Márknál tömörebben nehéz lenne elmondani a történteket: a Lélek Jézust a pusztába viszi, itt megkísérti Őt a Sátán, vadállatok közt él, de angyalok szolgálnak neki. Márk nem merül magyarázkodásokba, nem sorolja fel a többi evangéliumból jól ismert hármas megkísértést. Egyszerűen közli a tényeket: a lényeg számít, nem a részletek.

Mindjárt föl is tehetjük a kérdést magunknak: mi tudunk-e ilyen lényeglátóak és lényegközlően tömörek lenni? Vagy elveszünk a részletekben, a csomagolásban, a körítésben?

1. Márk tömör beszámolójából először is azt tudjuk meg, hogy Jézus a Lélek ösztönzésére megy a pusztába. Más szóval: Isten akaratát teszi. Nem egyéni kedvtelésből, nem társadalmi szokásból vagy illemből cselekszik.

A mi böjtölésünk, nagyböjti önmegtagadásaink és jócselekedeteink honnan forrásoznak? A Lélek indít minket is? Istenért tesszük? Vagy családi megszokás, hagyomány vezet, mint a farizeusokat? Esetleg önmagunkért tesszük, mert épp jól jön egy kis fogyókúra? Nem mintha baj lenne, ha az ember tiszteli a hagyományokat, vagy csinos szeretne lenni s egészséges, de a böjt nem lehet öncélú. Az a kérdés, hogy Istennek tetsző dolgot szeretnénk-e tenni?

2. Márk semmit nem szól arról, hogy miben állt Jézus megkísértése. Maga a tény a fontos: a pusztában töltött negyven nap alatt a Sátán megkísérti Jézust, de Ő felülkerekedik.

Egy székely plébános idézte fel minap, hogy az egyik évben, egy háromnapos nagyböjti lelkigyakorlat befejezésekor szó esett a régi vicces mondásról, miszerint „az ördögök most takarodnak ki a faluból”, amire az egyik néni replikázott: „Egyet se hagyjon itt, mindet vigye magával.” Mire az atya válasza: „Ha elvinném innen őket, kivel harcolnának? Itt hagyom, hogy érdemszerzővé legyen életük!”

Az ördög, a Sátán még Isten Fiát is megkísértette, miért lenne kegyesebb hozzánk? Nekünk nem szemlélni kell Jézus harcát a Kísértővel, hanem társulni Jézushoz. Vele böjtölünk, mint ahogy ő velünk és értünk böjtölt. Tegyük érdemszerzővé, értékessé életünket!

3. Ebben segít az, amit szintén Márk közöl velünk tömören (a másik három evangéliumban nincs is benne): Jézus a pusztában vadállatok között él, de angyalok szolgálnak neki.

Igencsak durva lenne, ha kortársaink némelyikét egyszerűen „vadállatoknak” neveznénk, bár az esti híradó megtekintése után gyakran érezhetjük így: háború, gyilkosság, erkölcstelenség, keresztények lemészárlása… Sajnos, nem egyszer tekinthetjük világunkat a bibliai „vadállatok” tökéletes megfelelőjének. De ne keseredjünk el: ha megosztjuk Jézussal a vadállatok társaságát, Ő megosztja velünk az angyalokét.

Mindannyiunknak áldott, értékes és érdemszerző nagyböjti készületet kívánok! Ámen.

Kovács Gergely/Magyar Kurír