Ha valaha megfordult a fejedben, hogy te is zarándokútra vagy gyalogtúrára indulj. Ha szkeptikus vagy, mert “jaj, mostanában midnenki caminora megy, mert ez most divatos”. Ha vágysz arra, hogy egy picit kivond magad a forgalomból, ha úgy érzed, kell valami ahhoz, hogy visszatalálj önmagadhoz. Szóval ha egy picit is foglalkoztat ez az egész, akkor olvasd el ezt az írást. A wmn.hu szerzője, Gina gyakorlott zarándok, két “igazi”, spanyolországi caminoval, és egy frissen legyalogolt magyarországi Szent-Jakab zarándoklattal a háta mögött. Gyakrolati útmutató kezdő zarándokoknak, mellébeszélés nélkül.

Prónay-Zakar Gina írása.

Háromszor gyalogoltam viszonylag nagy távokat megtéve, hosszú időn át: az első két alkalommal Spanyolországban, aztán itthon. Először a klasszikus caminót jártam végig 32 nap alatt, pár évvel később Malagától Muxiáig, több kitérővel három hónapon át mentem, végül az idén húsvétkor nyolc napig gyalogoltam a magyar Szent Jakab úton. Mindannyiszor egy szál hátizsákkal, olcsó szállásokon, vagy kanapén szörfölve, erdőszélen kajálva, kisboltokból és falusi kocsmákból beszerezve az ennivalót. Én ebben tök jól érzem magam, ugyanakkor megértem azokat, akik idegenkednek vagy tartanak tőle. Tudom, hogy sokan vágynak hasonló szabadságra, mégis vannak emberek, akiknek én se ajánlom. Should I stay or should I go? dilemmára adott válaszok – szigorúan szubjektíven.

1. Ne menj, ha királylány/királyfi vagy!

Egy többnapos túra semmiképp nem való neked, ha háklis vagy a matracvastagságra, ragaszkodsz a spéci kajáidhoz, a márkás cuccokhoz és a 4G-hez. Senkit nem fog érdekelni, hogy te csak anatómiai párnán tudsz aludni, a szép cipőd meg rémesen sáros lesz már az első nap. De minimum poros. Nagyon. Mondhatod, hogy paleózol, de ha vasárnap csak a kocsma van nyitva, és te éhes vagy, akkor annak is örülhetsz, ha hajlandóak lesznek egy mélyhűtött pizzát bedobni neked a mikróba. Ja, és a zarándokszállásokon általában nem vagy egyedül. Spanyolországban a francia úton voltak vagy százan egy teremben. Száz hullafáradt, és ennek megfelelően ordítva horkoló zarándok között ritkán alszanak jól a borsószem királykisasszonyok.

Menj, ha el tudod viselni, hogy nem vagy csúcsformában!

Oké, senkit nem dob fel a saját technikai pólóinak a szaga, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez átmeneti állapot, és otthon újra mosógépben, folyékony és illatos mosószerrel fogod tisztítani. Ugyanez vonatkozik a frizurádra (nekem göndör hajam van, pár nap után elkezd rasztásodni, ha nem fésülgetem. De tudod, kinek van kedve az egész napos gyaloglás után még hajat bontani…) A nap fénypontja a forró zuhany, ugyanakkor számítanod kell arra, hogy ha többen vagytok, esetleg elfogy a meleg víz, mire sorra kerülsz. És olyankor marad a cicamosdás meg a nedves törlőkendő. A sminkről a csajok gyorsan lemondanak általában, mert úgyis lefolyik minden az izzadsággal. Ettől nem leszel igénytelen, csak alkalmazkodsz a körülményekhez. Az első zarándokutam után a madridi reptéren a duty free üzlet sminkrészlegénél elmélyülten festettem a szempillámat, és ahogy felnéztem, az összes magyar zarándoklányt ott láttam hasonlóan precíz sminkelés közepette. Nyugi, nemsokára a régi leszel.

2. Ne menj, ha nem tiszteled a természetet!

Ha gyerekkorodban nem tanították meg, hogy lesújt rád a kénköves ménkű, amikor kipottyantasz a kezedből egy cukorkáspapírt az utcán, és ennek megfelelően az a típusú kiránduló lettél, aki szemrebbenés nélkül hajítja el a kólásflakont az erdőben, akkor, az Isten szerelmére, tartsd távol magad a természettől!. De lehetőleg az emberiségtől is, zárkózz be a lakásodba, állj a sarokba, és ne is lássunk soha többé!.

Menj, ha tudod: te itt vendég vagy!

Ha álmodból felkeltve is tudod, hogy csak kölcsönkaptuk a Földet, és hajlandó vagy úgy tekinteni magadra, mint egy vendégre, aki tiszteletben tartja a helyet, ahová vendégségbe érkezett. Furcsán hangozhat, de ne dobd el a zsebkendőt és vécépapírt se, ha nem muszáj: nem azért, mintha nem bomlana el egy idő után, hanem azért mert nagyon rosszul mutat az út szélén… Avaros területen ásd el, ha nem megy, akkor egy kis zacskóba gyűjtsd, így az első településen megszabadulhatsz tőle. Szelektíven persze.

3. Ne menj, ha nem bírod az egyedüllétet és a csendet!

Ha frusztrál, hogy „olyan kicsi krumplik vagyunk”, akkor elég rossz lesz neked. Mostani utamon nem találkoztam más zarándokkal vagy turistával, ami azt jelenti, hogy sokszor tök egyedül barangoltam sok száz hektáros erdőkben. A mezőkön és töltéseken ugyanez a helyzet: se előttem, se utánam nem jött senki. Elfogadható, ha valaki ezt nyomasztónak érzi. Mehetsz társsal, így könnyebb elviselni a számodra félelmetesebb szakaszokat, de akkor is kell, hogy néha el tudjatok egymástól szakadni, különben a másik csicsergésétől fogsz egy idő után megvadulni. Ha nem tudsz a csendben mit kezdeni magaddal, az egyik legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy benyomod a zenét a füledbe, mert akkor biztosan nem hallod a madárcsicsergést, illetve főút mellett az autót, erdőben meg a vaddisznót.

Menj, ha szeretnéd meghallani a saját belső hangodat!

Amikor kikerül a füledből a fülhallgató, amikor hallótávolságon kívülre jutsz az autópályától, amikor természetes lesz, hogy csak a magad és a körülötted rejtőző állatok keltenek zajt, egyszer csak meghallhatod a belső hangodat. Olyan kevés esély van erre a városban, érdemes kihasználni. Sok kilométer egyedül gyaloglás egyedül felér egy meditálással.

4. Ne menj, ha félsz az élőlényektől!

Madarak, őzek, vaddisznó, kutya és kullancs. Spanyolországban az ágypoloska a zarándokok réme, annál még a vaddisznó is jobb, komolyan mondom, nem a méret a lényeg. Minél inkább parázol tőle, annál valószínűbb, hogy az utadba is kerül, ez a bölcsesség bekerülhet a turista Murphy-törvénykönyvbe.

Menj, ha elfogadod, hogy sosem vagy egyedül egyedül!

Egy titok van. A helyzet elfogadása és a természet tisztelete. Nem árt megismerni előtte a különböző állatok szokásait: a vadállatok normál helyzetben előbb észrevesznek, mint te őket, és úgyis el fognak menekülni. Ha véletlenül visító vadmalaccal találkozol, akkor annak hamarosan meg fog érkezni az aggódó mamája: ebben az esetben futás fel az első fára, mert ebből a helyzetből nehéz jól kijönni. A kutyák 90%-ban csak a szájukat jártatják: ha szabadon szaladgáló kutya ugat a ház körül, közönyös arccal menj el mellette, semmiképp ne mutass pánikot!

5. Ne menj, ha teljesítménykényszered van!

Lehet végigrohanni a napi megadott távon vakon, de ha az időeredmény izgat, akkor menj inkább a Kinizsi 100-ra (száz kilométeres gyalogos teljesítménytúra, amit a résztvevőknek 24 órán belül kell teljesíteniük – a szerk.). Igazán szép tájakon megy keresztül az út, akár itthon, akár Spanyolországban, ha rohansz, ebből semmit nem fogsz látni. Ha még itt se tudsz lelassulni, és meg-megállni, maradj nyugodtan a görgős irodai foteledben, és fusd időre a szigetköröket, minek fájdítanád heteken át a bokádat? Arról nem beszélve, hogy a camino addig látszik emberfeletti teljesítménynek, amíg nem próbáltad. Aki megcsinálta, egyrészt látta a nyolcvanéves zarándokokat, akik gond nélkül lenyomják a távot, másrészt meg pontosan tudja, hogy minden nap 20-30 kilométert gyalogolni, az minden, csak nem emberfeletti. Az más kérdés, hogy itthon hogy adja elő magát a haveroknak.

Menj, ha meg akarod ismerni a határaidat!

Fájni fog. Tuti. De lehet, hogy még sosem tapasztaltad meg, mennyivel többre vagy képes annál, mint ameddig mostanáig elmerészkedtél. Hogy képes vagy továbbmenni, akkor is, ha szétrobbannak az izmaid, akkor is, ha sajognak a vízhólyagok, és akkor is, ha már aludni sem tudtál a fáradtságtól az éjszaka. Sőt még akkor is, ha reggel egy nyamvadt Nescaféhoz semnem jutottál hozzá. Megtanulod, hogy érdemes nagy célokat kitűzni, és hogy pont elég mindig csak egy kicsit lépni felé.

6. Ne menj, ha tele vagy elvárásokkal!

Spanyolországban úgy mondják: a turista követeli, ami jár neki, a zarándok hálás azért, amit kap. Óriási csalódás lesz, ha azt gondolod, bárkit le fog nyűgözni, hogy te itt gyalogolsz, és ezért majd körbeugrálnak. Spanyolországban egy vagy a százezerből, aki végigjárja a Caminót. Ha nem tetszik a kaja, amit eléd raktak, megrántják a vállukat, és leszedik előled, és épp így fognak reagálni akkor is, amikor hőzöngeni kezdesz a nyolceurós tömegszálláson, hogy büdös az ágyszomszédod.

Menj, ha nyitott vagy, bármi történjék is veled!

Valószínűleg van mit tanulnod a büdös ágyszomszédodtól, azért került melléd. Fogadd el, hogy ez a pár hét nem a kényelmedről és az igényeidről fog szólni, és próbáld meglátni a személyre szabott tanítást mindenben! Amúgy meg teljesen mindegy, hogy spirituális a szemléleted, vagy a kétszerkettő józansága vezérel: sokkal könnyebb lesz az utad és az életed, ha viszonylagos derűvel és nyitott érdeklődéssel szemléled az utadba akadó csodabogarakat, a kellemetlenségeket és a zavaró tényezőket.

7. Ne menj, ha szerinted lehet túrázgatni máshol is!

Figyelj, de komolyan: egyrészt, hajrá, túrázgassál, de az ilyen okoskodók azok, akik úgysem túráznak sehol. A másik kedvencem az „ezmármekkoradivatlett”. Komolyan, bár divat lenne a túrázás és a gyaloglás, sokkal jobb ország lehetnénk. Egyébként is, arra a kérdésre, hogy miért épp Jakab-út, vagy Camino de Santiago, csak az tudja a választ, aki valami miatt ezt az utat választotta, szó szerint, és képletesen is. Ez az ő döntése, majd ha hazajön, és valóban érdekelni fognak az élményei, megosztja veled. De addig semmi szükség az okoskodásra.

Menj, ha tudod, hogy tőled lesz más az út!

És ehhez tényleg bármilyen útvonalat választhatsz, itthon, Európában, vagy Nepálban. A lényeg úgyis az elindulás és a megérkezés. A lelassulás. A nyitottság és hajlandóság a befogadásra, az utadba kerülő emberek történetének figyelmes meghallgatása, és a saját történeted megosztása. Az egy szál hátizsák függetlensége és a tárgyaktól való szabadság. A zarándoklat lehet keresztút, és lehet feltámadási körmenet. Végigsiránkozhatod, és végignevetheted. Rajtad áll: épp olyan lesz a Caminód, amilyen te vagy, vagy amilyenné valóban válni szeretnél.

+1

Ha legyalogoltál egy szál hátizsákkal, 8, 28 vagy 80 napot, meg fogsz változni. Mindenképp. A világlátásod, a magadról alkotott elképzeléseid, az előítéleteid, a hited. Végül is sanszos, hogy a királyfik a második napon kidobják az aftershave-es üveget, mert 200 gramm mínusz is rengeteget számít a hátizsákban. Lehet, hogy az erdőt járva rádöbben a szemetelő, hogy mennyivel szebb lenne mindez, ha az ember szennye nem borítaná el. Lehet, hogy a kütyümániásnak lemerül a telefonja, és magára maradva a gondolataival, meglepő felismerésekben lesz része. Szóval, tudod mit…? Menj!

Prónay-Zakar Gina

Élet 2015 április 13. PZG