Ferenc pápa holnap, március 27-én este 6 órakor kezdődő imádsága végén teljes búcsúval járó Urbi et Orbi áldásban részesít minket a római Szent Péter-bazilika előtti térről. De mit is jelent ez az Urbi et Orbi, és hogyan járhat teljes búcsúval?

Először is azt szeretném leszögezni, hogy mindkét kifejezés mögött magát a pápát kell látnunk. Pápai kiváltságról van szó, tehát csak ő adhatja ezt a különleges áldást, s a Szentatya a legfőbb „kezelője” az Egyház kegyelmi kincstárának is, melyből búcsút nyerhetünk magunk, de főképp elhunyt testvéreink javára.

Nézzük először az Urbi et Orbi áldást! Magyarul: a városnak, Rómának, és az egész világnak szól, tehát érvényes mindenkinek, aki bármilyen módon bekapcsolódik, és így szívből és hittel fogadja a pápa által közvetített, de magától az Istentől jövő áldást. Ismerős ez a rendkívüli áldásforma mindenki számára, aki húsvétkor, karácsonykor vagy a pápa megválasztása utáni ünnepi pillanatokban követi a vatikáni eseményeket. Ma elsősorban a Szent Péter-bazilika homlokzatának középső erkélyéről, az áldások erkélyéről várjuk, de régen a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, sőt még a Santa Maria Maggiore-bazilika erkélyéről is adtak a pápák Urbi et Orbi áldást. S mint tudjuk, holnap is egy kicsit különlegesebb és rendkívülibb módon adja a Szentatya, bár a Szent Péter-bazilikához kötődően, de nem az erkélyről, hanem a felvezető lépcsősor elejéről, az üres térről! A Szentatya arra hív minket, hogy lélekben vegyünk részt ezen az imádságon, és a kommunikációs eszközök révén fogadjuk az áldást.

Végül ott van még a teljes búcsú elnyerésének lehetősége, mely az Urbi et Orbi áldáshoz szorosan kapcsolódik. Egy-két gondolatot szükséges fűznöm ehhez a kifejezéshez is. Sajnos ez a szó elsősorban már nem Egyházunk kegyelmi kincseit juttatja eszünkbe. „Jobb” esetben egy falusi búcsú körhintáit, céllövöldéit és ünnepi ebédjét, vagy még „negatívabb” örökségként a búcsúcédulákat. Pedig a magyar búcsú kifejezés eredeti jelentése nyelvészeink szerint is az elengedés, a felmentés, a megszabadítás.

Búcsú szavunk teológiai értelemben arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.

„Rendes” körülmények között a búcsúnyerés alapvető feltétele a kegyelmi állapot, vagyis ha súlyos bűnünk van, a bűnbánat szentsége, a szentgyónás. A mostani „rendkívüli”, azaz különös vészhelyzetben az Egyház az általános feloldozás közösségi lehetőségét is hangsúlyozza. Az Apostoli Penitenciária a Szentatya kérésére március 20-án külön dekrétumot adott ki, amelyben teljes búcsút engedélyez a szenvedő betegeknek, valamint azoknak, akik gondozzák őket, és a világ minden hívőjének, akik imádkoznak értük.

Fontos a tökéletes bánat fölindítása is, mely az Isten iránti szeretetből fakad.

Az ilyen bánat nemcsak a bocsánatos bűnöket törli el, hanem megadja a halálos bűnök bocsánatát is, „ha együtt jár azzal a szilárd elhatározással, hogy a bűnbánó, mihelyt alkalma nyílik, szentségi gyónáshoz járul” (a Katolikus Egyház Katekizmusának 1452. pontja). A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges továbbá a szentáldozás (jelen szükséghelyzetben „lelki áldozás” végzése), továbbá imádság a pápa szándékára (Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy vagy bármely más imádság). Igen fontos az is, hogy

a búcsú elnyerésére törekvő emberben legyen meg a megtérés komoly szándéka, vagyis annak a mély elhatározása, hogy szakítani akar a bűnnel.

Enélkül a teljes búcsú puszta formalitás lenne.

Ezzel a háttérismerettel, úgy érzem, szívünk legmélyebb hódolatával fogadhatjuk a holnapi áldást Istentől, annak a pápának a közvetítő kezei által, aki megválasztásától kezdve szüntelen tanúságot tesz előttünk Istenünk megbocsátó irgalmasságáról. Erről szól az a beszédes gesztusa, hogy nem az erkély pompás páholyáról adja az Urbi et Orbit, hanem az üres tér lépcsőiről, mintegy megjelenítve a közénk lehajló, minket felemelni vágyó Urunkat.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír