Az ünnepség a szokásoknak megfelelően szentmisével kezdődött. A szertartást Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye nyugalmazott püspöke celebrálta. Beszédében elmondta: a történelmi eseményekre való emlékezés nem nosztalgia a letűnt korok, hőstettek iránt, hanem a jelen számára fontos. Kötelességünk, hogy újból és újból felszínre hozzuk azokat az értékeket, melyeket őseink örökségként hagytak ránk. Feladatunk ezt megőrizni és továbbadni a jövő generációi számára.

Bosák Nándor kiemelte: október 23-a több történelmi eseményt is felölel. Liturgikus szempontból Kapisztrán Szent János emléknapját ünnepeli az Egyház, aki 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztes csapatokkal Hunyadi János segítségére sietett; közös erővel sikerült visszaverniük a török ostromlókat. Abban az időben is jelentős veszély fenyegette az európai kontinens keleti-délkeleti részét. A korabeli népek közös összefogással síkra szálltak keresztény értékeik, hazájuk védelmében – sikerrel. A győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is, amelyet a harcolók buzdítására rendelt el III. Callixtus pápa még az ostrom előtt.

Ugyanezen a napon emlékezünk az 1956-os hősökre, akik századokkal korábban élt őseikhez hasonlóan egy elnyomó rendszerből próbáltak kitörni. A szocialista ideológia ellenében kemény harcot kellett vívniuk, ezért bármilyen áldozatra készek voltak. Így tett Mindszenty József esztergomi bíboros, hercegprímás is, akit előbb a nyilas, majd az ateista, kommunista rendszer félre akart állítani az útból. A bíboros állhatatosan, kitartó hősiességgel állt helyt ezekben az években, a meghurcoltatás és a börtön évei után is Egyháza, országa, népe szolgálatában. 1971-ben végül rákényszerült, hogy elhagyja hazáját, és ezt követően életének, szolgálatának utolsó állomáshelye Bécsben a Pázmáneum lett. Felmentése után a világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta a híveket.

Bosák Nándor a hazaszeretetet a tízparancsolat összefüggésrendszerébe helyezve elmondta: a negyedik parancsolat – „Atyádat és anyádat tiszteld” – különösképpen összeforr az őseink által megalkotott, megvédett, továbbadott örökség, értékek tiszteletével. Felelevenítette, hogy Szent II. János Pál pápa, amikor egy alkalommal megkérdezték tőle, hogyan definiálná a hazát, válaszában a negyedik parancsolatot idézte, hiszen a haza apáink és anyáink tisztelete. A haza elődeink örökségének tisztelete a jelenben. A haza a mi otthonunk. Az a föld, ahol élünk, amelyet munkálunk, amelyet gyermekeinknek, a jövőnek hátrahagyunk. Ez kötelez is: nem tékozolhatjuk el azt az örökséget, amiért oly sokan készek voltak életüket is áldozni. Feladatunk a jelenben sem kisebb, mint elődeinké volt akkor. Istenre tekintve, a haza és az emberek szolgálatában helyt állva, nekünk is tovább kell adnunk azt az örökséget, amelyet kaptunk – tette hozzá a nyugalmazott püspök.

A szentmisét követően megkoszorúzták a Pázmáneum földszintjén elhelyezett Mindszenty-emléktáblát. A rendezvény házigazdája, Varga János, a Collegium Pazmanianum rektora köszöntötte a jelenlévőket. Ezután Perényi János bécsi magyar nagykövet Mindszenty József bíboros legfontosabb állomáshelyeiről, megpróbáltatásairól, helytállásáról beszélt, hangsúlyozva a hercegprímás állhatatosságát, hiszen megalkuvás nélkül népének szolgálatában állt. Nem tudták megrendíteni küldetéstudatát semmilyen módszerrel. Perényi János örömének adott hangot, hogy a bíboros boldoggáavatási ügye jó úton halad, és remélhetőleg mihamarabb a boldogok sorában tisztelhetjük őt. A Mindszenty boldoggá avatásáért mondott könyörgés után a nagykövet, valamint Wurst Erzsébet, a Kaláka-Club elnöke, továbbá az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége nevében Sass Judit igazgató, a Collegium Pazmanianum nevében pedig Varga János rektor helyezett el koszorút az emléktáblánál. A rendezvény a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Forrás: Cseh Csaba, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa

Fotó: Czyzyk László

Magyar Kurír