrendje. Az általános műveltséghez már középszinten is hozzátartozott, hogy elsajátítsák az erkölcsi élet legfontosabb alaptörvényeit, amelyekből az erkölcsös élet többi szabályát le lehet vezetni. Mivel a zsidók életét 613 törvény szabályozta, a vallásos zsidókban is felmerült az igény, hogy ezeket a törvényeket rendszerbe foglalják. A híres Hillél rabbi azt mondta egyik tanítványának, aki csak annyi ideig volt hajlandó tanulni, ameddig fél lábon tudott állni, hogy „Amit nem szeretnél magadnak, azt ne tedd embertársadnak. Ez az egész Törvény, a többi csak magyarázat.” Mi ezt „vasszabálynak” hívjuk.

A szív, a lélek, az elme és az erő felsorolása nem az ember személyének különféle képességeire akar utalni, hanem azt akarja mondani, hogy az embernek minden lehetőségével szeretnie kell Istent. Ha ezt megteszi, akkor szeretni fogja embertársát is. Jézus és az apostolok tanítása szerint Isten szeretete abban áll, hogy megtartjuk Isten parancsait, a felebaráti szeretet pedig az Isten szeretetén nyugszik. Tehát helyre kell állítani a helyes értékrendet, mely szerint Isten szeretetével kapcsolatos törvény áll az első helyen, ezután következik az embertárs iránti szeretet törvénye.

! A főparancsról nem lehet eleget elmélkedni és beszélni, és azt is tudomásul kell vennünk, hogy sohasem lehet tökéletesen teljesíteni. A szeretetnek olyan kötelezettsége ez, amelyet sohasem lehet egészen letudni. Sohasem mondhatjuk, hogy mi már mindent megtettünk, hogy ennél jobban már nem lehet szeretni.

Vigyáznunk kell arra, hogy mindig úton legyünk a mennyek Országa felé! De tudnunk kell, hogy a közelébe se jutunk az Isten Országának, ha azt gondoljuk, hogy a magunk erejéből sikerülni fog akár a főparancsot is teljesíteni. Pedig (!) aki a főparancsot maradéktalanul teljesíti, az még csak egy jó zsidó. Ehhez jön még a szeretet új parancsa, amely Jézus megfogalmazásában azt a követelményt állítja elénk, hogy ti úgy szeressétek egymást (= azzal/olyan szeretettel), ahogyan/amint én szeretlek titeket! Nemcsak a nagyböjtben, hanem egész életünkben is ennek az új parancsnak a teljesítésére kell törekednünk.

Mindennek tudatában kérjünk Istentől erőt, türelmet és állhatatosságot, hogy húsvéti szentgyónásunkra készülve, amelyet remélhetőleg a koronavírus miatti pánikolásunk nem akadályoz meg, lelki tükörnek a főparancson kívül Jézus új parancsát és Pál apostol Szeretethimnuszát is magunk elé tartsuk, és utána is arra törekedjünk, hogy a Szentlélek megvilágosító és erőt adó kegyelmétől segítve földi életünk folyamán napról-napra egyre közelebb juthassunk Isten Országához, és halálunk után végleg beléphessünk oda!

Ágoston atya