Akarunk-e üdvözülni, és ennek érdekében tartunk-e komoly bűnbánatot?

A mai evangéliumban szereplő 38 éve beteg ember bizonyára sokszor és sokat háboroghatott lelkében az emberek részvétlensége miatt, és bizonyára hangosan is sokszor megfogalmazhatta, hogy Betezdában, melynek neve azt jelenti, hogy az irgalom háza, nincs jelen az irgalmasság. Tele lehetett a szíve elkeseredettséggel, hiszen 4 évtized alatt sok gyógyulást látott már, amelyek másokkal történtek, ő pedig minden nap várta, hogy valaki majd a segítségére siet, de senki nem könyörült meg rajta. Ennek elmulasztását azonban nagy valószínűséggel a környezetére zúdított szitok-áradatnak is köszönhette.

 Jézus is megbizonyosodhatott róla, hogy ez az ember nagyon is méltatlan a gyógyulásra. Hiszen Jézus részvéttel teli és segítőkész kérdésére, hogy Akarsz-e meggyógyulni?, nem azt válaszolta, hogy Igen, akarok!, hanem Jézusra is panasz-áradatot zúdított az emberek részvétlensége miatt. Jézus megtehette volna, hogy mozgásba hozza a vizet és leviszi a beteget. De Ő inkább csodát tett, és ennek feltételeként Jézus nem kért még hitet sem, mivel ilyen szempontból ez az ember nagy valószínűséggel reménytelen eset volt, mert ennek az embernek nemcsak a teste betegedett meg, hanem a lelke is. Beteg lelkiállapotából adódóan meggyógyítása után nem mondott még egy köszönő szót sem. Az sem érdekelte, hogy ki gyógyította meg, hanem csak miután mások érdeklődtek utána, és ő nem tudta megmondani. Aztán pedig, amikor megtudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította, elárulta Jézus ellenségeinek, és ezzel Jézusnak okozott bajt.

Vajon nem viselkedünk-e sokszor mi is hasonlóképpen? Nem vádolunk-e esetleg másokat érdektelenséggel és közömbösséggel? Ugyanakkor akarunk-e meggyógyulni?! És kérjük-e (?!), engedjük-e (?!), hogy Jézus meggyógyítson minket? Kihasználjuk-e a lehetőségeket, amikor Ő közeledik felénk? Nem keresünk-e helyette kifogásokat? Vajon az örök életet tartjuk-e a legfontosabbnak? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt az örök élet elnyerése érdekében? Hiszünk-e abban, hogy a gondviselő és irgalmas Isten tud minden bajunkról, gondja van ránk, és akar és képes is segíteni?

Szívünk templomában Jézus minket is felkeres, és megkérdez, hogy elfogadjuk-e gyógyító kegyelmeit. Eltölt-e minket az öröm, a hála, amikor megtapasztaljuk Jézus gyógyító jelenlétét? Készek vagyunk-e vállalni keresztjeinket Krisztussal együtt?

! Jézus nekünk is felajánlja, hogy új életet kezdjünk. Engedjük meg, és akarjuk, hogy Jézus meggyógyítson minket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremhessük!

Ágoston atya

Posted on2020-03-24AuthorKázmér