2014. április 19. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”

Mt 28,1-10

Elmélkedés:

Húsvéti jelek 

Szent Ágoston az Isten városa című művében a húsvéti eseményekkel kapcsolatban azt állítja, hogy három egészen hihetetlen dolog történt. Elsőként Jézus feltámadását és mennybemenetelét említi, mint emberileg felfoghatatlan, eseményt. Másodikként arról ír, hogy mennyire hihetetlen az, hogy emberek egyáltalán hittek ebben a két eseményben. Majd pedig harmadszorra azt fejtegeti, hogy mennyire elképzelhetetlen, hogy az apostolok igehirdetését, azaz a tanulatlan emberek tanítását hallgatva voltak emberek, akik hittek Jézus feltámadásában és mennybemenetelében. Szent Ágoston gondolatmenetét folytatva hozzátehetjük: mennyire hihetetlen, hogy 2000 évvel az események után is vannak emberek, akik hisznek abban, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból és feltámadását követően visszatért a mennybe. És bármennyire is ámulatba ejtő mindez, valóban igaz. Főleg, ha hozzátesszük azt is, hogy ezért az igazságért az évszázadok során hányan áldozták életüket, vállalták a vértanúságot. Ami ennyire hihetetlen, annak igaznak kell lennie. 

Teljesen jogos, hogy az eseményekre magyarázatot és bizonyítékot keresünk. E vágyunkkal nem vagyunk egyedül. Jézus holttestének eltűnésére magyarázatot kerestek egykor a sír őrzésével megbízott katonák és a zsidó vallási vezetők. A másik oldalon állnak a temetéskor elmaradt balzsamozást vasárnap hajnalban elvégezni szándékozó asszonyok és az apostolok, valamint a tanítványok, de ők is ugyanerre a kérdésre keresik a választ. Mindenki azt szeretné tudni, hová tűnt a keresztről való levételt követően sziklasírba helyezett Jézus teste. Haláláról meggyőződtek, semmi kétség nem fért ahhoz, hogy ennyi szenvedés és kínzás után meghalt. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy testét elhelyezték a sziklasírban. Hová tűnt mégis? Mi történhetett? 

Magyarázat és bizonyíték helyett jeleket találunk. A legfontosabb jel maga az üres sír. És jel az elhengerített kő, a feltámadást hírül hozó angyal, a sírban maradt gyolcslepel. Az evangéliumok sajátos vonása, hogy a jeleknek célja van. Isten az emberek számára jeleket hagy hátra. A jeleknek az a célja, hogy az emberek higgyenek, eljussanak a hitre. Itt találkozunk egy érthetetlen, hihetetlen dologgal: ugyanazokat a jeleket, például az üres sírt látva a katonák nem hisznek, az asszonyok és később az apostolok viszont igen. 

A húsvéti vigília szertartás az esztendő folyamán minden bizonnyal jelekben, jelképekben leggazdagabb liturgiánk. A szertartás kezdetén a sötétben fellobbanó tűzzel találkozunk. A világosság megtöri a sötétséget. A fény eloszlatja az ember félelmeit. A húsvéti gyertya lángja Krisztus feltámadását hirdeti, beragyogja a templomot, világosságra vezet minket. A szertartás második részeként Isten üzenetének jelével találkozunk. Összefoglalása ez az üdvtörténetnek, a teremtéstől kezdve a világ újjáteremtéséig Krisztus feltámadásában. Ezután találkozunk a víz jelével, amely a megújulást, az újjászületést jelenti. A keresztelés, illetve a keresztségi fogadalom megújítása egészen személyesen érint bennünket, hiszen ez már a mi személyes válaszunk Istennek, aki szólt hozzánk. 

Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket. Mennyire nehezen akarunk hinni a jeleknek. Mennyire nehezen értjük meg, hogy a kereszt a megváltás jele, a feltámadás a mi üdvösségünk jele. Mennyire nehezen akarunk hinni. Krisztus feltámadása az újjászületés forrása számunkra. Hiszek-e a feltámadásban? 

© Horváth István Sándor

Imádság: 

Uram, indíts el engem az üres sír megtalálásának útján! Indíts el a feltámadásba vetett hit útján! Ébressz bennem hitet a jelek láttán! Erősítsd hitemet a tanúk és apostolok vallomása által! Tedd szilárddá hitemet a veled való találkozás alkalmával! Hiszem, hogy kereszthalálod bűneim bocsánatát érdemelte ki. Hiszem, hogy haláloddal és feltámadásoddal Isten üdvözítő terve teljesedett be. Alakítsa át életemet a feltámadásba vetett hit és tegyen engem is apostollá, a feltámadás hirdetőjévé! 

http://evangelium.katolikus.hu/