Mit kell tudni a pápai nevekről?

Az első pápa, aki nem a saját nevét használta Róma püspökeként, az 533-ban megválasztott Mercurius volt (balra a képen), aki úgy vélte: az Örök Város keresztény főpapja nem viselheti egy római isten (a háború istenének, Merkúrnak a) nevét, így elrendelte, hogy II. Jánosnak nevezzék. Egyébként két éven át vezette az Egyházat.

A keresztnévtől eltérő pápai név felvétele ugyanakkor csak a második évezred elejére lett igazán szokássá. Az utolsó szentatya viszont, aki a saját nevét használta, az 1555-ben megválasztott, három hétig hivatalban maradó II. Marcell volt (jobbra a képen; eredeti nevén Marcello Cervini degli Spannochi; I. Marcell pápa egyébként 308-9-ben vezette az Egyházat).

I. János Pál megválasztása előtt az utolsó római püspök, aki korábban még nem előforduló pápai nevet használt, Lando pápa volt (913-14, a képen balra) – úgyszintén a saját keresztnevén hivatva magát. Az 1978-ban megválasztott Albino Luciani velencei pátriárka tehát több mint ezer éves gyakorlatnak vetett véget, amikor olyan pápai nevet választott, amit korábban még senki. Úgyszintén Luciani volt az, aki először használt dupla pápai nevet – ebben követte utódja, II. János Pál. Ők ketten, I. és II. János Pál abban is szokatlanok voltak nevüket illetően, hogy a fent említett II. Marcell, azaz 1555 óta ők voltak első két olyan szentatya, akik olyan nevet választottak, amelyből kevesebb, mint négy volt. Azóta nem fordult ugyanis elő, hogy egy pápa neve előtt a IV-es számnál kisebb sorszám szerepeljen.

A Péter nevet köztudottan nem használják Róma püspökei, Szent Péter apostol iránti tiszteletből. A 983-84-ben szolgáló XIV. János például azért nem a saját nevét használta, mert az a Péter (Petrus) volt. A II. Vatikáni Zsinatot összehívó XXIII. János neve pedig nem csak azért érdekes, mert a János a legtöbbet használt pápai név, hanem azért is, mert korábban egy ellenpápa is viselte ezt a nevet, ezzel a sorszámmal. A legitim római püspökök pedig többnyire kerülték, hogy egy korábbi ellenpápa által használt nevet vegyenek fel – mindenesetre Angelo Giuseppe Roncalli gyorsan eldöntötte a vitát, ami rögtön megválasztása után robbant ki arról, hogy a XXIII. vagy a XXIV. lesz ő János néven, az előbbi mellett téve le a voksot, valamint egyszer s mindenkorra világossá téve, hogy az 1410-15 közt, a nagy nyugati szkizma idején XXIII. János néven fellépő illető ellenpápa volt.

XXII. János 1316-tól 1334-ig volt pápa, ő avatta szentté Aquinói Szent Tamást, valamint ő reformálta meg úgy az akkor Avignonban székelő Kúriát, hogy az a későbbi abszolutista uralkodóknak is mintául szolgált. XXII. János érdeme tehát a centralizált egyházkormányzati apparátus létrehozása, ami korának legtökéletesebb hivatalnokrendszere volt, alapjaiban pedig a mai napig fennmaradt. Ő szerepel Umberto Eco A rózsa neve című regényében. A legtöbbet használt pápai név tehát több mint hatszáz éven át nem fordult elő a fent taglalt okokból.

Az, hogy egy pápa milyen nevet választ, sok mindent jelenthet: adózhat tisztelettel egy korábbi, ugyanolyan nevű pápa pontifikátusa előtt, de lehet, hogy egyszerűen egy szent örökségét vállalja fel (ahogy XVI. Benedek neve is utal Szent Benedekre, Európa védőszentjére). XXIII. Jánosról viszont úgy hírlik, hogy paraszti származására való tekintettel azért vette fel a János nevet, mert abból volt a legtöbb – így is azt szerette volna kifejezésre juttatni, hogy a nép, az egyszerű emberek köréből való.  Akik közvetlen elődjük nevét viszik tovább, azok általában a korábbi pápa munkatársai voltak, és tiszteletük, valamint örökségük továbbvitele jeléül veszik fel az általa használt nevet.

A János után Benedekből és Gergelyből volt a legtöbb. XVI. Gergely (a képen jobbra) 1831-1846 közt vezette az Egyházat. Kelemenből 14 volt, az utolsó 1769-74 közt ült a pápai trónon; XIII. Leó, ezen a néven az utolsó, a Rerum novarum szerzője 1878-1903 közt volt Róma püspöke; Ince nevű pápából is 13 volt, az utolsó 1721-24 közt; a Piuszok közül a huszadik század közepén szolgáló XII. Piusz volt az utolsó. Az összes többi pápai nevet tíznél kevesebben viselték.

Istvánból és Bonifácból 9; Sándorból és Orbánból 8; Pálból és Hadrianusból 6; Sixtusból, Miklósból, Celesztinből és Mártonból 5; Sergiusból, Anasztázból, Honoriusból, Félixből és Jenőből 4 ült Szent Péter trónján. Gyula, Kallixtusz, Viktor, Szilveszter és Lucius 3 volt; végül 2 Marinus, 2 Agapétosz, 2 Gelasius, 2 Paszkál, 2 Damazusz és 2 Theodorus volt Krisztus földi helytartója.

Ez azt jelenti, hogy a 265 eddigi pápából 217 használt olyan nevet, amely egynél többször fordult elő, és 48-an olyat, amely csak egyszer. Ám ennél jóval többen vannak azok, akik saját nevet használtak – kereken nyolcvanan, bár ebből a forrásul használt pápalista 43 esetében nem ismeri az eredeti nevet (az utolsó ismeretlen polgári nevű XV. János), de jó okunk van feltételezni, hogy eredeti, polgári nevüket használták.

Az említett II. János után az első ezredforduló környékéig nem nagyon akadnak, akik nem a saját nevüket használják, az ő többségük a János nevet vette fel (III. János, 561-74, polgári nevén Catelinus; IV. János, 640-41, polgári nevén Ivan; XII. János, 955-964, eredetileg Octavianus; XIV. János, 983-84, eredetileg Piètro Campanora). XV. János (985-996) feltehetően, XVIII. János (1003-1009, Phasianus Giovanni Fasano) pedig egyértelműen még a saját nevét használta, őutána viszont általánossá válik a felvett pápai név viselése. Ezután már csak három pápa veszi fel saját nevét pápai névnek, mindegyikük a 16. században: II. Gyula (avagy latinul Julius, 1503-1513), polgári nevén Giuliano della Rovere; VI. Hadrián (a képen, 1522-23), eredetileg Adriaan Floriszoon Boeyens (ő volt II. János Pál előtt az utolsó nem itáliai pápa: a hollandiai Utrechtben született, megválasztásakor azonban a spanyolországi Tortosa bíborosa volt); s végül a már említett II. Marcell.

Érdekesség még, hogy az 1378-ban megválasztott VI. Orbán pápa (a képen) volt az utolsó, aki nem volt bíboros megválasztásakor. X. Leó az utolsó, aki nem volt sem pap, sem szerzetes megválasztásakor, csak diakónus, s ő lett a valaha megválasztott legfiatalabb pápa (1513-ban 38 éves volt). Giovanni di Medici 13 évesen kapta meg a bíborosi méltóságot, ám ezt nem hozták tudomására, csak VIII. Ince pápa halála előtt pár hónappal, 1492-ben. Így 17 évesen már pápaválasztáson vett részt a későbbi X. Leó. Az ő utóda, VI. Hadrián (avagy Adorján) volt az utolsó, aki ugyan bíboros volt, de úgy választották meg 1522-ben, hogy nem volt jelen a konklávén (és egyben ő volt az utolsó nem itáliai pápa II. János Pál megválasztásáig). Alberto Mauro Capellari bíboros pedig, aki a már említett XVI. Gergely nevet vette fel, megválasztásakor még nem volt püspök, „csak” kamalduli szerzetes-pap, így megválasztása után püspökké kellett szentelni.

A cikk a Wikipédia vonatkozó szócikkei és Battista Mondin Pápák enciklopédiája című könyve alapján készült.

Kapcsolódó cikkek:

  (Kapcsolódó cikkekre kattintva további híreket tudhattok meg! )

Mit kell tudni a sede vacantéről?
Vatikán: akik az átmenetet biztosítják
Mit kell tudni a bíborosi kollégiumról?
Bíborosi tanácskozások a konklávé előtt
A konklávék története
Változtatott a pápa a konklávé szabályain
A Sixtus-kápolna, a pápaválasztás helyszíne
Hol laknak a bíborosok a konklávé idején?
Emeritus pápa lesz XVI. Benedekből
Milyen kolostorba vonul vissza XVI. Benedek?
XVI. Benedek lemondási nyilatkozata

Szilvay Gergely/Magyar Kurír