Nagyböjt 4. hete, péntek – Bölcs 2,12-22; Jn 7,1-30

Kinek tartjuk Jézust? Mit várunk Tőle, és mit adunk Neki?

Jézus rokonai jól ismerték egymást, sőt egymás családfáját is, és ápolták az egymással való kapcsolataikat. Elég, ha csak arra a jeruzsálemi zarándoklatra gondolunk, amikor a 12 éves Jézust szülei három nap után kezdték keresni, mivel azt hitték, hogy a rokonok között van.

Jézus kortársai is azt gondolták, hogy jól ismerik Őt. Azonban ismereteik nem vitték őket közelebb Hozzá, hanem éppen ellenkezőleg: megakadályozták őket abban, hogy higgyenek Benne. Azt sem tudták, hogy ahhoz a családfához, amely Józsefhez vezetett, neki semmi köze. Mi is azt gondolhatjuk, hogy már jól ismerjük Jézust. Mi kinek tartjuk Őt? Elfogadjuk-e, hogy Jézus a zsidó értelemben vett Messiás-király? Megértjük-e, hogy mi volt az, ami miatt a zsidók az életére törtek? Vagy, ha mi a Messiás helyett úgy gondoljuk, hogy Ő a Megváltó, vagy az Üdvözítő, mit jelentenek ezek a megnevezések a mi számunkra? Mit várunk Jézustól, és cserébe mit adunk Neki?

Jézus sokszor beszélt arról, hogy akik hozzá tartoznak, azok ismerik Őt. Azt is mondta, hogy az ő ismerete és szeretete elválaszthatatlanul összetartozik: Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem, … azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magamat neki. (Jn 14,21) Valamint amit az utolsó vacsorán mondott, hogy Az az örök élet, hogy ismerjenek Téged, egyedül igaz Istent (vagyis az Atyát), és akit küldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17,3).

Jézus azért mondhatta, hogy Ő ismeri az Atyát, mert kettőjüket a megszemélyesült szeretet, vagyis a Szentlélek köti össze. És Ő azért jött a földre, hogy ebben az éltető, örökre szóló szeretetben részesítsen minket is.

Isten Igéje azért testesült meg, hogy minket az örök üdvösségre vezessen. De ebben nekünk is közre kell működnünk, mégpedig úgy, hogy odaadjuk neki bűneinket, vagyis elfogadjuk Őt a mi személyes Megváltónknak és Üdvözítőnknek, és tanítását tettekre váltjuk. Ezzel fejezzük ki igazán a hitünket és szeretetünket iránta.

A mai ószövetségi olvasmányból azt is megtudhatjuk, hogy Istenhez való tartozásunknak van egy másik bizonyítéka is, amelyről évszázadokkal Krisztus előtt már a Bölcsesség könyve írt. Akik hűségesek az Istenhez, azoknak nem kell feltűnő módokat keresni, hogy tanúságot tegyenek Isten mellett, mert erre a világ bőven ad lehetőséget. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk őt, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! (Bölcs 2,19) A szelídség és a türelem az egyik bizonyítéka annak, hogy Isten él bennünk.

Jézusnak nem maradt más módja, hogy tanúskodjon Isten irgalmas szeretetéről, mint hogy meghaljon értünk a kereszten. Ha más mód lett volna rá, az Atya biztosan azt választotta volna.

Azt se feledjük, hogy Jézus azt is megmondta, hogy annak is része lesz az üldöztetésben, aki hozzá tartozik: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. (Jn 15,20)

Ágoston atya

Posted on2020-03-27AuthorKázmér