A hívek számos csoportja gyalogosan vagy kerékpárral zarándokolt a búcsúra. A Nagyvisnyón megrendezett egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevői is Máriapócson zárták programjukat. A közel 100 fiatal az egyhetes táborozás után, július 27-én Palánki Ferenc megyéspüspök kíséretében a leveleki gyalogos zarándokokhoz csatlakozva tette meg az utolsó kilométereket a kegyhelyig. Fáradtságukat csöndes taizéi imaórán pihenték ki, majd éjfélkor szentmisén vettek részt a templomban.

Másnap az egyházmegye minden egyházközségéből érkeztek még zarándokok – szervezetten autóbuszokkal vagy egyénileg – a pócsi Szűzanyához, hogy részt vegyenek az ünnepi búcsúi szentmisén.

Miért jönnek Máriapócsra évről-évre a hívek? – tette fel a kérdést beszédében Pintér Gábor apostoli nuncius. Elmondott egy történetet egy Afrikában szolgáló misszionáriusról, aki észrevette, hogy a nemrég megtért törzsfőnök minden szentmise után előremegy a tabernákulumhoz, és megáll előtte kigombolt inggel. Egyik napon a misszionárius nem tudott ellenállni a kíváncsiságának, és megkérdezte a törzsfőnököt, mit csinál a tabernákulum előtt minden alkalommal. A törzsfőnök mosolyogva válaszolt: napozik a lelkem.

„Mi, zarándokok azért látogatunk el évről évre a Szűzanya kegyhelyére, hogy az Úr jelenlétét megtapasztalva napoztassuk a lelkünket – fogalmazott a szónok. – Az egyházmegye jeles ünnepe arra hív, hogy Szűz Máriára tekintve, és tőle kitartást, hűséget, elszántságot, odaadást tanulva felfedezzük azt az életvitelt, amire Krisztus hív minket, hogy életünk alakulásában – amely kívülről szemlélve sokszor csak szánalmas botladozás, pozitív és negatív történések kiszámíthatatlan egymásutánja, tehetetlen ide-oda hányódás – észrevegyük Isten cselekvő jelenlétét, amely mint mágnes a vasreszeléket, meghatározott irányba fordítja életünk eseményeit, értelmet, célt adva neki. A cél nem más, mint a teremtő mennyei Atya akaratának folytonos keresése, elfogadása, hogy ezáltal minél tökéletesebben egyesüljünk vele, hiszen ez a mi boldogságunk.”

Pintér Gábor rámutatott: „Ne feledjük, a Szent Szűz nem tudott többet, mint ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy szabadon igent mondjon Isten akaratára. Nem tudott róla, hogy ő szeplőtelenül fogantatott, mint ahogy arról sem, hogy majd testestül-lelkestül fölveszik a mennybe. Nem emberi tudása és számítása szerint döntött, hanem egyszerűen beállt Isten akaratának folyamába.”

„Máriát gyönyörű magyar nyelvünkön Boldogasszonynak nevezzük. Pedig ha elolvassuk a Máriáról szóló evangéliumi beszámolókat, nem igazán találunk közöttük olyanokat, amelyek alapján boldognak mondhatnánk őt. Az ő boldogsága nem egy pillanat alatt megvalósuló, majd elmúló állapot, hanem a jövőben érik be, amikor végül mégis beteljesednek Isten ígéretei. Máriának számos nehéz, fájdalmas dologra kellett igent mondania a jelenben, hogy végül testestül-lelkestül elnyerje a végtelen örök boldogságot. Ő mindvégig hitt ebben a boldogságban, ezért tudott a jelenben nehéz döntéseket meghozni.”

A szónok úgy fogalmazott: „Mária egyike Isten nagy titkainak, misztériumainak, de nem egy fal Krisztus és közöttünk, hanem ablak, amely az Atyának az emberek, és különösen a nők iránt érzett szeretetére és velük kapcsolatos tervének hihetetlen mélységeire nyílik.”

Az apostoli nuncius idézte Ferenc pápát, aki egyszer azt a merész kijelentést tette, hogy Mária fontosabb az apostoloknál. „Ferenc pápa gyermekként, amikor bajban volt, édesanyjával együtt a Szűzanyához imádkozott, és ugyanígy tett később, fiatalkorában is. Majd papként a lehetetlen dolgok előtt állva is a Szűzanyához fohászkodott. Aztán püspök lett, később Szent Péter utóda, és továbbra is a Szűzanyához imádkozik, vagyis számára magától értetődő, hogy a Szűzanya nagyobb, fontosabb, mint az apostolok. Ferenc pápa lényéhez tartozik, hogy mindenki számára ismertté tegye ezeket a megélt emberi élményeket. Példa ez számunkra is. Időnként bátran meg kell méretni magunkat, és ki kell mondanunk egyszerű, alapvető dolgokat. Ferenc pápa így folytatja: A nő fontosabb a püspöknél és a papoknál. Drága hölgyek, érezték már valaha, hogy önök fontosabbak, mint a papok meg a püspökök?

Vajon miért mond ilyeneket a pápa? – folytatta a nuncius. – Gyermekkorában az édesanyjától tanulta az anyanyelvet, tőle tanult imádkozni. Ki szeretgette a legtöbbet és a legjobban őt? Nemde az édesanyja? Amikor pappá lett, a szeretet továbbra is az édesanyjától volt a legőszintébb, legtisztább, legönzetlenebb. Feltehette magának a kérdést, mi is a pap dolga? Hogy a hívek fölé emelkedjen, és onnan hirdesse a nagy igazságokat vagy hozzon ítéleteket? Nem. Sokkal inkább az a feladata, hogy Krisztus szeretetének anyai módon legyen a forrása. Ferenc pápa nem győzi hangsúlyozni tanításában, hogy Isten szeretete mindenekelőtt anyai szeretet.”

Pintér Gábor homíliája végén rámutatott: „Mária példája segít, hogy tágítsuk ki látókörünket, mert várakozásunknak, reményünknek tétje van. Legyünk készek arra, hogy Isten állandóan jelen lehessen az életünkben. Nyissuk ki önmagunkat. Legyünk készek várni, változtatni, ha kell, változni is.

Ne dobjuk sutba ötleteinket és bizalmunkat csak azért, mert Isten ott helyben nem oldotta meg kéréseinket. Tanúsítsunk hitet, önmérsékletet és türelmet Istennel szemben. Hitünkbe kapaszkodva szemléljük higgadtan a világ változásait, és ne kapkodjunk azonnali könnyed megoldások után. Előlegezzünk bizalmat Istennek, ahogyan a Szűzanya tette. Az ismeretlen, előttünk még nem világos isteni tervben is kezdjük keresni napról napra az Úr akaratát. Ragadjon ránk Mária élhető, eredeti, ma is időszerű életstílusa, lelkesítsen magatartásmintája, és példájából kiindulva tudjunk, merjünk, akarjunk bátran igent mondani Istennek!”

Pintér Gábor apostoli nuncius teljes beszéde ITT olvasható.

A szentmise befejező áldása előtt Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye által alapított Pro Communitate Christiana díjjal köszönte meg három egyházmegyei hitoktató munkáját. Idén a kitüntetéseket Sebők Sándorné, Napkor, Sényő, Baktalórántháza; Szikszai Lászlóné, a debreceni Szent László Domonkos-plébánia; valamint Csillagné Lugossy Marianna, Püspökladány hitoktatója kapta.

A megyéspüspök a búcsú alkalmával tájékoztatta a híveket, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász gyűjtést hirdetett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét sújtó vihar károsultjainak megsegítésére. Mint ismeretes, június 27-én, Szent László király, az egyházmegye védőszentjének ünnepén a vihar súlyos károkat okozott számos településen. Ha a testnek valamelyik tagja fáj, akkor az az egész testnek fáj. Ez arra figyelmeztetett bennünket, hogy fűzzük szorosabbra a szeretet kötelékeit és segítsünk egymáson – fogalmazott a püspök.

Eddig 3 millió forintot gyűjtöttek össze, és még 20 plébániáról várják, hogy beérkezzen a hívek adománya. Mindezt az országos Katolikus Karitász a katasztrófaalapból 10 millió forinttal egészítette ki, hogy elkezdődhessenek a felújítások. A megyéspüspök hálatelt szívvel köszönte meg a hívek adományát, valamint Mészáros László egyházmegyei karitászigazgató munkáját, aki fáradságot nem ismerve folyamatos jelenlétével erősíti, segíti a felújítási munkálatokat.

A búcsúi szentmise szentségimádással és az egyházmegye felajánló imájának közös elmondásával zárult. A búcsú végén a hívek a kegykép előtt elénekelték a loretói litániát, elköszönve a Szűzanyától.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír