Fontos összejövetelt kezdeményezett a názáreti Jézus közvetlen társainak az előre hozott széder – a választott nép egyiptomi szabadulására emlékező – estén. A férfiak még Jézus érkezése előtt azon tanakodtak egy jeruzsálemi belvárosi ház emeleti termében, ki hol áll a tanítómester szerinti, általuk vélt ranglétrán. A tanácskozást a hagyományos ünnepi vacsora alkalmával keserűsalátával és egészben sült báránnyal tervezték lezárni, és természetesen bor is volt a tanácstermi asztalon. Jézus egyszer csak belépett az ajtón, feltűrte ruháját, és szótlanul a megdöbbent férfiak lába elé kuporodott, mosni kezdve az ő lábukat. A férfiak közötti hangadó, Péter vette először a bátorságot, hogy megszólaljon: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod!” Jézus erre így felelt: „Ti mesternek és úrnak szólítotok. Ha így van, vegyetek példát, tegyetek ti is így!”

örtök a cselekvő példamutatás nagy eseménye is

A példamutatás szavait hirtelen megértették az addig versengésben lévő férfiak. És megértik a mai utódok is: Ferenc pápa római és Erdő Péter budapesti főpásztor rendszeresen börtönbe látogat ezen a napon, hogy bátorítsa azokat, akiket a jog egy időre kizár a társadalomból. Különös szimbólum a börtön mint jogszolgáltatási következmény megjelenése a napon, Jézust ugyanis ezen az estén fogják el, hurcolják a jogszolgáltatás legfelső fórumára a helytartóhoz és adják keresztre azért, mert a tanúk szerint királynak nevezte magát, és káromolta az Istent.

Két mise

A Krisztus utáni 4. század végén Jeruzsálemben már két mise volt: az elsőt a fõtemplomban tartották, innen vonultak a Kálvária-hegyi sziklához, és ott volt a második. Rómában a 7. századtól ugyancsak két misét tartottak. Délben a pápa végezte az olajszentelési misét, amelyben nem volt igeliturgia, helyette a nyilvános bűnösök visszafogadása történt. A másik misét a római plébániatemplomban végezték. A 8. századtól már csak egy mise maradt a gyakorlatban, amelyen együtt ünnepelték a bűnösök visszafogadását, az olajok megszentelését és az utolsó vacsora emlékezetét. A mostani gyakorlat XII. Pius nagyheti reformja (1956) óta ismét két szentmisét ír elő nagycsütörtökre: délelőtt az olajszentelési mise a püspöki székesegyházakban, este pedig mindenütt az utolsó vacsora tiszteletére.(MNO / Husvet.hsb.hu)

Nagycsütörtöknek csak az egyik üzenetértékű történése tehát a lábmosás, de az elfogás előtt még egyháztörténeti jelentőségű (a hívők számára természetesen ennél jóval nagyobb) dolog is történik: az utolsó vacsorának nevezett összejövetelen Jézus ténylegesen bemutatja az első szentmisét, a keresztény katolikus hívek ezóta veszik minden szentáldozás alkalmával magukhoz Jézus valóságos testét – ezen az estén vérét is, az átlényegített kenyérrel és borral.

Hálát adnak a papok

A nagycsütörtöki katolikus szertartások rögzült menetrendjében az első lényeges mozzanat a krizmaszentelés: a keresztelendők jelölésére használatos olaj „esik át” ezen az eljáráson. A magyar fővárosban és környékén szolgáló katolikus lelkipásztorok ilyenkor egyébként közösen adnak hálát – kvázi intézményeikért – délelőtt a budapesti bazilikában, és újítják meg papi ígéreteiket. Az esti szentmisén aztán megkezdődik „a szent három nap” bensőséges megünneplése, a templomon kívülről történő bevonulással. Felszáll a tömjénfüst, majd felharsan a Kyrie dallama, ami után a harangok zengzetes külsőségek közepette „Rómába mennek”.

A harangok Rómába mennek

A népi teremtő história megmagyarázza a harangok „Rómába menetelét”. A monda szerint 1674 nagyszombatján a római Szent Péter-templom tornyában a sekrestyés egy idegent talált, akit mély álom nyűgözött. Az alvó embert felkeltette a templomszolga, s megkérdezte tőle, kicsoda és hogyan került oda. Az idegen elmondta, Késmárkon diákoskodott, amikor vágya támadt az Örök Város templomait megcsodálni. S mivel azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, felmászott a késmárki templom harangjára, odaszíjazta magát a harangnyelvhez. Ekkor nagy rázkódásra, zúgásra lett figyelmes… aztán a többire már nem emlékszik, csak hogy itt ébredt. Nem tért haza, Rómában élt haláláig. (MNO / Historia.hu)

A tanító rész (szentírási fejezetek felolvasása és szentbeszéd) végeztével a főcelebráns pap egyszerű ruhát ölt, és megmossa a tizenkét tanítványt megjelenítő férfi lábát.

Nagycsütörtöki lábmosás. Ismeretlen dél-német festő, XVII. sz. (A papság megalapítása)

A misében ezt követően kimarad a Hiszekegy elimádkozása és a békecsók is, a szentáldozás viszont – szintén rendhagyó módon – két szín alatt, tehát a már említett átlényegített kenyérrel és borral történik. A szentmise végén a pap az Oltáriszentséget felmutatja, szimbolizálandó az Eucharisztia 2000 éves fennállását. Ezt követően kerül sor az oltárfosztásra, amikor is minden mozdítható díszítőelem eltűnik a templomból.

A reformátusoknál

A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úrasztalát, esetleg a szószéket. Ez a szokás ma is él sok református gyülekezetben, határon innen és túl.

A Passió film kezdő pillanatáig

A nap szertartásához tartozik a késő esti zsolozsma énekes elimádkozása is. Az oltárra helyezett gyertyatartón minden zsoltárvers után eloltanak egy gyertyát. A gyertyák kioltása az ószövetségi próféták megölését és a szenvedő Krisztust magára hagyó tanítványok hűtlenségét jelképezi (ennél a pillanatnál kezdődik a Mel Gibson-féle Passió című film, a helyszín a Getszemáni, más elnevezés szerint Gecsemáné kert az Olajfák hegye lábánál). Éjszakától gyászol és elcsöndesül a katolikus világ. A nem hívő embereknek is érdemes látogatni a nagyhét szertartásait, az egyház legszebb arcát ugyanis ebben az időszakban mutatja meg, az események pedig egy különleges hullámzást mutatnak – nagycsütörtökön a krizmaszenteléstől kezdve a lábmosáson és a harangok elnémulásán át az oltárfosztásig, az esti zsolozsmáig.

Azon az estén Jézus megmondta a férfiaknak, hogy hamarosan elárulják, elviszik, elítélik és megölik őt, de mindennek értelme a világ bűneitől való szabadulás. Ez a jövendölés már az Ószövetségben is szerepel.

Pillantson bele a 2013-as nagycsütörtöki utolsóvacsora-szentmisébe a váci bazilikában, Beer Miklós püspök celebrálásában! A harangok 8'00"-nál mennek Rómába, a lábmosás szertartása 35'00"-nál kezdődik.