Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye pünkösdhétfőn, május 21-én tartotta meg a máriaremetei kegytemplom kertjében hagyományos majálisát. Idén először volt ez a nap Szűz Máriának, az Egyház Anyjának emléknapja. Az ünnepen Erdő Péter bíboros, prímás tartott katekézist és mutatott be szentmisét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A majálison – melynek témája „az Eucharisztikus közösség – közösség az Egyházban” volt – ezúttal is képviseltették magukat a katolikus iskolák, a lelkiségi mozgalmak, a szerzetesrendek és természetesen a plébániák. A pódiumbeszélgetések témái is a plébániai élethez kapcsolódtak – szó volt többek között az ünnepekről, a táborok szervezéséről, az imaéletről és a szociális tevékenységről is.

A délelőtt folyamán a szabadtéri oltárnál szentségimádást tartottak a Nyolc Boldogság Közösség vezetésével. A gyerekeket foglalkozásokkal, ügyességi játékokkal várták a szervezők.

Ezúttal az egyházmegyei ministránstalálkozót – és versenyt – is itt rendezték meg a hivatásgondozó- és ifjúsági referatúra munkatársainak részvételével. Az „Élmények útján” megoldandó feladatok középpontjában a nemrég boldoggá avatott Brenner János élete állt. A versenyt a sashalmi Krisztus Király plébánia csapata nyerte. Az eredmény kihirdetése után Erdő Péter bíboros, prímás arra szólította fel a Nemzetközi Római Ministránszarándoklatra készülő fiatalokat, hogy vigyék hírét a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

Szintén az eucharisztikus kongresszusra való készület jegyében tartotta meg Erdő Péter bíboros katekézisét.

Az oltár előtt felállították azt a keresztet, melyet Magyarországon és a környező országokban is körbehordoznak. „De hogyan kapcsolódik egymáshoz az Eucharisztia és a kereszt?” – tette fel a kérdést a főpásztor. Jézus csak nagypénteken, tehát az utolsó vacsora után hal meg a kereszten, és mégis már ekkor a saját föláldozott testét és vérét adja tanítványainak. Mindez úgy lehetséges, hogy Krisztus már elővételezte a keresztáldozatot, mivel Isten világában nincs előbb és később. Ahogyan az utolsó vacsorán, úgy minden szentmisében is jelenvalóvá válik Krisztus áldozata, anélkül, hogy megismétlődne.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” – mondta Krisztus az utolsó vacsorán. Ez az emlékezet azonban nem csak egyszerű felidézés. A szentmise ugyanakkor az Egyház számára éltető és megtartó erő: az Egyház végzi az Eucharisztiát, de az Eucharisztia tartja fenn az Egyházat. A szentmisében Krisztussal a szentírási olvasmányokban, a hívek közösségében és az Oltáriszentségben is találkozunk. A szentmise lakoma, hiszen Krisztus táplálékul adja nekünk testét és vérét.

Jézus Krisztus az Oltáriszentséget azoknak alapította, akiket megkereszteltek. Szent Pál apostol írja, hogy ne együk a kenyeret és a bort megkülönböztetés nélkül, „mert aki méltatlanul eszik és iszik… az a saját ítéletét eszi és issza” (vö. 1Kor 11, 28), vagyis áldozás előtt meg kell tisztulnunk bűneinktől. Ugyanakkor a szentmise elején a bánatima és az evangélium figyelmes hallgatása is bűnbánati cselekmény, és a szentáldozás is megtisztít bennünket a bocsánatos bűnöktől. A végtelen Istennel való közvetlen érintkezés kockázatos, ám ezt Isten szeretete áthidalja akkor, ha megbánjuk bűneinket.

Jézus nemcsak az átváltoztatáskor vagy az áldozás idejében van jelen a kenyérben és a borban, hanem utána is. Már az első században félretettek az Eucharisztiából, és elvitték azt a betegeknek és a foglyoknak, és már abban az időben is vallásos tisztelettel vették körül az átváltoztatott szent színeket. A szent jelenlét nem maradt meg, és manapság sem marad a templom falai között, hiszen küldetést ad nekünk arra, hogy tanúságot tegyünk Jézusról.

Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye majálisán Erdő Péter bíboros az egyházmegye papáságával mutatott be szentmisét, mellyel megnyitotta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület második lelkipásztori évét. Ennek témája a „közösség az Egyházban”, mottója pedig így szól: „Az Eucharisztia az Egyház életének forrása”.

A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves testvérek!

1. Pünkösd másnapja van. Az idén először ezen a napon ünnepeljük Szűz Máriának mint az Egyház édesanyjának emléknapját. Nagy öröm számomra, hogy együtt lehetünk ma a főegyházmegye ministránsaival. Kedves ministránsok, szeretettel kérlek titeket, alakítsatok Boldog Brenner Jánosról nevezett csoportokat, közösségeket. Tanuljátok közösen érteni és tisztelni a szentmisét és az Oltáriszentséget. Így legyen a ti szolgálatotok áldás nektek magatoknak és az Egyház egész közösségének. Örömmel köszöntöm a misszionáriusokat is, akik tavaly megbízást kaptak az Eucharisztikus Kongresszus előkészítésére. Kérjük számukra is a Szentlelket, hogy újult erővel és lendülettel folytathassák küldetésüket.

2. A mai evangéliumban hallottuk Jézus szavait, amelyeket a kereszten mondott. János apostolhoz fordulva így szólt: „Íme a te anyád”, Szűz Máriának pedig azt mondta: „Íme a te fiad”. Szűz Mária tisztelete a kezdet kezdetétől eleven volt az Egyházban. Az Efezusi Zsinat 431-ben kijelentette, hogy Szűz Mária valóságos Istenszülő. Az első évezred során mégsem használták Szűz Máriára az Egyház édesanyja címet. Pedig a gondolat akkor is közel állt az emberek szívéhez. Párhuzamot láttak Éva és Mária között. Évát a Teremtés könyve minden élők anyjának nevezte (vö. Ter 3,20). Mária pedig ott állt édesanyaként a Krisztusban megújuló emberiség, az Egyház kezdeténél. Már Szent Pálnál felmerült a gondolat, hogy Krisztus Testének tagjai vagyunk. Ha pedig Mária Krisztus édesanyja, hogyan ne volna édesanyja Testének, az Egyháznak is.

Ezt azonban csak a középkorban kezdték határozottabban is kifejteni. Megjelenik az Egyház Édesanyja cím egyes imádságokban, himnuszokban. Szent Antoninus firenzei püspök az 1400-as években éppen János evangéliuma alapján (Jn 19,27) ezeket a szavakat tulajdonítja a szenvedő Jézusnak: „Íme a te anyád, ó Sion. Ó Egyház, azt akarom, hogy az én édesanyám a te anyád legyen. Nekem vér szerinti anyám, neked lelki édesanyád legyen” (Summa Moralis, IV, tit. 15, c.12.). XIV. Benedek pápa 1748-ban (Bulla Gloriosae Dominae, 1748. szeptember 29.) hangsúlyozta, hogy Szűz Máriát mint szerető édesanyát hagyta a haldokló Jézus az Egyházra. (XIII. Leó pápa pedig a XIX. század végén kifejezetten azt írja egy enciklikájában, hogy Szűz Mária az Egyház valóságos édesanyja. – Enc. Adiutricem populi: ASS 28; 1895–1896, 130.)

A későbbi pápák is használják ezt a címet Máriára. Boldog VI. Pál pedig a II. Vatikáni Zsinat végén többször is az Egyház Anyjának nevezte Szűz Máriát és hangsúlyozta, hogy őt ezzel a névvel méltán tisztelhetjük (Vö. AAS 56 (1964) 137.). Maga a Zsinat is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Volt, akinek a számára ez a cím szokatlanul hangzott, mások attól féltek, hogy más felekezetű keresztények rosszul fogják értelmezni. Úgy gondolják esetleg, hogy eszerint Mária személye különbözik az Egyháztól, valójában pedig ő maga is tagja Krisztus titokzatos Testének (A. BODEM, Mutter der Kirche, in Marienlexikon Hrsg. R. Beumer-L.Scheffczyk, IV, St. Ottilien 1992, 553–554.). Végül VI. Pál pápa 1964. november 21-én a zsinat harmadik ülésszakának végén ünnepélyesen kihirdette Szűz Máriának ezt a címét, vagyis hogy ő az Egyház Anyja (AAS 56 (1964) 1015.). Ugyanezt erősítette meg VI. Pál abban a felejthetetlen dokumentumban is, amely az Isten Népének hitvallása címet viseli (AAS 60 (1968) 439.).

3. Szűz Máriának ez a címe nem elméleti meggondolásokra ösztönöz bennünket, hanem inkább vallásos életünket segíti. A szeretet kötelékével fűz egybe minket. Tudatosítja, hogy mindannyian egy anyának gyermekei vagyunk. Sőt megerősíti bennünk az érzést, hogy az Egyház „Isten családja”, ahogyan az újabb idők pápái mondják. Pünkösd másnapja arra emlékeztet bennünket, hogy a Szűzanya az apostolokkal együtt imádkozott a Szentlélek eljövetele előtt. Kérjük, hogy imádkozzon most is az Egyházzal együtt, hogy új pünkösd tanúi lehessünk. Kérjük őt erre most, május végén, a loretói litánia elimádkozásával. Június 2-án pedig, Úrnapja előtti szombaton vegyünk részt minél többen szentségimádáson délután 5 és 6 óra között. Csatlakozzunk az egész világot átölelő imaközösséghez. Ezzel is készülünk lelkileg az Eucharisztikus Világkongresszusra.

Kérjük hát Szűz Máriát, segítsen minket, hogy átérezzük testvéri összetartozásunkat. Járjon közben értünk, hogy egyházközségeink és családjaink újra hittel és szeretettel átjárt élő közösségek legyenek. Kérje Szent Fiától, járjon velünk, amikor örömhírét tovább akarjuk adni az egész világnak.

Amen!

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír