A Kézdiszentlélek és Kiskászon között több mint 700 méter tengerszint feletti magasságig felnyúló Perkő-tetőn díszelgő Szent István-kápolna Csíksomlyó után a székelység legjelentősebb búcsújáróhelyének számít, ahová minden év augusztus 20-án ezrek zarándokolnak el, többnyire Felső-Háromszékről.

 A gyönyörű kilátást kínáló szent hajlék építésének korát illetően azonban mindmáig nem tudtak közös nevezőre jutni a kutatók.

Számos szakember a 13. századra, vagyis a későromán-korra teszi a kápolna építési idejét, de olyanok is akadnak, akik a Kálnoky Sámuelnek és Lázár Erzsébetnek tulajdonítható, iniciáléval, címerrel díszített reneszánsz ajtókereten található 1686-os évszámot tekintik mérvadónak. Erre hajlott Orbán Balázs is (s őrá hivatkozva mások), aki azért megjegyezte, hogy „alapszerkezetében a regensburgi, 12. század középen épült Baptisariumhoz nagyon hasonlít”. Emellett 14., 15. századi keltezését is olvastuk már, sőt, például Székelyföld hét csodájának honlapján az áll, hogy „a ma látható kápolnát a Kálnoky család építtette 1736-ban, Szent István király tiszteletére” – ami már csak azért is megmosolyogtató, mert az ajtókerete 50 évvel korábbi…

A kapuzat szemöldökgerendájában található 1686-os évszám mindenképpen fenntartásokkal kezelendő, hiszen amint azt néhai Kónya Ádám is kifejtette a Székely Hírmondónak 2002-ben adott interjújában, könnyen előfordulhat, hogy „előbb volt a kápolna, s utólag készítették a keretet”. De mennyivel „előbb”? Fogadjuk el Gervers-Molnár Vera, Entz Géza és mások véleményét, akik 13. századinak vélték, vélik a négykaréjos rotundát?

Csakhogy előbb idézett interjújában már a sepsiszentgyörgyi polihisztor is utalt a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója, a Perkőn többször megforduló Kralovánszky Alán (1929–1993) régész kutatásaira, aki „alaprajzi sajátosságok szerint párhuzamba állítja a perkői kápolnát a székesfehérvári kéttornyú székesegyházzal. Előterében kockakővel van kirakva az az első kisméretű, négykaréjos templom, amely talán még Géza fejedelem idejében épült. Így a professzor egyenesen 10–11. századinak tartja mindkettőt.” A Kézdiszentlélek honlapján (sanzieni.ro) idézett, meg nem nevezett, a kápolnát 10–13. századinak „valószínűsítő” szerző a székesfehérvári Szent kereszt sírtemplom mellett a Szekszárdon nemrég előkerült apátsági templommal is rokonítja.

Ugyanakkor Kónya a Szent Koronáról tanulmányt író, marosvásárhelyi Olosz Katalint is megemlítette, mondván, „4–5. századi örményországi templom-épületekkel hozza kapcsolatba a perkői kápolnát”. Ezzel mintha egybevágna Gondos Béla meglátása (Centrális templomok a Kárpát-medencében – www.dobogommt.hu), aki szerint „ősi kaukázusi templomok motívumait használták itt az építők”. Ezt az elméletet Gondos a Horváth Zoltán Györggyel közösen írt, Erdély legszebb középkori templomai című kötetben (Romanika Kiadó, 2009) is kifejti: „a négykaréjos körtemplom minden bizonnyal… a magyarországi építészet legarchaikusabb és talán legkorábbi emlékei közé tartozik… a Kaukázus-vidéknek még az I. évezred folyamán létrejött keresztény építészeti emlékanyagával rokoníthatók, így jogosan feltételezhető, hogy a forma a magyarok bejövetelével került a Kárpát-medencébe, és mint sajátosan nemzeti stíluselemet, szívesen alkalmazták az Árpád-korban uralkodó romanika egyik igen jellegzetes változataként.”

A szerzőpáros a jelenleg Törökországhoz tartozó, de örmény eredetű Kars településen találta meg a perkői kápolna legszemléletesebb analógiáját, s Székelyföldről a székelyudvarhelyi Jézus szíve kápolnát, valamint a gyergyószentmiklósi Szent Anna-kápolnát sorolja ebbe a kategóriába. Azt sem szabad elfelejteni viszont, hogy a székelyszáldobosi református templom mellett is egy négykaréjos, lóhereíves kápolna alapjaira bukkantak a régészek…

Távol áll tőlünk, hogy mi próbáljuk meg időben behatárolni megyénk egyik legtitokzatosabb egyházi építményének korát, csupán arra szerettük volna felhívni a múltunk iránt érdeklődők figyelmét, hogy ez a téma korántsem tekinthető lezártnak. Mint ahogy a kápolna belsejében Jánó Mihály által 1996 októberében felfedezett, Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót, valamint Gellért és Adalbert püspököket ábrázoló freskók keletkezési idejét illetően sincs egységes álláspont. Feltárójuk 17. századinak tartja azokat, a tudasbazis.sulinet.hu portálon 15. századiként vannak feltüntetve, a már említett Gondos Béla 16. századinak véli, a Transindex Romániai Magyar Lexikonában pedig azt olvastuk, hogy „a 18. század közepén, Mikes István és Petki Róza adományából festették.”

Kocsis Károly
Székely Hírmondó

múltidéző  2014.08.20. | 12:34 Mikor épült a perkői kápolna? – Lehet, hogy a régi örményeknél kell keresni a párhuzamokat