Mindszenty József bíboros-hercegprímás születésének közelgő 125. évfordulója alkalmából Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök szentmisét mutatott be március 22-én Bécsben, a Pázmáneumban.

A misén koncelebrált Varga János, az intézet rektora és Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója. Cserháti püspök szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Mindszenty József bíboros emlékét nem elég csak felidézni, életét és tanítását nem elég csak megcsodálni, abból merítenünk is kell: eleven hitet, reményt, szeretetet. Mint mondta, a bécsi megemlékezés is akkor lesz hozzá méltó, ha a bíboros iránymutatását elfogadjuk és követjük: ha Krisztus fényében szemléljük az embert és a világot.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás negyvenhat évvel ezelőtt telepedett le ebben a házban, kezdte meg szolgálatát az emigrációban; innen, a bécsi Pázmáneumból folytatta küzdelmét Istenért, egyházért, egész magyar népünkért, idekint és odahaza. Akárcsak egykor odahaza, külföldön is igazi jó pásztorként kereste és szolgálta híveit – fogalmazott a szentmise kezdetén elmondott bevezető szavaiban Cserháti Ferenc püspök.

Mindszenty bíboros személye otthon és külföldön igazi jelképpé magasztosult: főpapi helytállásával és szenvedéseivel kiérdemelte, hogy a korabeli elnyomás alatt szenvedő magyar katolikus egyház és egész magyar népünk jelképévé váljon – mondta el szentbeszédében Cserháti Ferenc. A budapesti amerikai nagykövetség elhagyása után az emigrációba kényszerült bíboros egyedülálló felvilágosító munkát végzett Nyugaton a kommunizmussal szemben hiszékeny emberek körében – tette hozzá. Magyar embernek talán sohasem volt az övéhez hasonló hírneve a nagyvilágban, és ezt lépten-nyomon tapasztalom, amikor hozzá hasonlóan járom a világot magyar testvéreim szolgálatában – mondta el a segédpüspök, hangsúlyozva: a külföldiek szemében Mindszenty és a magyarság gyakran ugyanaz.

Mindszenty bíboros valóban „aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja” (sírfeliratának szavai szerint), míg 1975. május 6-án a bécsi irgalmasok kórházában Istenért, Egyházért és hazáért, a Szent Pannóniáért lüktető szíve utolsót dobbant. Az igazság világra szóló hangját azonban azóta is hallatja. A külföldi magyarok püspökei, Irányi László és Miklósházy Attila a bíboros nyomdokain haladtak, és magam is ezt teszem, amikor hangját hallatom és az ő szellemében igyekszem szolgálni népünket – fogalmazott Cserháti Ferenc. A szentéletű főpap ma is azt hirdeti, amit egykor: lelki megújulás nélkül nincs nemzeti fennmaradás, nincs üdvösséges jövő! – mondta a szónok.

Forrás és fotó: Varga Gabriella

Magyar Kurír