Március 30-án, a nagypénteki liturgiát követően emlékeztek meg Boldog Apor Vilmos püspök vértanúságáról a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtárban. A főpásztort 1945 nagypéntekén érték a lövések, melyek április 2-án a halálát okozták.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A megemlékezésen jelen volt Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Németh László püspöki helynök, Bognár István irodaigazgató, a székesegyház plébánosa, Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora, Schmathovich János kanonok, teológiai tanár, valamint Kiss Tamás, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatója.

A rendezvény filmvetítéssel kezdődött, melyen szemtanúk számoltak be Apor Vilmos püspök utolsó napjairól és vértanúságáról. Ezt követően Cseh Sándor, a Szent László Látogatóközpont igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Cseh Sándor emlékeztetett, hogy idén is éppen ugyanazokra a napokra esik a szent három nap és húsvét ünnepe, mint Apor Vilmos vértanúságának idején, 1945-ben. Az elmúlt 73 év során csak egyszer volt ilyen naptári egyezés: 1956-ban.

A köszöntő után Ligeti Imréné emlékezett vissza 1945 nagyhetének eseményeire, amelyeket 22 évesen, édesapjával és unokahúgával élt át a Püspökvár pincéjében. 1945 tavaszára Győr a folyamatos bombázások miatt romokban hevert. Ebben az időszakban Apor Vilmos nem pihent, őrizte, óvta, erősítette híveit és a papságot. Amint a légiriadó véget ért, a püspök azonnal a romok között termett, és segített a túlélők felkutatásában, illetve a haldoklók lelki megerősítésében. „Keresztelt és temetett egyfolytában” – mondta el Ligeti Imréné. Az idős hölgy felidézte 1945 nagyszerdáját, amikor találatot kapott a székesegyház tornya. A keletkezett tűzben a torony összeroskadt, a tetőszerkezet pedig súlyosan megrongálódott. Ligeti Imréné látta, amint Apor Vilmos zokogva borult egy heverőre: a jelenet megrendítette, mivel addig még sírni sem látták a püspököt.

A háború idején a Püspökvárban két pincerendszert alakítottak át óvóhellyé, ezeket egy titkos nyílás kötötte össze, melyet egy nagyméretű szentkép takart el. A szovjet katonák már nagycsütörtökön felfedezték az óvóhelyet, az itt menedéket találók szeme láttára vittek el egy légoltalmis fiatalembert. Apor Vilmos hiába tett ígéretet arra, hogy innen többet senkit el nem visznek, másnap újra megjelentek a katonák, és fosztogatni kezdték az élelmiszerkészletet, illetve eltulajdonították a menedékkérők óráit. Ekkor vették észre, hogy számos fiatal nő is tartózkodik az óvóhelyen.

Éppen a nagypénteki szertartáshoz készülődtek, amikor újra megjelentek a katonák, hogy konyhai kisegítő szolgálatra kérnek nőket. A felkérésre Apor Vilmos biztatására főként férfiak, és idős hölgyek jelentkeztek, melyet a katonák kifogásoltak. Rövid vitát követően Apor Vilmos egy erőteljes mozdulattal megfordította a katonát, és a német Hinaus! (Kifelé!) felszólítás kíséretében kituszkolta a pincéből. Ekkor dördültek el a lövések. Ligeti Imréné csak annyit látott, hogy Apor Vilmos egy lassú mozdulattal megmarkolta mellkeresztjét, levette pileolusát, majd titkára karjaiba roskadt. Egy Gyuláról menekült orvos elsősegélyben részesítette a püspököt. Egy férfi eközben elrántotta a titkos nyílás elől a szentképet, hogy a nők menekülni tudjanak. Néhány óra várakozás után megjelent Apor Gizella, a püspök nővére, aki arra kérte a menedékkérőket, hogy imádkozzanak a főpásztorért, mert nagyon súlyos a sérülése.     

Ligeti Imréné visszaemlékezése után Szabó Ferenc jezsuita tartott előadást Apor Vilmos szociális tevékenységéről. XVI. Benedek pápa Deus caritas estkezdetű körlevelét idézve Szabó Ferenc kifejtette, hogy az Egyház lényegéhez a karitász elválaszthatatlanhul hozzátartozik. „Körlevelében Benedek pápa a karitászt magas fokon gyakorló szenteket is felsorolja – hangsúlyozta Szabó Ferenc. Én ezt a listát kiegészíteném Apor Vilmossal.” Szabó Ferenc elmondta, szociális tevékenységében Apor Vilmos Prohászka Ottokár püspököt tekintette mesterének, ezt 25 éves gyulai plébánosi szolgálata idején született beszédei is alátámasztják. Apor Vilmos győri püspöki kinevezését követően is folytatta azt, amit Gyulán elkezdett, gyakorlatban is megvalósította azt, amit XIII. Leó pápa javasolt Rerum novarum, valamint XI. Piusz Quadragesimo anno kezdetű körlevelében. Támogatta az egyesületeket, különösképpen is a KALOT-ot, mely a parasztság fölemelkedését szolgálta, valamint szorgalmazta az egyházi földreformot. 

A megemlékezést közös imádság zárta a vértanúság helyszínén, a Püspökvár pincéjének bejáratánál. Az imádságot Lukácsi Zoltán rektor vezette. Az eseményen közreműködött Bognár Krisztina előadóművész.

Fotó: Németh Péter

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír