Marie de la Trinité (1901–1942) svájci protestáns családban született, Louisa keresztnévvel. Édesapja református lelkész, édesanyja meghalt négy órával az ő születését követően. A félárván maradt kislányt Alice nevű nagynénje nevelte fel.

A református lány 1926 óta egy sorsfordító jelenés nyomán kereste hivatását, és ez elvezette a Katolikus Egyház közösségébe, majd a szerzetesi életre. Élete utolsó négy évét a jeruzsálemi klarissza kolostorban töltötte.

1942-ben bekövetkezett halála után lelkiatyja nyilvánosságra hozta, amit a nővér 1940 januárjától lejegyzett az ő utasítására: történetét és a Feljegyzéseket. Ezek rövid mondások, melyekről a nővér bizonyos volt, hogy Krisztus hangja szólalt meg bennük. A Jézus szól először 1943-ban jelent meg Bejrútban. A magyar fordítást Majsai Mór ferences szerzetes már mintegy ötven éve elkészítette – ezt most a legfrissebb, tizedik olasz kiadás alapján Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora egészítette ki.

A Feljegyzésekből Krisztus Marie nővérhez intézett szavaiból kiemelendőek a mindenkivel, a velünk rosszat tevőkkel szembeni jó cselekedet, a szeretetre vonatkozó intelmek: „Ha békülékenyebb leszel nővéreiddel, hogy előmozdítsd az egyetértést, jobban hallod majd szavamat”… „Leánykám, jónak lennetek azokkal, akik veletek jók, az is valami, de az én kedvemért jónak, igen jónak lennetek azokkal, akik nektek szenvedést okoznak, az valóban annyi, mint családomhoz tartoznotok…” „Igen, én vagyok a Szeretet. Mindannyiszor elkergetsz, valahányszor másképp cselekszel, mint ahogyan azt a Szeretet sugallja, és megfosztod magad attól, hogy szeress. Nélkülem szíved nem szerethet.” Az Eucharisztia misztériumát így fogalmazza meg a Megváltó Marie nővér feljegyzésében: „Az ember nem lát semmit, csak egy finom ostyát, kör alakú fehérséget a szentségmutató közepén… És mégis ott vagyok, igen, én, Jézus istenségemmel. Megalázkodtam, hogy odajöhessetek, hogy istenségem belétek hatolhasson, és benneteket tudtotokon kívül átalakíthasson. Én vagyok, én cselekszem. Nem kérek mást, csak beleegyezéseteket.”

A Szent István Társulat által kiadott könyvben az alapmű mellett tanulmányokat is olvashatunk, melyek Marie nővér életét, lelkiségét mutatják be. Kiskorától kezdve misztikus lélek, természetes volt számára a szolgálat. Élénk szellem, „mély érzékenységgel, az érzések ritkán látható nemességével: nem enged magának kibúvót a lelkiismerete alól”. Ám később, huszonöt éves korában vallásgyakorlata zátonyra futott, amikor tuberkulózissal kezelték, zavaros viszonyba kezdett egy házas, kétgyermekes orvossal. Lelkiismerete azonban feltárta előtte e helyzet szabálytalanságát és veszélyeit. Szakított szerelmével. Az orvos hamarosan meghalt, s emiatt Lousiát súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte. Mivel vallását már hosszú ideje nem gyakorolta, „szótlan lázadás vált benne uralkodóvá, ami távol tartja az imádságtól”. Szent Páltól tudjuk azonban, hogy ahol nagy az ínség, még nagyobb a kegyelem. Louisa eljut a teljes istentagadásig, és ekkor, ebben a kilátástalannak látszó lelkiállapotban kapja meg a hit ingyenes kegyelmét, egy látomásszerű jelenésben: az egyik este, ágyában feküdve látja, hogy az ablakon bejön egy klarissza ruhás alak, és megáll ágya lábánál, nem mer kérdezni tőle, de biztos abban, hogy egy személy. Louisa ettől a pillanattól kezdve érez vonzódást a kolostori élet iránt.

Az egyik tanulmány szerzője, Lino Cignelli OFM rámutat, hogy Marie nővér írásaiban Assisi Szent Ferenc és Szent Klára lelkisége többször előtűnik, így Krisztus betű szerinti követésében, a szeretet primátusában, a szegénységben és a minoritásban, a megváltó és megszentelő megtestesülés valóságának hangsúlyozásában, a Krisztusra alapozott egyetemes testvériségben és szolidaritásban, a jó példával prédikálásban, a tökéletes örömben, a szentségek és az Eucharisztia iránti érzékben.

Luigi Barlassina jeruzsálemi pátriárka még 1942-ben írott levelében megállapítja: Isten semmi rendkívülit nem kért Marie de la Trinité nővértől, „kívánta azonban tőle, hogy hűségesen feleljen meg az ő szent sugallatainak, és hogy tanúsítson nagylelkűséget: ne vonakodjék a napközben adódó kicsi áldozatok egyikétől sem”.

Olvasható a könyvben Hans Urs von Balthasar svájci jezsuita szerzetesnek a hetvenes években a Jézus szól francia kiadásához írt előszava, amelyben így fogalmaz: „Mária nővér feljegyzéseinek gyakran visszatérő gondolata, hogy Isten, az Úr, tiszteletben tartja az emberi akaratot, melyet ő teremtett; csak ajánlatot tesz, nem kényszerít. Ugyanakkor az is elhangzik, hogy ez a kitartó ajánlat elérte a célját a mi helytelen akaratunk ellenállásának dacára is. Emberi szabadság és isteni ajánlat között működik a misztérium: Jézus képes kiárasztani a lelkekre az ő Lelkét, aki megszabadítja őket makacs rabságukból, és elvezeti őket a beleegyezés szabadságára. Az isteni tehetetlenség és mindenhatóság közös cselekvésének misztériuma ez.”

Marie de la Trinité: Jézus szól
Szent István Társulat, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír