Forrai Tamás tartományfőnök kezdeményezésére február 27-én a ferencesek és néhány más segélyszervezet után az elsők között szervezett országos adománygyűjtést a jezsuita rend az ukrajnai válságban kilátástalan helyzetbe került emberek megsegítésére – tájékoztat a Párbeszéd Háza honlapja.

 

Naszádos Márk számolt be a gyűjtésről:

„A Jézus Társasága Alapítvány nevében a jezsuiták széles baráti körét, valamint nyilvános sajtómegjelenésekkel minden jó szándékú embert megszólítottunk. Ebben segítségünkre volt az Új Ember hetilap, illetve a Magyar Kurír is. Közösségi médiafelületeinket is használatba állítottuk. Az eredmény számunkra is megrázóan örömteli volt.

Két évvel ezelőtt próbálkoztunk először a magyar rendtartományban nemzetközi célra gyűjteni. Akkor a Fülöp-szigeteken pusztító tájfun károsultjai számára juttattuk el az összegyűlt 3,3 millió forint adományt, amit a magyar rendtartomány megduplázott.

Most a baj ismét határon túl van, de mégis nagyon közel. Tudtuk, hogy gyorsan kell reagálni. Bíztunk abban, hogy az emberek megértik a probléma komolyságát, megérzik a kötődésüket a határon túl élőkhöz, megérzik, hogy számítanak rájuk.

2007 óta nem volt ilyen sikeres akciónk. S nem is azon múlt, milyen színes plakátokkal, milyen névre szóló levelekkel kértünk. Egyszerűen kértünk, és nagyon gyorsan és bőkezűen adtak az emberek.

Március 26-ig a könyvelés szerint 7 498 124 forint érkezett be. Március 23-án 6 millió forintot utaltunk át támogatási megállapodás alapján a Kárpátalja Hitéletéért Alapítványnak. Abban bízunk, hogy tőlük közvetlenül a rászorulókhoz jut Majnek Antal püspök atya segítségével az adomány. A következő utalás – a fennmaradó összeg (1 498 124 Ft) az azóta érkezett adományokkal kiegészítve – április 14-én várható. A továbbiakban minden hónapban egyszer indítunk utalást, az addig a napig erre a célra beérkezett segítségek alapján.

A jezsuita rend további 5 millió forintot utalt el a Bajban Kárpátalja kampány keretében küldött összegen felül.

A püspök atyát arra kértem, hogy néhány kérdésre felelve tájékoztasson bennünket a kárpátaljai helyzetről, a segélyezés lehetőségeiről és kivitelezési módjairól.”

Majnek Antal püspök levélben válaszolt a kérdésekre, beszámolt a Kárpátalján kialakult helyzetről:

„Először is szeretném nagyon szépen megköszönni az adakozóknak az áldozatos segítséget. Nagyon megérintett engem személyesen is, de mindenki mást is, hogy mennyire megmozdult az anyaország a Kárpátalján most nehéz helyzetbe került emberek megsegítésére. Ez azt jelenti, hogy igenis létezik még szolidaritás, sokan vannak, akik ki tudnak lépni a saját problémakörükből, és meglátják a másik embert.

Külön szeretném kiemelni, hogy a legelső segítség éppen a jezsuitáktól érkezett. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Már el is tudtuk kezdeni a támogatást, húsvét előtt szinte minden rászoruló kapott valamilyen segítséget, elsősorban élelmiszercsomagot. A lehetőségeinkhez mérten már ősszel elkezdtük a rászorulók támogatását, a fűtéstámogatási program keretében több száz római katolikus és görögkatolikus család kapott segítséget.

Eddig inkább csak gyorssegélyt tudtunk adni. De munkatársaink gőzerővel dolgoznak egy olyan rendszer kiépítésén, amely hatékonyan csatornázhatja a Magyarországról érkező támogatást. Ahol működik Karitász-csoport vagy más karitatív szervezet, ott őket igyekszünk megerősíteni, ahol nem, oda embereket kell találnunk. Nem könnyű, de mégis szeretnénk úgy segíteni, hogy az igazságosság elve is érvényesüljön, ugyanakkor mégse aprózzuk el a támogatásokat, hanem legalább valamennyire felszabadulhassanak az emberek az alól a nyomás alól, amit a mindennapok anyagi nehézsége jelent most nekik. Mert óriási teher az, amikor egy családapa azt látja, hogy a fizetés még nagyon takarékosan beosztva is csak két hétre elég. Ez nagyon ránehezedik az emberekre. Nem nagyon lehet úgy prédikálni Isten szeretetéről, ha közben nem mozdítunk a terheken, amelyek lelkileg is lenyomják a híveket. Ferenc pápa is sokat beszél erről.

– Milyen formában tudják felhasználni az adományt? Milyen formában sikerül eljuttatni a rászorulóknak? Kik tudják átadni?

– Örülünk, ha valaki erre rákérdez. Legjobban, sőt, talán egyedül a pénzbeli adományt tudjuk javasolni, minden más eljuttatása sokkal bonyolultabb és nagyon nehéz helyzeteket eredményez. Talán el sem tudják képzelni, mekkora nehézséget tud jelenteni egy segélyszállítmány behozatala és levámolása az itteni bürokrácia mellett. Gyakorlatilag lehetetlenné teszik, különösen az élelmiszerek behozatalát.

A pénzadományokat sokkal hatékonyabban tudjuk felhasználni. Van, amikor egyszerűen odaadjuk azoknak a rászorulóknak, akikről az a tapasztalat, hogy megbízhatóak, de van, aki élelmiszert kap, van, akinek a munkatársaink megveszik a gyógyszert vagy kifizetik a gázszámlát. De működtetünk ingyenkonyhákat és más programjaink is vannak, több pedig most alakul.

Viszont továbbra is mondom, hogy legnagyobb szükségünk arra van, hogy imádkozzatok értünk, az országért és a teljes békéért!

– Megközelítőleg mit jelent ez az összeg a megszorultaknak? Hány embert tudnak segíteni ebből az összegből? Kiket?

– Egy egyedülálló nyugdíjasnak havi 10 ezer forint már nagyon nagy segítség, ez olyan, mintha még egy nyugdíjat kapna. Ettől még nem fog nagy lábon élni, ez csak azt jelenti, hogy meg tudja venni a gyógyszereit, vagy be meri kapcsolni a fűtést. Sokuknak a havi gyógyszerszámla vagy a gázszámla már önmagában elviszi a teljes nyugdíját.

Egy kétgyermekes családnál már inkább 20 ezer forint az az összeg, ami azt jelenti, hogy már kevésbé érzik ezt a fenyegetettséget, amivel már túl lehet élni. Egy nagyobb családnál pedig értelemszerűen ennél többre is szükség lehet. Hogy pontosan hány családnak tudunk majd segíteni, az nagyban függ majd a püspökkari gyűjtés eredményétől.

Mindenképpen hosszú távú, legalább egyéves programban gondolkodunk, és nem csak magyarok számára. Feszültségeket szülne az amúgy szépen egymás mellett élő magyar és ruszin lakosság között, ha minden segítségből csak a magyarok részesülnének.

– Hol tudnak osztani, hogyan zajlik az adományok eljuttatása a rászorulókhoz?

– Mintha egyszer csak mindenkitől elvették volna az addig is nagyon nehezen beosztott fizetésének legalább a felét. Az osztás pedig helyenként a papjainkon keresztül, de még inkább a működő karitatív csoportokon keresztül történik, most dolgozunk a rendszer megerősítésén és azon, hogy mindenhol át tudják venni ezt a munkát az amúgy nagyon leterhelt papjainktól, akiknek nem ez az elsődleges feladatuk.

– Tudna néhány személyes mondatot írni, hogyan éli meg a jelent? Mit lát, ha megáll egy néhány percre, és körbetekint?

– Sok a reményt vesztett ember. Eddig azt mondogatták: »Majd csak lesz valahogy, megsegít a jó Isten« – és bár a hitüket most sem veszítették el az emberek, a kilátástalanság már nagyon is kézzelfogható. Nagyon sokan mentek el, és talán még többen gondolkodnak rajta. Őket szeretnénk itthon tartani, persze korlátozottak az eszközeink. Nem tudom elítélni azt, aki elmegy…

– Mi az, ami reményt ad az aktuális helyzetben ott helyben?

– Az Úristen sohasem hagy el minket, és legfőképpen nem az ő kicsinyeit, a szegényeket. Ez a legfőbb reményünk. A gyakorlatban Isten embereket használ a gondoskodásra, és a magyarországi hívek készséges eszköznek bizonyultak a gondviselés kezében. Éppen a magyarországi támogatás jelenti sokaknak a reményt. Lelki értelemben is sokat segít az, hogy a hívek azt érzékelik, hogy mások nem közömbösek a nehézségeik iránt, nincsenek egészen magukra hagyva. Ez kézzelfogható bizonyíték, hogy Isten nem hagyta el őket, és hogy fontosak vagyunk az anyaországnak.

Én személyesen nagyon reménykedem abban is, hogy előbb-utóbb meghallgatást nyer a sok imádság, és eljutunk a teljes békéhez, elkezdődhet az építés időszaka. Ha megszűnik a háborús fenyegetettség, akkor elindulhat valami. De az biztos, hogy hosszú távú ínségre kell számítanunk még akkor is, ha nem újulnak ki a harcok.

Fontosnak tartjuk mindezek mellett, hogy ne csak fizikai, hanem valamilyen lelki támogatást is tudjunk adni az embereknek. Az evangelizáció, az örömhír hirdetése minden helyzetben aktuális, de ilyenkor égető szükség van rá. »Mert úgy kell a jó szó, mint egy falat kenyér.« Hiszen éppen ez élesztheti fel újra a reményt, ami most annyira hiányzik.

Fotó: Párbeszédháza.hu

Magyar Kurír