Nagyböjt 4. vasárnapja A – Jn 9,1-41

Ma az öröm vasárnapja van. Eltölt-e már minket a bűneink bocsánata nyomán fakadó öröm?

A Húsvét előtti szent negyven nap a keresztségre, illetve a keresztségi fogadalom megújítására való készület ideje. A keresztséggel megkapjuk Krisztus világosságát, amely képessé tesz minket arra, hogy meglássuk életünk összefüggéseit és igazi távlatait, de csak akkor, ha a megismert igazságok szerint élünk.

Isten arra teremtett minket, hogy lássunk. Aki nem lát, az szerencsétlen, aki nem akar látni, az még nyomorultabb. De csak a tiszta szív, a tiszta szem képes Krisztus világosságát fölfogni. Krisztus világossága nélkül az élet sötét éjszakája vesz körül minket, és nem tudjuk, hogy mi az értelme életünknek. A legnagyobb nyomorúság, amikor a hit nélküli ember az értelmével belátja létének teljes értelmetlenségét.

 A hitünkre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Sajnos, látásunk elhomályosulhat. Akik magukat bűntelennek tartják és mások bűnösségével foglalkoznak, azok vakok, és megmaradnak bűnükben.

A mai evangélium több szereplője is mások bűnét firtatta. Még a tanítványok is azt kérdezték Jézustól, amikor meglátták a vakon született fiút, hogy Ki vétkezett? Ez, vagy a szülei? A farizeusok is megállapították, hogy mindenestül bűnben született.” Sőt, Jézusról is azt mondták: Tudjuk, hogy ez az ember bűnös.

Ugyanakkor a farizeusok megkérdezték Jézustól: Csak nem vagyunk mi is vakok? Jézus megfelelt nekik: Mivel ti azt mondjátok, hogy láttok, megmarad bűnötök. Jézus ma is köztünk jár csodatevő hatalmával. Meg akar gyógyítani minket a vakságunkból. De ezt csak akkor tudja megtenni, ha nem a mások bűneivel foglalkozunk, hanem a magunkéval, és kérjük Istent, hogy teremtsen bennünk tiszta szívet. NB! Egyedül bűneink beismerése indít el minket azon az úton, amelyen az irgalomban gazdag Istennel találkozhatunk, és megtapasztalhatjuk magunkban Isten gyógyító erejét, megszabadulunk lelki vakságunktól, és tudunk örülni mások örömének is!

Ismerjük el hibáinkat és bűneinket! Igazán örvendezni csak a tiszta szívű ember tud. Ha bűnbánattal meghajlunk Isten előtt, akkor Ő irgalmas szeretettel felemel minket. Így kerülhetünk Vele személyes kapcsolatba.

Tegyük meg azt, amit a zsidók a vakon született embertől kértek: Dicsőítsd meg az Istent! Adjunk hálát Isten jóságáért, és amíg lehetőségünk van rá, tegyük a jót, mert ez a hivatásunk! Bűnbánattal és jó cselekedeteinkkel lehet megdicsőíteni az Istent.

! Ne csak ez a vasárnap legyen az öröm vasárnapja, hanem töltse el az öröm egész életünket, sőt miattunk a mennyet is. Jézus szerint nagyobb az öröm a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akik tévesen azt hiszik, hogy nekik nincs szükségük megtérésre.

Ágoston atya