A piarista nővérek szerte a világon a hivatások évét ünneplik 2018-ban. A nagykárolyi nővérek is csatlakoztak a kezdeményezéshez: január 20-án szentmise keretében adtak hálát minden piarista nővéri hivatásért és kértek a Jóistentől új hivatásokat.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Piarista Nővérek Kongregációja ebben az évben a világegyház és a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tematikus éveihez kapcsolódva dolgozta ki lelki és tevékenységi programját, melyben a legnagyobb hangsúlyt a hivatásokkal való foglalkozás kapta. Így a kongregáció minden szerzetesközössége felajánlott egy-egy szentmisét a hivatásokért.

A nagykárolyi piarista nővérek oázisában (így nevezi a rend házait szerte a világban – a szerk.) január 20-án mutattak be szentmisét, hálát adva minden piarista nővéri hivatásért, és a Jóistentől új hivatásokat kérve.

„Izgatottsággal vegyes örömmel készültünk a hivatásokért mondott szentmisére. A gyermekeink közül tízen vállalkoztak arra, hogy a kongregációnkban a hivatások évének választott esztendőben rendszeresen találkozva, Judit nővér vezetésével, imádságaikkal hálát adjanak a piarista nővéri hivatásokért, és kérjék a teremtő Atyától az új hivatások kegyelmét. A Celestina anya ünnepén, március 18-án megkezdődött évben többszöri találkozásaik, imádságaik, egyéni feladatvállalásaik fokozatosan gazdagították oázisunk minden lakójának életét. Az ő imahadjáratuk meghatározó állomása volt a szombati szentmise is, amiben az oltárszolgálatot és legfontosabb feladatokat ők vállalták magukra” – mondta el Tóth Borbála nővér a készülődésről.

A szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök celebrálta, a szentbeszédet pedig Simon Attila, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa mondta.

A beszéd központi gondolata Jézus első tanítványainak meghívástörténetéből bontakozott ki. „Az első tanítványok meghívásáról hallottunk, amely talán a legszebb meghívástörténet, mélyen megérinti az embert – mutatott rá Simon Attila. – Ez talán valamennyiünk meghívástörténetének is az alapja. Keresztelő János tanítványai odamennek Jézushoz. Ő megérzi, hogy ott állnak mögötte, megfordul és megkérdezi: »Kit kerestek?« Itt indul el az ember hivatása, itt indul el mindenki a megszentelődés útján. Isten nem akarja elrejteni önmagát! Bár ő maga a titok, a megismerhetetlen, megfejthetetlen misztérium. Mégis, ha most a saját meghívástörténetünkre gondolunk, mindnyájunk életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy éreztük, hogy Isten egészen feltárja előttünk önmagát, kinyilatkoztatja magát nekünk. A kegyelemnek ezen különleges pillanatain, gyöngéd érintésein keresztül Isten egyre közelebb vonzott és vonz ma is saját magához.”

A megszentelt életállapotban levőknek az a legfőbb feladatuk, hogy Isten országáról kézzelfogható módon tanúságot tegyenek – emelte ki a spirituális. – Az Isten meghívása, valamint a bűneink, a korlátaink közötti feszültséget Jézus Krisztus megtestesülése, világba lépése oldja fel. Jézus Krisztus személyén keresztül Isten ma is hív minket.

A szerzetesi és papi hivatásban is mindig van egy nagyon határozott, nem csak átvitt értelemben létező érintés, vagyis amikor Isten megérinti az életünket. Ennek mindig van egy nagyon személyes jellege. Isten arra hív meg bennünket, papokat, szerzeteseket, és a világi keresztényeket is, hogy elsősorban a mi személyes hitünkön keresztül tegyünk tanúságot az Ő jelenlétéről. Így vagyunk mi az egyházközségünkben, szerzetes közösségünkben, a családban, a munkahelyen a közösségünknek a papjai. Másokat Istenhez vezetni, ez a küldetésünk – zárta gondolatait Simon Attila.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír