Október 4-én, szombaton már a reggeli ima kezdetére megtelt a nagymarosi plébánia kertje az ifjúsági találkozó résztvevőivel. Kajtár Edvárd, a Központi Papnevelő Intézet (KPI) lelki vezetője beszélt a fiataloknak az engedelmességről. A Magyar Kurír helyszíni tudósítása.

 

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozót a hagyományokhoz híven  közös reggeli ima nyitotta meg. Idén az áhítatot Sillye Gábor vezetésével a káposztásmegyeri Szentháromság-plébánia ifjú zenészei és énekesei tartották. A közös éneklést követően Dobszay Márton Benedek ferences tartományfőnök röviden ismertette a nap mottóját: „Engedelmeskedjetek egymásnak!” (Ef 5, 21). A mottó a megszentelt élet évéhez kapcsolódó gondolati ívbe illeszkedik: idén májusban a szegénység volt a téma, jövő tavasszal pedig a tisztaság tematikájával foglalkoznak majd. A tartományfőnök azt is elmondta, hogy a szegénység, az engedelmesség és a tisztaság három olyan – kiemelten a szerzeteseknek szóló – jézusi tanács, amely mindenkit a szeretet útjára vezet. Arra hívta a fiatalokat és az idősebb generációkat is, hogy a nap folyamán engedelmeskedjenek az adott pillanatnak, hiszen az engedelmességet a jelen megélésével lehet a legjobban gyakorolni.

Az engedelmességről bővebben Kajtár Edvárd, a Központi Papnevelő Intézet lelki vezetője beszélt a fiataloknak. A főelőadás kiindulópontjának azt a gondolatot választotta, hogy az engedelmesség kölcsönös: az a férj és feleség, az a szülő és gyermek, akik kölcsönösen engedelmeskednek egymásnak, erős szeretet-szövetséget kötnek. Mindemellett azt is kiemelte az előadás elején, hogy félreértés azt hinni, az engedelmesség, az alázat a gyengeség megnyilvánulása. Éppen ellenkezőleg: az önmagunkról való lemondás, az akaratunk meghajlítás a másik irányába nem más, mint szabad döntésünk eredménye. Engedelmeskedünk a jónak, amit értéknek tartunk.

„Nincs szeretetkapcsolat engedelmesség nélkül” – hangsúlyozta az előadó. Jézus és az Atya kapcsolatáról szólva elmondta: Jézus maga a megtestesült szerető engedelmesség, aki teljesen rábízta magát az Atyára, és „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2, 8-9). Ebben is példaképünk, segítségünk lehet, mivel megtapasztalta az engedelmesség fájdalmas nehézségeit és gyümölcseit is.

Az engedelmesség nehéz, sokszor keserves, halálosan komoly küzdelem – tette hozzá. Ádám és Éva engedetlensége eredményezte ezt, az áteredő bűnnel belénk ivódott az engedetlenség, ezért a 'nem' válasza jön spontán. Minden bűn engedetlenség, ami által ez a spontán ellenállás felerősödik bennünk, és egyre nehezebb lesz engedelmeskedni. Ezért fontos a rendszeres gyónás, ami „kipucolja” a spontán 'nemeket' a lelkünkből. Persze  a bűnt a legjobban a szeretet gyógyítja, hiszen amikor szeretek valakit, akkor ő a fontos, nem én: tudom őt hordozni, át tudom adni magam neki, le tudok mondani érte az akaratomról – ez pedig mind egyenlő az engedelmességgel.

Felmerül a kérdés, vajon meddig érdemes engedelmeskedni, mi az, ami még kérhető, és mi az, ami már nem megtehető? Erre a kérdésre válaszul Kajtár Edvárd Maximilian Kolbe gondolatait idézte: „mindaddig engedelmeskedni kell, amíg az nem bűn”. Tehát addig, amíg az engedelmességből végrehajtott cselekvés nem megy szembe a Tízparancsolattal és az egyház tanításával, hiszen „inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5, 29).

Összefoglalóul a találkozó szónoka elárulta az engedelmesség titkos receptjének öt legfontosabb összetevőjét: Jézus szerető lelkülete, alázat, türelem, szabadság és hűség. Jézus szerető lelkülete a példa számunkra, Tőle kérdezhetjük „Uram, Te most mit tennél? Te hogyan csinálnád? Hogyan tudom őt jól szeretni?” Alázatra van szükség ahhoz, hogy meg tudjunk hajolni a másik előtt, de nem szolgalelkűségből, hanem szabad döntés által: „az alázat nem a gyengék erénye” – emelte ki tanításában a KPI elöljáróla. Viszont „a türelem az erősek erénye, szükség van rá, amikor fáj a másik engedetlensége, vagy nem értem, nekem miért nem sikerül engedelmeskednem” – tette hozzá. Mindemellett csak az tud igazán szeretve engedelmeskedni, aki nem ragaszkodik önmagához, aki szabad tud lenni a félelemtől, a haláltól. Csak az tud hűséges maradni az engedelmességben, aki elég szabad ahhoz, hogy ragaszkodjon a döntéséhez, amellyel a másik akaratának meghajlik.

Ha pedig hűséges maradok az engedelmesség iránti döntésemben, akkor az életemben rend lesz; a kölcsönös engedelmesség biztonságot ad, mert tudom, hogy valaki mindig odafigyel rám; az engedelmesség útjára lépve önmagam tudok lenni, és ki tudom bontakoztatni a képességeimet, ki tudok nyílni; áldás lesz az életemen. „Tekintsünk Jézusra bármikor, és rájövünk, nem is annyira nehéz a szerető engedelmesség” – zárta elmélkedését Kajtár Edvárd.

Fotó: Láng András

Sárdi Krisztina/Magyar Kurír