KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az Egyház életét végigkísérik a szegények – hangsúlyozta előadása kezdetén Beer Miklós, majd utalt Wim Wenders Ferenc pápa – Egy hiteles ember című dokumentumfilmjének budapesti bemutatójára, különösen is az előtte tartott beszélgetésen elhangzottakra. Isten ideküldi ezt a pápát, hogy jobban értsük az evangéliumot, de értjük-e Ferenc pápát? Értjük-e, amikor a szegénységről beszél? Egyátalán a szegénység fogalmát hogyan értelmezzük? Megértjük-e azokat a szentírási mondatokat, hogy Jézus Krisztus értünk szegénnyé lett, hogy mi meggazdagodjunk?

„Nem szabad a karácsonyi történetet »kisjézuskás«, mézes-mázas módon megközelíteni, hanem próbáljuk azt a maga valóságában felfogni” – hívta fel a figyelmet a főpásztor. Beer Miklós felidézte a néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltó A Fiú című rövidfilmet, ami modern környezetbe, egy autópálya melletti nyilvános vécébe helyezi a karácsonyi történetet. Kiélezett alkotás, de így legalább valamit megsejthetünk abból, hogyan jön közénk Isten. Évekkel később Jézust keresztre feszítik; gonosztevők között, mindenétől megfosztva. Jézus személyén keresztül döbbenünk rá erre a meghökkentő tényre, hogy ő a kicsinyek, a kiszolgáltatottak, a szegények oldalán érkezik közénk. Megérteni ezt a titkot csak akkor tudjuk, ha mi magunk is megtapasztaltuk a nyomort – ahogyan Ferenc pápa is tette Buenos Aires-i érsekként, amikor a szegények közé ment.

Beer Miklós saját életében is megtapasztalta a nélkülözést, de úgy véli, jó volt megtapasztalnia, hogy megértsen másokat. A szegénység alatt minden olyan élethelyzetet értünk, amikor valamilyen hiány lép fel, és segítségre lenne szükség. Jézus erről világosan beszél az evangéliumokban. Hogy tudjuk mégis időnként elfelejteni? A nyolc boldogságról szóló tanításban Jézus a saját lelkületét fogalmazza meg, és erre hív bennünket is. Merjük elhinni, hogy lehetünk hozzá hasonlók, ha hiszünk abban, hogy a szegények fölkarolása, a bajbajutottakról való gondoskodás fölemel minket is?

János apostol világosan leírja első levelében: „Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete?” (1Jn 3,17) Hogyhogy ezt elengedjük a fülünk mellett? A főpásztor megemlítette, hogy gyermekkora tornaóráin ő is irigykedve figyelte a nála magasabb fiúkat, de mindig álltak a tornasorban olyanok, akik alacsonyabbak voltak nála. Mi is ezt tesszük, folyton csak a nálunk „magasabbak” felé tekintünk, emiatt boldogtalanok, elégedetlenek leszünk, az irigykedés pedig megkeseríti az életünket. Mennyire megváltozhat a gondolkodásunk, ha a nálunk alacsonyabbakra figyelünk, amire Jézus mutatott nekünk példát.

Egyházunk is akkor lesz hiteles, ha a szegények felé tekintünk, és szegény egyházként akarunk jelen lenni – idézte Beer Miklós Ferenc pápát. A szegény Jézust csak akkor tudjuk képviselni, ha ott van bennünk a hátrányos helyzetűekkel való együttérzés. Minden korszakban meg kell vívnia az Egyháznak ezt a belső harcát. Elkényelmesedünk, és már észre sem vesszük a valódi emberi problémákat.

Beer Miklós a hajléktalanságot említette példaként, utalva a közfelháborodást kiváltó hajléktalantörvényre. Elmondta, azzal, hogy tiszta az aluljáró, az utca; a rászorulók pedig bevonulhatnak a hajléktalanszállóra, még nem oldódott meg az ő helyzetük. Mert kevesen kérdezik meg egy hajléktalantól, hogy te ki vagy és hogy jutottál el idáig? A legtöbb hajléktalanságig vezető út válással kezdődik, az egyik fél viszi a lakást, a másik pedig gyakran az itallal vigasztalódik; emiatt állását, majd lakhatását elveszíti, és az utcára kerül... Ez egy folyamat – emelte ki a főpásztor. De ha időben észrevettük volna? Sajnos pont a legkritikusabb időszakban nem volt az illetőnek „embere”, aki megfogta volna a kezét.

Az Egyház hitele a tetteken múlik – folytatta a főpásztor. Észrevesszük-e a körülöttünk élőket, akik nem véletleül vannak ott, ahol? Beer Miklós idézte Michael August Blume apostoli nuncius egyik első hazánkban tett nyilatkozatát, miszerint a szegényeknek köszönhetjük, hogy mi krisztusi értékekre jutunk. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy aki velünk találkozik, Jézus arcával találkozik, különösen is akkor, amikor lehajolunk a kicsinyekhez.

Előadása végén Beer Miklós egy püspökelődjét idézte, aki szerint „ha nincs egy szegényed, akkor te nem vagy igazán keresztény”. A mai világ sok nyomorúságát játszva megoldhatnánk, ha mindenkinek lenne egy pártfogoltja. Az emberek két csoportra oszthatók: akik tudnak segíteni, és akiken segíteni kell. Te melyik csoportba tartozol? Merre tekintesz a tornasorban? – zárta előadását Beer Miklós váci megyéspüspök.

Forrás és videó: Imacaffé.hu/Kaposvári Egyházmegye

Lejegyezte: Benke Zsuzsa

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír