Az oltárszenteléshez a főpásztor Rómából hozta el Szent Miklós püspök koponyaereklyéjét, melyet Szent Rozália ereklyéje mellé helyezett el az oltárban.

* * *

Amikor 1921-ben a szegedi görögkatolikusok megkapták a templomot, még a római rítus szerint is háttal végezték a szentmisét, így az oltár és rajta a palermói Szent Rozáliát ábrázoló oltárkép így a szentély végében volt. Mivel a keleti rítusban az oltárnak körbejárhatónak kell lennie, az oltárt és az oltárképet elválasztották egymástól, így került a barokk oltár a szentély közepére.

Az ötvenes évekre – mikor a templom ajtaja állandóan nyitva volt – gyakorlatilag építőanyag-lelőhely lett a kicsiny templomból, s ekkor tűnt el az eredeti oltár is, melyet lelkes hívek a szemináriumból pótoltak egy, az oltárképhez és a templomhoz tökéletesen illő barokk oltárral. Ez szolgált a kápolna oltáraként az elmúlt hatvan évben, s ez került most vissza az eredeti oltár helyére, a szentély végébe.

A keleti liturgikus előírásoknak azonban ez nem teljesen felel meg, hiszen az oltár mögötti helyen a püspöki trónnak kell lennie. Ám a kicsi és műemléki védettséget élvező templomban nem akartak az oltártól megválni, így a püspöki trón a szentély oldalán foglal helyet.

Az régi oltár eredeti helyére történő helyezésével egy időben új, a keleti liturgikus hagyományoknak megfelelő oltárt készíttettek a hívek, melyet az ünnepi Szent Liturgián Kocsis Fülöp metropolita áldott meg.

Az oltár általában nem díszes, mert teljesen beborítja az adott ünnephez igazodó liturgikus takaró. Lényegi eleme, hogy kocka alakú, minden oldala egyforma, mely a tökéletlen földi formák tökéletességre törekvését jelképezi.

A szögletes forma a földi tökéletlenség kifejezője – ilyen a centrális templomhajó formája is – és arra borul a tökéletes forma: a gömb, a kupola, mely az eget jelképezi.

Az oltár nemcsak az utolsó vacsora asztala, hanem az Isten trónja, földi uralkodási helye, s egyszersmind a Golgota is, Krisztus önfeláldozásának színhelye.

Az oltármegáldás szertartása a bizánci rítusban valójában a keresztelésnek felel meg. Ezért a szertartás lemosással, műróval (megszentelt olaj) való megkenéssel kezdődött és fehér ruhába öltöztetéssel fejeződött be. Ez azt jelképezi, hogy az oltár, ahogy a keresztelendő gyermek, lefoglaltatott az Istennek – a megáldással a földből elkülönítettek egy teret, amely már az Isten országához tartozik.

Az, hogy ez az asztal egyszerre a Golgota is és az Isten trónja is, kifejezi, hogy az utolsó vacsorán, amikor Krisztus saját testét és vérét adta, akkor valójában már a golgotai eseményt jelenítette meg. A kereszten teljesen kiüresítette magát, alakját és szépségét vesztett halott ember volt, mégis Isten minden dicsőségével rendelkezett akkor is, sőt: éppen ebben a kiszolgáltatott önfeláldozásban mutatta meg szeretetének dicsőségét. Az oltár az utolsó vacsorai asztal, a kereszt, és a mennyei trónus egyszerre.

Fotó: Hajdúdorogi Metropólia

Hajdúdorogi Metropólia/Magyar Kurír