Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

Jelmondatául a „Non recuso laborem” – nem futamodom meg a munkától – mondatot választotta.

„Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Áron püspök a bécsi döntés után Dél-Erdélyben maradt, Gyulafehérvárról kormányozta egyházmegyéjét. A háború alatt, és az azt követő nehéz években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt”^,

„…olyan püspök volt, aki nemcsak szerette a rá bízottakat, hanem ismerte is őket. Ő még nem átallotta kikérni a társadalom világi kutatóinak, a szakértőknek a véleményét, odafigyelt a szociológusok és szociográfusok adataira és következtetéseire; ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is.

A II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján, október 11-én kezdődött, és idén november 24-ig tart a hit éve,

melynek erdélyi sajátossága a Márton hit évében mottó –Áronnal a mondta el a Székely Hírmondónak nt. Szabó Lajos címzetes kanonok, esperes, szentszéki tanácsos, a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia vezető lelkésze.

Köztudott, hogy eddig csupán egyetlen székely papot avattak boldoggá, Apor Vilmost. A neves torjai arisztokrata családból származó győri püspök 1945. április 2-án halt vértanúhalált, miután a rezidenciájába menekült mintegy 300 asszony kiadását megtagadta.

A családok, nők és gyerekek védelmében munkálkodó szent ember az egyetlen székely egyházi személyiség, akit II. János Pál pápa 1997-ben boldoggá avatott, és a gyulafehérvári római katolikus érsekség feltett szándéka, hogy Márton Áron is a szentek sorába kerüljön.

„Püspökünk tanítása és példája ma sem veszít időszerűségéből. Feladatunk és kötelességünk, hogy ne csak imádkozzunk Márton Áron (1896–1980) boldoggá avatásáért, hanem az általa mutatott példát kövessük, tanítását életre váltsuk”

áll az érsekség honlapján. A volt püspök szentté avatásához elengedhetetlen csoda egy brassói fiatalemberrel esett meg, aki tudományosan meg nem magyarázható módon gyógyult meg rákbetegségéből – minderről bővebben a 2013-as Székely Kalendáriumban olvashatnak.

– Jómagam is egészen közelről ismertem Márton Áront, aki igazán csodálatos ember volt – mondta Szabó Lajos esperes. – Kultuszát emelendő, tavaly szobrot állíttattunk tiszteletére a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániatemplom udvarán, idén pedig Márton Áron-évet hirdettünk – tette hozzá.

Míg azok esetében, akik éle­tüket áldozták a hitért, sokkal könnyebb a boldoggá avatási procedúra, a szentéletű, híveikért élő papok esetében csakis egy, a haláluk után bekövetkező csoda segítheti elő a szentté avatási per jó kimenetelét, részletezte az eljárást Szabó Lajos.

A boldoggá avatás (beatificatio) és a szentté avatás (canonisatio) a római katolikus egyházban olyan folyamat, melynek végén ünnepélyes keretek között kijelentik, hogy az elhunytat Isten felvette a szentek, illetve boldogok seregébe. A boldoggá avatottat az egyház már hivatalosan felveszi a szentek jegyzékébe.

A gyakorlat szerint, amikor helyi szinten összeállt az általában hatalmas terjedelmű anyag az avatandó életéről és tetteiről, akkor az aktákat – hitelesítésük után – ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Ez a folyamat Márton Áron esetében már megtörtént, most már csak arra várnak a római katolikus székelyek, hogy a Kovács Gergely atya, Márton Áron szentté avatásának posztulátora által előterjesztett dokumentációra rábólintsanak a Vatikánban.

A boldoggá avatás abban az egyházmegyében történik – szentmise keretében –, amely kezdeményezte az eljárást, ezzel is hangsúlyozandó, hogy helyi kultusz engedélyezéséről van szó, azonban a szentté avatás továbbra is a pápa hatásköre.

Szabó Enikő
Székely Hírmondó