A negyven évvel ezelőtt ifjúsági találkozóként indult Nagymaros mára a fiatalok továbbra is meghatározó részaránya mellett a nagyszülők, szülők, sőt az unokák generációját is magába foglalja. A generációkat nemhogy nem választja el szakadék, de azok kölcsönösen örömmel élik meg a másik jelenlétét. Nincs korhoz kötve az örömhír, mint ahogyan a léleknek sincsen kora. Mindenki az újjászületésre kap meghívást – mondta Hadi Ferenc, a találkozó egyik elindítója a Nikodémussal beszélgető Jézust idézve. Ezt az újjászületést élik meg mindazok, akik eljönnek ide. A találkozó üzenetét mindenki a saját életállapotának és korának megfelelően fordítja le.

Ezúttal a tavaly megkezdett evangelizáció témaívének folytatásaként tovább tágították a kört. Önmagunk evangelizációja után ősszel a közvetlen környezet állt a középpontban, idén még messzebb léptek, a tágabb környezet evangelizálására helyezték a hangsúlyt.

A Pál Ferenc tartotta főelőadás vázolta fel a hitünkről tanúságot tevő magatartás főbb ismérveit. A mentálhigiénésként is népszerű pap szerint mindennek az az alapja, hogy én magam otthon vagyok-e Istennél, bensőséges, meghitt viszonyt élek-e meg teremtőmmel. Ebből az otthonosan kialakított, kényelmes helyzetből azonban ki kell lépni, ott kell hagyni a biztonságát, nyugalmát, ha el akarunk jutni a másikhoz. Nem arra kell készülnünk, hogy mit csináljunk, mit mondjunk majd, hanem azt keressük, hogyan érthetjük meg a másikat. Hangolódjunk rá az ő világára, tegyük kölcsönössé a kapcsolatot! Ha már nekem is kezd fájni, ami őt szorítja, ha már viszek én is valamit abból a teherből, ami az ő vállait nyomja, akkor jó úton járok. De ez nem a világban oly sokat emlegetett siker. Ellenkezőleg, sokszor kudarcként, vereségként élem meg a helyzetet. Beleütközöm saját korlátaimba, és ott leszek én is, ahol a másik van. Ebből a mélyből Istenhez, mint erőforrásomhoz fordulva tudok példát adni a másik embernek. Így tudom láttatni, hogy ha baj van, akkor sincs olyan nagy baj, hiszen van, mit tenni. Megszólíthatom az embert mindenek felett szerető Istent, és már érezni kezdem a sodrás szépségét. Az önfeledt Istenre hagyatkozásban eltölt a béke, és megértem, Krisztushoz tartozni öröm, és nem feladat. Ez az önfeledtség áthatja az életem, és ráhelyez a kereszténnyé válás útjára.

A találkozó ünnepi pillanata volt, amikor Don Bosco Magyarországon zarándoklatot járó ereklyéjét és az őt kísérő szalézi közösséget fogadhatták a templomkertben. Az animátorok, a szalézi rend fiatal önkéntesei mondták el pantomim feldolgozásban, mit jelent nekik Don Bosco. Don Bosco ereklyéjének 10 nap alatt 15 helyszínen megforduló zarándoklata örömtelien nagy érdeklődést váltott ki. Ábrahám Béla tartományfőnök a Magyar Kurírnak elmondta: megéltük, hogy kinyílik a szív felénk, és szeretnénk erre pozitívan válaszolni. Megerősít, lendületet ad a centenáriumi év. Fontos mind a rendnek, mind a körülöttünk élő közösségnek. Jókedvvel, erővel tudjuk vinni, közösen. Sándor István boldoggáavatása további megerősítést jelent majd. Ahol szükség van ránk, arra szeretnénk válaszolni. Fel kell készülnünk erre, és a válaszadásban szükség van a szalézi munkatársakra, az iskoláink vezetőire, az animátorokra – mondta a tartományfőnök. A szalézi rend képviselői, az animátorok egy csoportja az egész napot végigkísérte. A plébániakertben kínáltak beszélgetést Don Bosco velünk él címmel. Az animátorok részt vettek a Gyerekmaroson, és a szentségimádásban kortársaiknak arról beszéltek, mit ismertek meg a közösségben végzett munka során, hogyan segített nekik elbizonytalanodásaikban.

A találkozó hagyományos fakultációi késő délelőttől folytak. Feri atyát kérdezhették az érdeklődők, a templomban a keresők fakultációját tartották Kerényi Lajos atyával. A férfi szerzetesrendek képviselői a Duna-parton beszélgettek a misszióról, a női rendek tagjai élő könyvtárként várták a kérdéseket, és kínáltak alkalmat személyes beszélgetésre. Az altemplomban csendes szentségimádásra volt lehetőség. Voltak, akik kiscsoportos megbeszélést választottak, és sokan éltek a szentgyónás lehetőségével. A nagymarosi kálvárián Brückner Ákos ciszterci szerzetest, Várnai Péter, Somogyi Sándor atyákat faggathatták a résztvevők és kaptak mélyen megélt hitből, belső gazdagságból fakadó személyes válaszokat. Ezúttal főként a mindennapokban élhető kereszténység nehézségei foglalkoztatták a hallgatóságot.

A Magyar Kurír Várnai Pétert kérdezte, hogyan változott az évek során az érdeklődés. A Szent Margit-plébániát vezető atya 15-20 éve vesz részt a kérdezz-feleleken. Korábban bátrabbak voltak a résztvevők, és mikrofonban tették fel az őket foglalkoztató kérdéseket. Most leírva fogalmazzák meg, ami lehetőséget ad arra, hogy mélyebb kérdéseket is feltehessenek – mondta Várnai Péter. Felidézte azt a nyolc-tív évvel ezelőtti időszakot, amikor talán a liberalizmus varázsába bonyolódva a fiatalok kérdései nagyon durva módon szólaltak meg. A keménység, önzés határozottan megjelent. Most komoly változást látok, mintha immunizálódtak volna a fiatalok a világgal szemben, és inkább a tisztaság, a szentség, a tanúságtétel irányába mennek a kérdések – mondta a kérdezz-felelek résztvevője.

Párhuzamosan zajlott a Duna-parton a Gyerekmaros. Három altábor, közel ötszáz gyerek foglalta el a frissen kaszált mezőt. Bíró Judit és Pirositzné Marosi Rita, a Gyerekmaros vezetői beszámoltak szerkesztőségünknek munkájukról. A Gyerekmaros résztvevői 3-16 éves gyerekek, a 16 év felettiek a csoportvezetők, akik önkéntesként előzetesen felkészülnek a feladatokra. Minden alkalommal a fő találkozó központi témájára épül az együttlét, annak üzenetét próbálják a gyerekek számára feldolgozva továbbadni. Legfontosabbnak azt tekintik, hogy a gyerekek megéljék a közösség örömét, és megismerjék az egyház vidám arcát. A hagyományos játék, beszélgetés mellett felkínálják a szentgyónás lehetőségét is, és minden gyerek szentségimádáson vesz részt.

A találkozás ünnepe Nagymarosan összehozza a generációkat. Hadi Ferenc, a találkozó kezdetektől fogva szolgáló szervezője ennek kialakulásáról elmondta, akkor értjük meg ezt igazán, ha visszatekintünk a találkozó megszületésére. Az indulását elősegítő fiatalok a 40 év alatt szülővé, sőt nagyszülővé váltak. A szolgálatot nem hagytuk abba akkor sem, amikor gyerekeink körülöttünk togyorogtak – mondta Hadi Ferenc. Először a helyi óvodában gyűjtöttük össze a gyerekeket, akkor ez a szám csak 20 fő volt. Ma 450-500 fő, de volt már a Gyerekmaroson 800-1000 is gyerekek száma. Vannak családok, akik együtt vesznek részt a találkozón, és a gyerekek belenőnek a „Nagymarosba”. A fiatalokból egyszer édesapa, édesanya lesz. A helyszín és az üzenet lényege nem változik. Itt Isten népe együtt ünnepel. A szentmise zárásaként egy szívvel lélekkel énekel minden résztvevő, a kisgyerektől a nagyszülőig. Itt valóban megéljük Krisztus titokzatos testét, ahol nincs fiatal és nincs öreg rész. A fiataloknak jó látni, hogy szüleiknek, nagyszüleiknek is fontos, ami itt elhangzik, és vonzó példákként élhetik meg a felnőtt generációt. A Nagymarost évek hosszú során át szívén viselő szülői és nagyszülői generáció pedig abban a reményben vehet részt a találkozón, hogy a fiatalok megkapják a folytatáshoz szükséges útravalót.

A találkozót Seregély István nyugalmazott érsek és paptestvérek sokasága bemutatta szentmise követte. Ha vannak emberek, akik felfelé mennek, az előre viszi az egész emberiséget – mondta szentbeszédében Seregély érsek. Mit vigyünk magunkkal, ha az evangéliumot akarjuk hirdetni? – tette fel a kérdést. Botot és erszényt ne, de két papucsot sem. Annak tudatában induljunk, hogy az élet nem lesz könnyebb, de abban biztosak lehetünk, nem rontottuk el. Ez az út a teljesség birtokába, az új ég és új föld birodalmába vezet – búcsúzott az öröm és bizonyosság üzenetét közvetítő érsek. A szentmisét a bevonuló ötszáz gyerek és a több ezer résztvevő közös éneke zárta.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír