Megérkeztek Rómába a magyar zarándokok, akik Ferenc pápa hívására keltek útra Szombathelyről és Budapestről a Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében. November 11-én a zarándokok találkoztak a pápával – tájékoztatott Némethy Mária, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász munkatársa.

Ezekben a napokban Európa minden részéből hajléktalanok, elesett, szegény emberek indultak életük nagy utazására Rómába. Ferenc pápa hívta meg őket az irgalmasság szentévében Tours-i Szent Márton november 11-i ünnepe alkalmából.

A Katolikus Karitász jóvoltából negyven zarándok kelt útra Szent Márton jubileumi évében Szent Márton szülővárosából, Szombathelyről. November 10-én az esti órákban érkeztek meg Rómába, ahol hatezer sorstársukkal együtt találkoznak Ferenc pápával. Negyvennyolc budapesti hajléktalan, akik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítőivel érkeztek az örök városba, szintén részt vesznek a jubileumon.

A háromnapos zarándokprogram során a Szentatya két alkalommal is találkozik a hajléktalan és a társadalom peremére szorult emberekkel.

Az Európa különböző országaiból, valamint Dél-Amerikából érkezett zarándokok, többségükben hajléktalan emberek a VI. Pál teremben találkoztak először Ferenc pápával november 11-én.

A pápát Philippe Barbarin lyoni érsek köszöntötte. A Szentatya beszédében bocsánatot kért a szegényektől minden olyan keresztény nevében, aki közönyösen elmegy mellettük. Majd hangsúlyozta: a szegények megtanítják a világnak a szolidaritást, s emlékeztetnek arra, hogy sohasem szabad elveszíteni az álmodás képességét; lehet a szegénység nagyon rossz, de ennél rosszabb a rabszolgaság, amikor elveszíti a méltóságát az ember. A Szentatya hozzátette, a háború okozza a legnagyobb szegénységet a világon, mai világunk állandó háborús fenyegetettségben él, ezért fontos, hogy minden vallás a békét hirdesse.

A találkozó végén a csoportok vezetőivel találkozott Ferenc pápa, mindenkivel váltott néhány szót.

November 13-án a Szentatya ünnepi szentmisét mutat be a Szent Péter-bazilikában a hajléktalanokért. A zarándokok további programokon is részt vesznek majd, és megismerkednek Róma legfontosabb történelmi emlékeivel.

* * *

A zarándoklatot megelőzően a résztvevők számára három találkozót szervezett a Karitász azért, hogy lelkileg felkészülten jussanak el Rómába. A zarándokok valamennyien a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász szombathelyi vagy kemenespálfai intézményeinek ellátottjai, többségük volt szenvedélybeteg.

Egyikük, Sárfi Katalin komoly problémákkal küzdött: súlyos alkoholista volt, majd rákbeteg lett. Mindkettőből kigyógyult, már tíz éve absztinens. Hiteles emberként most erőt ad, példát mutat, tanúságot tesz. „Csodálatos életet kaptam a régi helyett, köszönet érte a Mindenhatónak. Ma rokkantnyugdíjasként dolgozom, emellett próbálok segíteni sorstársaimnak itt, a Karitásznál. Dömösre is eljárok, a Református Iszákosmentő Misszióba.”

Varga György is az élet árnyékosabb oldalán haladt évekig. „1992-ben munkanélküli lettem. Kicsúszott a lábam alól a talaj, hajléktalanná váltam, úgy éreztem, az alkohol segít. Négy és fél évig voltam alkoholista. 1997-ben kerültem kapcsolatba a Karitásszal, a RÉV Szolgálat révén sikerült kigyógyulnom, újra lett munkám. Visszanyertem a hitemet, s a RÉV, a Karitász második otthonom ma is, mert szívesen segítek önkéntesként.”

Hogyan választották ki a Karitásznál a zarándokút résztvevőit? Az elsődleges szempont az volt, hogy mindannyian gyakorolják a vallásukat, az út előtt szentgyónáshoz járult valamennyi zarándok.

Arra kértünk mindenkit, csak az jelentkezzen, aki érez magában erőt, és betegsége ellenére fizikailag, idegileg is bírni fogja a hosszú buszozást, a római programok várható időtartamát – hangsúlyozta Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója.

A Rómát sokszor megjárt, a kereszténység fővárosát kitűnően ismerő Várhelyi Tamás szentpéterfai plébánost kérték fel az út lelkivezetőjének. Ő rögtön az első, a zarándokutat megelőző találkozáskor – amelynek középpontjában a köpönyegét megosztó, a szegényeken segítő Szent Márton állt – tisztázta, mi a különbség a zarándokút és egy kirándulás között: a kiránduló kifelé halad, elszakad a civilizációtól, a zarándok útja viszont befelé, önmaga felé tart. A második találkozás elején mindenki megkapta a Katolikus Karitász emblémás, piros kabátját, amelyet egyenruhaként viselnek Rómában. A harmadik megbeszélésen Rómáról, a látnivalókról tekintettek meg filmet.

Fotó: Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

Magyar Kurír