Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
5 éve | Rádiné Zsuzsa | 0 hozzászólás
Azt hiszem, úgy nagyjából tudtam, mi az, és azt is, mi az én feladatom benne, a magam számára és másoknak. Most zavarban vagyok, mert profi szakemberek annyit beszélnek ma a szakszerű szegénységről, hogy én idétlen hályogkovács módjára szinte ellehetetlenülök…
Mígnem a napokban a calabriai Cosenzában, a város tehéntrágyás peremén meglátogattam egy jezsuita közösséget. Vagyis ketten vannak, egy hetvenes atya és egy ötvenes testvér. A ’70-es évek végén az atya megvett egy szétdűlő parasztházat, rendbe hozta a pici tehénistálló szénapadlását, és kápolnává alakította; a nagyobb kocsiszínt egyszerű vendégházzá pofozta. Pino atya szótárában nem használatos a povertà (szegénység) kifejezés. Hiszen ők maguk testesítik meg, derűsen, huncut mosollyal.
Nincs szociális programjuk. Kenyeret sem osztanak semmiféle sarkon. Az emberek Cosenzából és a távolabbi Calabriából mégis kijárnak hozzájuk. Leülnek a konyhában egy öreg lócára, megesznek egy-egy szelet házikenyeret Pino atyával és Alessandro testvérrel, akik feltétként rá saját készítésű fügelekvárjukat kenik. Műanyag flakonos ásványvizük sincs. Nagy csuporból adnak mégis inni… Aztán a fagerendás, szalmaillatú kápolnában a páter elkezdi nekik felolvasni a Máté-evangéliumot.
Mert ezért jönnek ki az emberek. Nem is csak a szegények, vagyis hát mindenki szegény, mert az Úr eledelére éhesek mindahányan.
Honlapjuk nincs, s nincs a házban számítógép sem. Hogyan tudnak rólatok? – kérdem őket. Értik, persze, a kérdésemet, de csendben várnak. „Az az Isten dolga!” – mondja később a páter. Talán beszélnek róluk, s szájról szájra adják a hírt, mint Jézus korában…
Én is így hallottam felőlük. Valaki mesélt róluk, én pedig elmentem. A calabriai Cosenza tehéntrágyás peremére.
Most azt hiszem, megint tudok valamit.
Forrás és fotó: Jezsuita.hu
Magyar Kurír
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
5
Kommentáld!