Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Mt 28,8-15

Elmélkedés:

Minden bizonytalanság ellenére egy dolog biztos: a sír, ahová Jézus holttestét tették, üres. Látják ezt Jézus ellenségei és barátai egyaránt. Látják az üres sírt az őrzéssel megbízott katonák, a sírhoz igyekvő jámbor asszonyok és a valamivel később odaérkező apostolok. S az üres sír látványa valamilyen magyarázatot követel minden szemlélőtől. Jézus tanítványainak ekkor kezd lassan eszükbe jutni, amit Mesterük saját haláláról és feltámadásáról előre megmondott. Értelmük nyiladozását, hitük felébredését segíti a Feltámadott számos megjelenése. Megértik, hogy a feltámadás örömhírét el kell mondaniuk mindenkinek. 

Eközben a másik oldalon elindul az igazság meghamisítása, a katonák lefizetése. A feltámadás tagadása nem új keletű. Rögtön Jézus feltámadása napján egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák az igazság örömhírének terjedését. Hamis dolgot találnak ki, s a katonák jó pénzért hajlandók belemenni a hazugságba. Ők a hazugság útjára léptek. 

Közben a feltámadt Jézus elindul, hogy sorra találkozzon azokkal, akiket szeret, s akikben meg akarja erősíteni a hitet egy személyes találkozással. Vajon én melyik útra lépek? A hazugság útjára, hogy én is hamis tanú legyek s tagadjam a feltámadást? Vagy olyan útra, amelyen találkozhatok a halálból feltámadt Üdvözítővel, hogy én is a feltámadás hirdetője legyek. A mai evangéliumi történetből már csak az én állásfoglalásom hiányzik. 

© Horváth István Sándor

Imádság: 

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.