A vízkereszt-napi ünnepi szentmisét követően áldották meg Szatmárnémetiben, a székesegyház előtti téren Hám János új szobrát – tájékoztatta szerkesztőségünket Józsa János, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye sajtóreferense.

                                            Képgaléria – klikk a képre!

Nagy várakozás és előkészület után, január 6-án leleplezték, és a városnak, az egyházmegye híveinek, valamint minden lakosának átadták Hám János új, egész alakos szobrát. Az avatási ünnepség összekapcsolódott a vízkereszt-napi, tizenegy órától kezdődő szentmisével, melyre a szatmárnémeti székesegyháznak még az oldalhajói is megteltek.

Schönberger Jenő püspök már az áldozatbemutatás elején utalt a szoboravatásra: „Vízkereszt ünnepe ma, itt a székesegyházban egy nagyszerű eseménnyel párosul. A szentmise végén megáldjuk boldog emlékű Hám János püspökünk szobrát, aki ebben a székesegyházban harminc évig hirdette az igét mint püspök. Neki köszönhetjük többek között Szatmárnémeti arculatát, igen nagy jótevője volt egyházmegyénknek, Szatmár városának, minden embernek. Vízkereszt ünnepe a keleti egyházban inkább Krisztus keresztségére való emlékezés, a nyugati egyházban pedig a háromkirályok, a bölcsek látogatása van az előtérben. De természetesen vízszenteléssel kezdődik a mai liturgiánk, és ezzel emlékezünk mi is keresztségünkre, amikor mind Isten gyermekei lettünk.”

Ezt követően a főpásztor a jobb oldali mellékoltárnál előbb megáldotta a sót, amelyet a vizet tartalmazó edényekbe szórt, megáldva a vizet is, hogy az a hívek testi javát, lelki üdvét szolgálhassa.

Szentbeszédében Schönberger Jenő püspök előbb vízkereszt ünnepének értelméről, jelentőségéről beszélt. Mint mondta, Isten kiválasztott egy népet, és azt akarta, hogy ők legyenek az áldás forrása, békítsék össze a nagyhatalmakat, mert mindenki Isten gyermeke. Már a próféták megírták, hogy Isten összefogja a teljes emberiséget, Szent Fia által: „Hosszú évszázadok és évezredek alatt úgy alakítja a világ sorát, hogy ez az álom valóra váljon. Vízkeresztnek az az igazi mondanivalója, hogy Isten álma megvalósult. (...) Jézus születésekor a pogány bölcsek is elindultak a csillagot követve, és hódoltak előtte. Ajándékaikkal elismerték, hogy Ő Isten fia, a világ királya, a szenvedők megváltója. A mi feladatunk ugyanez: fogadjuk el Isten álmát, és dolgozzunk ennek megvalósításán. Isten számára minden nép egyformán kedves. Ő minden ember üdvösségét akarja, mindenkiben felgyújtja az egyszülött Fiának a fényét.”

Schönberger Jenő prédikációjában útmutatónak nevezte Hám János püspököt: „A Krisztus felé zarándokolás egy életen keresztül tart, és mindenkinek az a feladata, hogy maga is csillag legyen, amely Krisztusra mutat. Nekünk, egyházmegyénknek volt egy útmutató csillagunk, Hám János püspök. Amikor kinevezték Szatmár püspökének, itt igen nagy szegénység volt. Isten szeretetével érkezett, és azzal az üzenettel, hogy ő nemcsak a híveihez, hanem az egyházmegye minden lakójához szeretettel jött. Nagyon jól tudta és ismerte a Jóisten álmát, és igyekezett megvalósítani, hogy minden rászorulót segítsen, mindenkit Isten felé vezessen. Éppen ezért ma neki szobrot fogunk avatni.”

A szentmise záróáldása után Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró, helytörténész még a székesegyházban, az ambótól beszélt Hám János építő tevékenységéről, számba vette a püspökkel kapcsolatos képzőművészeti és épített emlékeket, majd Zagyva László szobrászművész új alkotását méltatta. Beszédében – a város életében betöltött jelentősége alapján – a szoboravatás eseményét a Kölcsey Ferenc-szobor 1864-es felavatásához hasonlította.

Szintén a székesegyházban szólalt fel Hám László, a nagy püspök családjának leszármazottja, aki örömét és köszönetét fejezte ki a szoboravatás kapcsán. Véleménye szerint a szobor az összefogás jele: „Úgy gondolom, ez a szobor, amit hamarosan felavatunk, jelképe lehet annak, hogyan tudnak az egyház képviselői és a világiak összefogni az előrehaladásért. Ez az egység kell, hogy az itt élő embereket összekapcsolja szeretetben és együttműködésben.”

Ezt követően az ünneplő közösség a székesegyház főbejárata elé vonult, ahol Maskulik Dávid, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum 11/b osztályos tanulója verset szavalt, majd további beszédek hangzottak el Dorel Coica polgármestertől, Tilki Attilától, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselőjétől, Hegedűs Csillától, az RMDSZ nőszervezetének alelnökétől, Pataki Csaba szenátortól és Kereskényi Gábor képviselőtől. Ezután áldotta meg Schönberger Jenő püspök az új szobrot, majd koszorúzással és a Hám János-líceum kórusának énekével ért véget az esemény.

Az új szobor méltó alkotás, amelyre büszkén tekinthetnek a szatmárnémetiek, de az egyházmegye minden híve is. Sokan adakoztak elkészültéért: a hívek gyűjtöttek, helyi vállalkozók hoztak áldozatot, a püspökség kereteiből különített el erre a célra, a legnagyobb részt pedig a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium tette hozzá. Így lett a közös ügyből, célból valóság, a múlt és jelen kapcsának megjelenítése.

Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír