KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise főcelebránsa Beniamino Stella bíboros, a Klérus Kongregációja prefektusa volt. Koncelebrált Irynej Bilyk ukrán görögkatolikus püspök, a Santa Maria Maggiore-bazilika kanonokja, Tóth Tamás pápai káplán, a római Pápai Magyar Intézet rektora, Németh László prelátus, olaszországi magyar főlelkész, Stefan Dartmann, a római Pápai Német–Magyar Kollégium rektora, Franz Xaver Brandmayr, a római Santa Maria dell’Anima Pápai Kollégium rektora, Melo Lajos, a Santa Maria Maggiore-bazilika gyóntatója. Koncelebráltak továbbá a Pápai Magyar Intézet és a Német–Magyar Kollégium papjai. A szentmisén a kalocsai székesegyház kórusa énekelt.

Jelen voltak a szertartáson Magyarország, Panama, Kelet-Timor, Burkina Faso, Tajvan és Horvátország állami, illetve szentszéki nagykövetei, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének első beosztottja, valamint a Római Magyar Akadémia igazgatója.

„Nagy örömet jelent számomra, hogy vezethetem ezt a szentmisét Isten szolgája, Mindszenty József bíboros halálának 43. évfordulója alkalmából, ebben a templomban, amely címtemploma volt 1946-tól” – kezdte homíliáját Beniamino Stella bíboros. Köszönetét fejezte ki Magyarország szentszéki, valamint római nagykövetségének, szívélyesen köszöntötte a jelenlévő papokat, az egész magyar közösséget, majd felidézte Mindszenty József bíboroshoz fűződő személyes emlékeit.

„Ma esti ittlétem felébreszti bennem papi képzésem első éveinek emlékeit; képletesen azt mondhatnám, olyan, mintha egy adósságot törlesztenék a szentmise bemutatásával, megemlékezve egy olyan jó lelkipásztorról, mint amilyen Mindszenty bíboros volt – oly sok jót kaptam a hozzá hasonló papok tanúságtételei révén, különösen fiatal éveimben. Egy olyan emberről van szó, akit szívemben hordozok fiatal korom óta. Olyan plébánosoktól kaptam ugyanis képzésemet, akik szolgálatukat az úgynevezett »vasfüggöny« árnyékában végezték, vagyis annál a határvonalnál, amely Európát nem pusztán földrajzilag, hanem politikailag is két részre osztotta. Viharos és nehéz évek voltak, amikor üldözték a Katolikus Egyházat” – mondta Stella bíboros, aki észak-olaszországi Treviso tartományban töltötte ifjú éveit, közel az akkori jugoszláv határhoz. Azokban az években nagy csodálattal, odaadással és tisztelettel tekintettek ezekre a lelkipásztorokra a közeli országhatár résein át. „Úgy nőttünk fel, hogy imádkoztunk ezekért az egyházakért és lelkipásztoraikért, miközben eljutottak hozzánk azoknak a tragédiáknak a visszhangjai, amelyeket egyes fővárosok, mint Zágráb, Prága és Budapest éltek át.”

„1956-ban, amikor Magyarországon kitört a forradalom, és a bíboros a közeli amerikai követség székhelyén kapott menedéket, még csak szeminarista voltam – folytatta visszaemlékezését Stella bíboros. – Hitének rendíthetetlen bátorsága, hűsége, amellyel az Urat követte az üldöztetés idején is, a népe iránti lelkipásztori gondoskodása, nagylelkű és hiteles készsége, hogy egyszerű, jó lelkipásztor legyen, aki készen áll arra, hogy életét az Egyházért és a hazáért feláldozza – amint ő maga mondta székfoglaló beszédében Esztergom érsekeként –, arra késztettek, hogy úgy tekintsek rá, mint a papi élet és az apostoli buzgóság példaképére. Mindezért ma is sokkal tartozom” – vallotta homíliájában a Klérus Kongregációja prefektusa.

Stella bíboros beszédében személyes emlékeit összekapcsolta a nap liturgikus emléknapjával. Szent Atanáz, 328-tól alexandriai püspök, egyházatya a keresztény tanítás fáradhatatlan védelmezője volt, aki több császár üldözését szenvedte el, és öt alkalommal küldték száműzetésbe. Vörös fonal köti tehát össze minden tanítvány sorsát az Úréval, hiszen az evangélium hirdetése olykor kényelmetlen a világ számára. Minden tanítvány szívében hordozza a végső győzelem bizonyosságát, de ugyanakkor minden tanítványnak el kell fogadnia Jézus intését, amelyet a Máté evangéliumából felolvasott szakaszban hallottunk: „Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. (...) Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál” (Mt 10, 22; 24). „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,18).

„Ez az apostolok, az első évszázadok keresztényeinek a tapasztalata, ez Szent Atanázé és tiszteletreméltó Mindszenty bíborosé, valamint oly sok magyarországi és más országokból való testvéreinké, akik erőszaktól és ellenségeskedéstől szenvedtek – és még ma is szenvednek. Megtapasztalták saját viszontagságos életükben Krisztus keresztjét, az üldöztetés evangéliumi boldogságával együtt, amely Jézushoz kapcsolja őket.

Ma este Isten Igéjének élő tanúságtételére emlékezünk: a kitartó hit legyőzi a világot! És éppen a hit volt az, ami Mindszenty bíborosnak különleges erőt adott, hogy tanúságot tegyen az evangéliumról, és szolgálja Isten népét a legdrámaibb pillanatokban és a magyar egyház életének legsötétebb időszakában is. Kitartó hitét szemlélve jobban megértjük János apostol szavait, amelyeket ma este olvastunk: »Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk« (1Jn 5,4).

Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt a kommunista rezsim áldozataira emlékezve megállapította: »Éppen a Jézussal való bensőséges kapcsolatból, a vele való szeretetkapcsolatból fakadt ezeknek a vértanúknak az ereje, hogy szembeszálljanak a fájdalmas eseményekkel… Ma is, mint tegnap, az Egyház erejét nem annyira szervezőképessége vagy struktúrái adják, amelyek bár szükségesek, de az Egyház nem azokban találja meg erejét. A mi erőnk Krisztus szeretete« (Ferenc pápa, 2014. szeptember 24-i általános kihallgatás).”

Mindszenty bíboros szeretettel volt az Isten népe iránt – folytatta beszédét Stella bíboros –, amellyel mindenben szolidaritást vállalt, osztozott népe viszontagságos sorsában, és soha nem várt el különleges bánásmódot. Megható felfedezni, hogy plébános korában olykor mindössze három szem burgonyát vacsorázott, és ha valaki ezen csodálkozott, így válaszolt: „Ha az ország szenved, nem engedhetjük meg magunknak mi sem, hogy dúskáljunk a földi javakban” (Positio, Tanúvallomások).

Támaszt nyújtva elkísérte és felemelte Isten népét, szilárdan állt az Egyház és a katolikus tanítás mellett, a rezsim elnyomásával szemben. Lelki végrendeletében 1962. október 19-i keltezéssel ezt írta: „Meggyötört sorsotokban, amíg Isten végtelen irgalmassága nem ébreszt hajnalt, ...éljetek hűségesen Istenhez és az Egyházhoz és történelmi hazátokhoz” (Positio, Summarium Documentorum) – idézte Beniamino Stella.

VI. Pál pápa úgy emlékezett Mindszenty Józsefre mint „egyedülálló papi és lelkipásztori” példára. A magyar bíboros egy szívműtét komplikációi nyomán halt meg. Miután elaltatták, a kórházi takarója alól kiesett rózsafüzére. Isten szolgája így fejezte be utolsó zarándokútját: a végsőkig imádkozott, bízva Istenben, meghátrálás nélkül, Istennek ajánlva fel megtört szívét, amely egész életében a magyar népet szolgálta. 

„Járjon közben mindnyájunkért, és eszközölje ki az Úrtól a kitartó hitet, amely legyőzi a világ hatalmasait, leküzdi a gonoszt, és megnyitja számunkra a vég nélküli öröm ajándékát” – fejezte be szentbeszédét Beniamino Stella bíboros a Mindszenty József bíboros halálának 43. évfordulója alkalmából bemutatott római szentmisén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír