A magyar honvédek doni katasztrófájának 72. évfordulója alkalmából mutatott be megemlékező szentmisét Bíró László püspök január 12-én a budavári Nagyboldogasszony-templomban. „Miközben az áldozatokra emlékezünk, nem tudunk úgy a háborúról beszélni, hogy ne imádkoznánk a békéért” – fogalmazott.

Képgaléria – kattintás a képre!

A szentmisében azokra az embertársainkra emlékezünk, akik messze földön, jeltelen tömegsírokban, lövészárkokban, felszántott mezőkön nyugszanak, akiket már családjuk is egyre jobban elfelejt – fogalmazott Bíró László tábori püspök, katonai ordinárius a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg doni katasztrófájának 72. évfordulója tiszteletére bemutatott szentmisén az emlékező közösséget köszöntve.

Miközben az áldozatokra emlékezünk, miközben az elhunytakért imádkozunk, nem tudunk úgy a háborúról beszélni, hogy ne imádkoznánk a békéért is. A béke megvalósulása az ember Istennel való békéjétől függ, de ugyanakkor az ember feladata is: az ember indulása az ember felé, a nemzet indulása a nemzet felé – hangsúlyozta Bíró László.

Szentbeszédében a tábori püspök Ferenc pápa béke világnapjára írt üzenetéhez kapcsolódott. A teljes életre vágyó ember keresi a testvért, rászorul a testvérre, mert közösségi lény. Ez a testvériség feltételezi az igazságosságot, szabadságot, az emberi személy méltóságának tiszteletben tartását. Ezt a testvériséget öli meg a kizsákmányolás – mutatott rá a Szentatyát idézve a katonai ordinárius.

Ferenc pápa bibliai áttekintése nyomán Bíró László arról beszélt, milyennek álmodta meg Isten az embert, hogyan kezdődött a világban a testvériség hálózatának építése. Káin és Ábel története alapján mutatta be a különbözőségen alapuló, kezdetben szépen működő testvériséget, melyet az emberi önzés, a bűn rontott meg. Ez a meghasonlás, az élet alapvető értékének megvetése jelen volt a történelemben, gyűrűzött tovább a bűn következtében. Isten azonban nem adta fel tervét, hogy testvérnek lássa az embert – mondta a püspök. Elküldte Krisztust, és Keresztelő János közvetítésével választ adott az ember keresésére: Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot! Az emberek testvéri összetartozásában felragyog Isten, a bűnéből megtérő ember Istenhez talál, s így egymáshoz is – fogalmazta meg Bíró László a kereszténység békeeszméjét.

Amikor az ember eltávolodik Istentől, a testvériség ősforrásától, az atyaságtól akkor szükségszerűen megjelenik a felebaráttól való elidegenedés, csonkul az emberben a testvériség vágya – mondta Ferenc pápát idézve Bíró László.

A jövőbe tekintve a püspök arra buzdította az emlékezőket, tegye meg mindenki a maga helyén azt, amit a béke, a testvériség szolgálata kíván. Legyünk békét sugárzó emberek, törekedjünk az összefogásra – zárta szentbeszédét Bíró László.

A szentmisén megjelent Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Vargha Tamás, a honvédelmi minisztérium parlamenti államtitkára, Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. Nagy számban vettek részt  a közélet, a  honvédség, és civil szervezetek képviselői. A megemlékezés a Hadtörténeti Múzeum előtt folytatódott.

Hazánk számára a történelem egyik legszomorúbb eseménye a doni áttörés. 1943 januárjában a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a kétszázezres 2. magyar hadsereg.

A magyar politikai és katonai vezetés a Trianonban kényszerpályára állított ország számára 1942 januárjában már nem talált kiutat a német „kívánság” elől. Az akkori magyar viszonyok között legjobban felszerelt és kiképzett 207 ezer emberből álló hadsereg sorsa megpecsételődött.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani.

Az elesettek emlékére az urivi áttörés térségében, Boldirevka település mellett hozták létre a I. Magyar Központi Katonai Temetőt, melyet 1997. június 20-án avattak fel, ott 8375 honvéd nyugszik.

A Kormányközi Hadisírgondozó Vegyesbizottság 1999-ben döntött egy újabb oroszországi magyar központi temető létrehozásáról. A rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőt 2003. május 28-án avatták fel, itt 19 110 elhunyt magyar honvéd földi maradványait temették újra.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír