Már régóta vagy a közösségünk tagja. Becsülöm felkészültségedet, lelkesedésedet, kiegyensúlyozottságodat – és szerénységedet.Noha ez utóbbit ketten kétféleképp értjük.
Te azt mondod magadról, hogy nem akarsz rivaldafényben tetszelegni, én azt mondom: félsz. Te azt mondod, másokat is engedsz érvényesülni, én azt mondom: vétkesen kényelmes vagy. Te azt mondod, számodra nem olyan fontos, hogy hol dolgozol, én azt mondom: áron alul adod magad és képességeidet!Több van benned, Isten többel ajándékozott meg!És többet is akar neked adni, de te nem nyújtod ki érte a kezed.
Mert félsz!
Beszélgettünk már számtalanszor a lehetséges megoldásokról. Több példát hoztam neked a szentek életéből (Szent Antal, Néri Szent Fülöp, Don Bosco Szent János). Idéztem Jézus Urunkat is („Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen” Mt 17,20), látszólag mindhiába.
Most, mielőtt Te is szabadságra mennél, mint a többiek, még egy próbát teszek. Ezúttal becsvágyadra és okosságodra hivatkozom:Ha a hegy csúcsát már közelről látod, de az utolsó kanyargós ösvényen, amely hozzá visz, nem mersz elindulni –Ha az, akiben már régen szerelmes vagy, rád nevet, de te nem mered őt megszólítani –Ha valahára azt a feladatkört, amelyre mindig vágytál, most felkínálják neked, de te nemet mondasz rá –Ha annyi év után végre azt érzed, hogy vége a rossz időknek, s életedre a boldogság szirom-csodái hullanak, de te nem mered őket felszedegetni –akkor nagyon, de nagyon sajnállak!
Mert mindezekről a drágagyöngyökről, értékekről, kincsekről le akarsz mondani csak azért, mert félelmedet komolyabban veszed, mint a vágyaidat, amelyeket Isten oltott beléd.
Évek múltán pedig majd szemrehányást teszel az életnek, a sorsnak, az Istennek, hogy nem ajándékozott meg téged boldogsággal…
Merj végre élni! Meghalni mindenki tud!
Ezekkel a gondolatokkal kíván Neked és minden kedves Olvasójának illetve Hívének szép nyarat sok napfénnyel, pihentető kikapcsolódási lehetőségekkel és kellemes találkozásokkal,
Imre atya
Stuttgart, 2018. július 1.