Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye védőszentjéről, Szent Adalbert püspök és vértanúról emlékeztek meg Erdő Péter bíboros, prímás vezetésével április 22-én az esztergomi bazilikában. Az ünnephez kapcsolódóan rendezték meg a főegyházmegyei ministránstalálkozót, és átadták a Szent Adalbert-díjakat.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisén, amelyet Erdő Péter bíboros mutatott be a jelenlevő paptestvérekkel, részt vett a ministránstalálkozóra érkezett több mint 250 fiatal. Az ünnepi liturgia asszisztenciáját a budapesti városmajori és a zugligeti Szent Család-plébániatemplom ministránsai alkották, akik az elmúlt évben megnyerték a ministránstalálkozó kupáját.

A főpásztor köszöntő szavaiban örömét fejezte ki, hogy huszadik alkalommal került megszervezésre a főegyházmegyei ministránstalálkozó, melynek alkalmából köszönetet mondott, és közös hálaadásra hívta a jelenlévő ministránsokat, az őket felkészítőket, papokat. A bíboros kiemelte: a ministrálás, az oltár körüli szolgálat alapvető élményévé válik az embernek, és a szentmise titka megérinti a szívünket, mert az Eucharisztia csúcs és forrás. 

Erdő Péter ekkor jelentette be, hogy Ferenc pápa április 21-én kihirdette a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottóját: Minden forrásom belőled fakad (Zsolt 87,7).

A szentmise homíliájában Horváth Zoltán kanonok, terézvárosi esperes-plébános azt a kérdést vetette fel, személyesen megszólítva a ministránsokat, hogy hogyan legyünk sikeres emberek. A sikerhez pénzre van szükség, meg hatalomra, és akkor biztosan mindent elérhet az ember ebben a világban, amit csak akar, nem volt ez másképpen Szent Adalbert idejében sem – folytatta a kérdésfeltevést a kanonok. A főegyházmegye védőszentjének életében minden adott volt, hogy ezt a „sikeres” utat járja be. Hiszen mind családi, mind politikai, pénzügyi oldalról ennek az útnak a bejárását várták tőle, amikor püspökké választották. De Adalbert, amikor püspökké szentelésekor mezítláb vonult be a templomba, már ezzel is jelezte, hogy ő más utat választ: az alázat, a szegénység, az egyszerűség jeleként. 

Valóban egyszerű körülmények között élt, és nem szolgálta főúri barátai érdekeit, hanem a város szegényeivel törődött; újra és újra ostorozta az előkelőségek erkölcstelen életét, babonás hiedelmeiket, és egyedül csak az evangéliumot akarta hirdetni. Az evilági értelemben sikeres, gazdag, hatalommal bíró és népszerű Adalbert így hamarosan a prágaikat gyűlölt ellensége lett. Bizonyára elismert ember lett volna, ha hallgat, de úgy érezte, neki szól, amit Jézus a napi evangéliumban, feltámadása után mondott apostolainak: menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16.15). Az Isten és a szegények, betegek, elesettek szolgálatát – emelte ki Horváth Zoltán.

Apja kiváló hadvezér volt, de Adalbert más úton „hódította” meg Közép-Európát. Szívének hitéből fakadóan missziós lelkülettel hozta el Krisztust közénk is. Igazi tűzet gyújtott, mely sok nép megtérésül szolgált. Adalbert ezzel a lelkülettel jutott el hazánkba is, ő keresztelte meg Vajkot, a későbbi Szent Istvánt, aki népünk számára a keresztény hit terjesztője, védelmezője lett – hangsúlyozta az esperes-plébános.

Eldönthetjük, hogy vajon sikeres ember volt-e Szent Adalbert. Szegény és kiszolgáltatott hittérítőként halt meg, távol a hazájától, 997. április 23-án. Mégis éppen 1020 éve emlékezünk rá. Tisztelik őt Rómában, a Tiberis szigetén, Gnieznoban, Lengyelországban, Prágában, a Szent Vitus-székesegyházban és itt Esztergomban is. Gazdagsággal, hatalommal valóban lehet „úgymond” sikeres embereknek lennünk ebben a világban, de Jézus arra hívott meg minket, mint Szent Adalbertet, hogy az ő evangéliumának hírnökei legyünk, és a szeretet cselekedeteiben arassunk sikert, hogy minél több jót tegyünk, nem várva érte semmi jutalmat ebben a világban – zárta homíliáját Horváth Zoltán.

Az áldozás utáni könyörgést követően Erdő Péter bíboros adta át az elkötelezett, Egyházat támogató munka elismerésére alapított Szent Adalbert-díjakat. A Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatában Sillye Jenő; kisérem fokozatában Gilyén Elemér, Hámori Gyula, Kalász Ákos, Reményi Károly részesült. A főpásztor Reményi Károly jezsuita szerzetest posztumusz oklevéllel tüntette ki.

Sillye Jenő – gitáros énekei és dalai révén – a fiatalságot közelebb segítette a hit következetes és tanúságtevő megéléséhez. A nagymarosi találkozók és az egri lelkipásztori napok hűséges, tevékeny résztvevője. Tehetségével sokakat támogatott a keresztény hit elkötelezett vállalásában.

Gilyén Elemér, az Újpesti Egek Királynéja Főplébánia megbecsült munkatársa, kitűnő közösségszervező, nagycsaládosokat segítő, elesett vidéki családokat támogató karitatív tevékenységet végez. Különösen odafigyelt a hátrányos helyzetű cigányság támogatására. A cursillo-mozgalom elkötelezettjeként igen sok időt áldozott a keresztény családok hétvégi közösség-fejlesztésére.

Hámori Gyula, a liturgia gondos kántori szolgálata mellett, különösen nagy energia-befektetéssel, karnagyi elkötelezettséggel vállalta, szinte minden működési helyén, a templomi kórusok szervezését és igényes gondozását. A budapesti Baross Gábor-telepi plébánián 42 éves kórus-szolgálatot tud maga mögött. Gondja volt arra is, hogy az általa vezetett kórus fontos feladata legyen a templomi közösség építése és erősítése.

Kalász Ákos világi munkahelye mellett rendszeresen segített az Angyalföldi Szent Mihály-templom és plébánia közösségi és liturgikus életében. 1995-től teljes foglalkoztatottságot vállalt a plébánián, amit áldozatos szívvel teljesített. Amióta váratlan betegség érte, immár 13 éve, otthoni munkájával is igyekszik előmozdítani a Szent Mihály-plébánia közösségi életét. Mivel betegsége miatt személyesen nem tudta átvenni a díjat, felesége, Széles Ildikó hitoktató vette át.

Reményi Károly neve – karnagyi és zenetanári tevékenysége révén – Esztergomban, de az ország zeneértői körében is közismertté lett. 1968-ban megalapította a Városi Szimfonikus Zenekart, mely a vallásos és egyházi művek előadásában is jeleskedett. Tehetsége mellett külön elismerést váltott ki Esztergom lakóiból rendszeresen gyakorolt, katolikus hitben elkötelezett élete.

Róna Gábor SJ a II. világháború utáni kommunista hatalomátvétel miatt sokáig csak külföldön gyakorolhatta szerzeti hivatását. 1992-ban hazatérve Magyarországra, nagy gonddal szervezte meg a keresztény édesanyák Szent Mónika imaközösségét. Huszonhárom évig volt a közösség vezetője, kiemelve a keresztény anyai hivatás nemes útját, egy olyan korban, amely elfeledkezni látszik az anyai hivatás értékeiről. Sokezer édesanya nyert szolgálata által új erőt, vigaszt, bátorítást az imaközösségben. A posztumusz oklevelet Sajgó Szabolcs jezsuita atya vette át.

A Szent Adalbert-díjak átadása után a főpásztor hét fiatalnak nyújtotta át a sikeres ministránsvezetői képzés elvégzéséről szóló oklevelet. 

Kálmán Antal, a budapest-angyalföldi Szent László-templom plébánosa, a főegyházmegye ministránsreferense, a találkozó koordinátora kérdésünkre elmondta: 1997 óta minden évben meghívják a főegyházmegye ministránsközösségeit Szent Adalbert ünnepén Esztergomba. Programjuk nyitánya az ünnepi szentmise, majd közös ebédet követően vetélkedőn vesznek részt. Ebben az évben az öt állomásos akadályverseny elméleti és gyakorlati feladatai a 450. születésnapját ünneplő Esztergomi Szemináriumhoz kapcsolódtak. A szervezők szándéka az volt, hogy a gyerekek figyelmét a papi hivatás értékére irányítsák.

A találkozó napja eredményhirdetéssel, a Szent Adalbert-kupa átadásával zárult. Az első helyezést az angyalföldi Szent Mihály- és a budapest-újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-plébánia csapata szerezte meg. 

Fotó: Mudrák Attila; Kuzmányi István

Magyar Kurír
(ki)