A fővárosi bazilika szentélyét körülölelő félkör alakú kápolna a legősibb a templom részei közül. Eredetileg a mai sekrestye is a része volt, de amikor Szent Jobb-ereklye őrzési helyévé vált, a kápolnát kettéválasztották. A felújítást elsősorban a megnövekedett turistaforgalom indokolta.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szent Jobb-kápolna és a sekrestye felújításának gondolata több mint négy évvel ezelőtt merült fel, az apszisszintek akadálymentességét biztosító felvonó építése és az irodaszint felújítása után. A műemléki felújítás időszerűsége mellett fontos szempont volt a kápolna liturgikus szempontból történő kiegészítése is. A helyreállítási koncepciót alapvetően a korabeli klasszicista tér megidézése inspirálta a posztmodern díszítés eltávolításával. A fehér glettmárvány oltárfal a tér fényjelenségeit és folytatólagosságát jeleníti meg tükörszerűségével.

A kápolna az elmúlt években nehezen bírta az egyre növekvő látogatói létszámot, és a turisták tömegét, így felmerült a Szent Jobb-ereklyének a bazilika főhajójában való elhelyezése, amit Snell György segédpüspök-plébános is támogatott. A nemzeti ereklye így tavaly átkerült a Szent Jobb-kápolnából a főhajó Nagyboldogasszony-oltára elé. Közben a kápolna és a sekrestye tavaly megkezdett felújítása – néhány kisebb hiányossággal: a padok restaurálása még folyamatban van, valószínűleg a nyár kezdetére lesznek készen – a napokban befejeződött.

A szakszerű helyreállítás mellett teljeskörűen megújultak a sekrestye és a kápolna belső terei, a restaurálási munkálatokkal egyidejűleg modern gépészeti és elektronikai kiegészítéseket kapott az épületrész. A kápolnában a teljesség igényével restaurálták az üvegablakokat, a történeti főoltárt és a keresztelőkút fém- és kőfelületeit, a kápolna és a sekrestye díszítőfestését, a történeti fabútorokat, az orgonát, továbbá a padló solnhofeni mészkő burkolatát is felújították. A nagyobb méretű szentély lehetővé tette új szembemiséző oltár, ambó és kredenciaasztal elhelyezését, ami egy fehér kővel burkolt felületre került, mely tovább világosítja a teret, és így a kiegészítéssel jobban szolgálja majd a bensőséges misézést és a helyi szakrális igényeket. Ugyan ideiglenesen székekkel pótolták a padsorokat, de természetesen ezek a későbbiekben kikerülnek a kápolnából. A sekrestye felé hangszigetelt ajtót építettek be, amelyet praktikus szekrényrendszer vesz körbe, így tehermentesíti a terem közepén álló szépen felújított, eredeti, faragott oszlopokkal díszített neoreneszánsz nagyszekrényt.

A munkálatokat a bazilika belső forrásból fedezte. A műemléki felújítást Bukta Norbert festőművész és Galina Zoltán építész készítette elő, a munkálatok alátámasztó munkarészeinek elvégzésében a BZS50 Műterem építészei mellett Kelecsényi Kristóf művészettörténész, Miklós Zoltán statikus, Győri Lajos és Gallyas Balázs festőrestaurátor, Kovács Attila kőrestaurátor, Czifrák László és Kozma Mihály szilikátrestaurátor, Győri Mihály farestaurátor, valamint Magyar Éva és Nagy Melinda ötvösrestaurátorok vettek részt. A generálkivitelezést a Monumentum Anno Kft. végezte, a restaurátorokkal együtt dolgozva a kőmunkákat a Kutas Kft., az asztalosmunkákat Ádám Tamás, a lakatosmunkákat Sevecsek László, az új világítótesteket Szabó Péter, az új harangvezérlést Kapui Gyula, a felújított biztonságtechnikai rendszert Juhász János, az új hangtechnikát pedig Mérő Gellért készítette.

* * *

A mai Szabadság tér környékén 1786 után alakult ki az Újváros, amely 1790-ben, II. Lipót koronázása emlékére kapta a Lipótváros nevet. Közel fél évszázad múlva a városi tanács a fejlődő területre és a fővárosra való tekintettel egy reprezentatív nagytemplom építését határozta el. A tervek elkészítésére Hild József kapott megbízást, az épület alapkövét 1851-ben tették le. Először a bazilika szentélyét körülölelő félkör alakú kápolna készült el, amely a plébánia ideiglenes templomaként is szolgált.

A millennium évében, 1896. május 7-én Lollok Lénárd plébános azt javasolta, hogy a főtemplom ezentúl Szent Lipót helyett Szent István nevét viselje. A budapesti törvényhatóság ezután engedélyt kért Vaszary Kolos hercegprímástól, hogy a Szent Lipót-titulust a bazilika kápolnája vegye fel. A prímás a királyhoz utasította a fővárost, akinek nem volt ellenére a titulusváltás, ezért Vaszary Kolos is beleegyezett. A Szent István-titulust 1897-ben kezdték használni a bazilikára. Ezután Szent Lipótnak a főkapu fölé eredetileg elhelyezett reliefjét eltávolították, és helyére Senyei Károly Szent Istvánt ábrázoló alkotása került. Kohl Medárd esztergomi segédpüspök 1905. november 9-én szentelte fel az elkészült templomot, amelyet XI. Piusz 1931-ben basilica minor rangra emelt. Szent István jubileumi évében, 1938-ban a kerületet Szentistvánvárosnak nevezték át. Ettől kezdve a plébánia nevében is ez az elnevezés szerepel a korábbi Lipótváros helyett.

A bazilika 1951-ben kapta meg őrzésre az értékes Szent Jobb-ereklyét. Weisz Ferenc plébános alatt, 1971-ben a Szent Lipót-kápolnát, amely eddig sekrestyéül is szolgált, Gerő László tervei alapján kettéosztották, kápolnára és sekrestyére. A kápolnarészben Dominek György lelkész tervezte meg a Szent Jobb helyét és a páncéllemezből készült tabernákulumot, melyet a főszentélyből átkerült kredenciaasztalra emeltek fel.

Mindszenty József bíboros akadályoztatása miatt Ijjas József kalocsai érsek szentelte fel a kisebbé vált kápolnát 1971. augusztus 19-én. Másfél évtizeddel később, 1986-ban a kápolna titulusát Szent Jobbra változtatták, a következő évben pedig kialakították az ereklye új üvegezett tárlóját. A kápolna és a sekrestye színes, magyar szenteket ábrázoló üvegablakai ekkor készültek Pituk V. József terve alapján, Mohay Attila kivitelezésében, keretezésük még Róth Miksa munkáját is őrzi.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Ligeti Edina

Magyar Kurír