Igen, nekünk is helyünk van az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson jövőre, Budapesten. És nem csak helyünk, hanem addig feladatunk is jócskán: többek közt rajtunk múlik, mennyien döntenek úgy a környezetünkben, hogy részt akarnak venni a 2020. szeptember 13–20. közötti eseményeken. Fábry Kornél, a NEK főtitkára, a Gyulafehérvári Főegyházmegye több főesperesi kerületében előadóként vett részt a papi rekollekciós alkalmakon az elmúlt napokban. A marosvásárhelyi „állomáson” beszélgettünk vele erről az útról és a célegyenesbe fordult kongresszusról.

– Nagyon szép összecsengése van ennek a napnak, hiszen Magyarok Nagyasszonya ünnepe van ma; a rendkívüli missziós hónapban a missziós kereszt jelenlétében Marosvásárhelyen beszélgetünk. Mit jelentett számodra, Kornél atya, ez a missziós körút itt, a Gyulafehérvári Főegyházmegyében?

– Nagy megtiszteltetés. Erdélyben először a kilencvenes évek elején jártam, utána elég hosszú idő kimaradt, de idén már harmadszor voltam Csíksomlyón. Öröm ide visszatérni. Az, hogy most itt járt a missziós kereszt, amelyen helyet kaptak magyar és magyar vonatkozású szentek ereklyéi, a Kárpát-medence szentjei és boldogjai, úgy gondolom, nagyon nagy erőt ad nekünk, az itt élő magyaroknak segíthet az együttélésben, mert arra irányítja a figyelmünket, hogy a mi hazánk a mennyben van, amíg pedig oda eljutunk, itt békességben kell megpróbálnunk együtt élni lehetőleg mindenkivel, és megmaradni a hitünkben. A missziós kereszt jelenléte erőt adhat amiatt is, hogy látjuk rajta a szentek ereklyéit, akik életükkel példaképként állnak előttünk. Korábban gondolkodtunk azon, hogy az egyik ereklyetartó helyére írjuk oda: A te helyed. Igen, ez a célunk, hogy szentek legyünk, itt Erdélyben, az anyaországban, bárhol – a közös hivatásunk ugyanaz.

– Számodra mit jelent az Eucharisztia?

– Röviden válaszolva: mindent. Az, hogy Krisztus önmagát adja nekem, azt jelenti, teljesen egyesülök vele, hiszen testi-lelki egyesülés történik minden egyes szentáldozásban. Ennél mélyebb egyesülés nincs, még a házasságban sem, mert az Isten és az ember testileg-lelkileg egyesülhet. Ez egy nagy csoda. Épp a múlt vasárnapi evangéliumban olvastuk, hogy ha mustármagnyi hitünk lenne és azt mondanák a szederfának, „szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben”, az megtenné. Hát, ennél sokkal nagyobb csodát élünk meg a szentmisében, amikor Krisztus szavait elmondva a felszentelt pap a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé változtatja. Ennél nagyobb csodát nem tudok elképzelni. Ez hittitok, és kérnünk kell a jó Istentől, hogy folyamatosan növelje bennünk az Eucharisztiába vetett hitünket: Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Épp ezért térdelünk le, különben bálványimádás lenne a térdhajtásunk. Az Eucharisztia maga Jézus, és számomra nagyon fontos a mindennapi szentáldozás, szentmise.

– Miben erősíthet a NEK bennünket, erdélyi és partiumi magyarokat?

– Amint mi évről évre elzarándokolunk Csíksomlyóra és élvezzük az itteniek vendégszeretetét, most viszonzásul mi látjuk vendégül az erdélyieket. Igazából a missziós kereszt útja is egy meghívás, ahogyan járja a Kárpát-medence katolikus egyházközségeit, az egyházmegyéket. E találkozók során mélyüljön el a hitünk az Eucharisztiában, és a szentek adjanak példát nekünk! Ugyanakkor a kereszt jelenléte egy meghívás, hogy gyertek és ünnepeljetek velünk jövőre. Mi is itt voltunk csíksomlyói pápalátogatáson, a nyári Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón, és évről-évre zarándokvonat érkezik a pünkösdi búcsúra, most akkor Budapesten hadd legyünk mi a vendéglátók. Azt gondolom, ez sokat adhat az erdélyieknek, megerősítheti a kötődésünket is, és egy szép élmény lesz, amiből tovább tudunk majd élni.

– A kongresszus teljes hetének programja olvasható az Iec2020.hu honlapon, viszont ha most egy programpontot kellene kiemelni, melyik lenne az?

– Igazából az egész fontos. Nekem szívem csücske az ifjúság, ezért számukra kiemelném a pénteket, mint ifjúsági napot, és hogy maradjanak a hétvégére is. A Puskás Ferenc Stadionban bemutatott nyitószentmise is egy örömünnep lesz sok elsőáldozóval. A hétvégi két szentmise és az eucharisztikus körmenet lesznek a hét csúcspontjai. Nagyon várom már! Élmény lesz kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Hadd mondjak egy példát, az egyik egyházközségben, ahol a missziós keresztet már szintén vendégül látták, a hívek fáklyás körmenetben átvonultak az egyik templomból a másikba, és volt ott egy 10 éves kislány, aki hátranézve a sok fáklya láttán azt mondta: „De buli!” Igen, legyen valóban ilyen élmény végigmenni Jézussal az utcán, az Andrássy úton, és a jelenlétünkkel megvallani hitünket. Én ezt nagyon fontosnak érzem. Ha valakit egy dologra hívnék vagy ki kellene választani egy-két programot, akkor azt mondom, hogy a szombat este és vasárnap délelőtt kimagasló események lesznek, ugyanakkor a délelőttök is nagyon érdekes előadásokat és szép ünnepeket tartogatnak a résztvevők számára.

– Meglepő volt arról hallani, hogy a Lánchíd díszkivilágítása az 1938-as eucharisztikus kongresszusra készült. Ilyen jellegű különlegességeket is tartogat 2020?

– Volt több erre vonatkozó ötlet is, ami emléket állít a 2020-as NEK-nek. Ami biztos, hogy elkészült egy szép, modern monstrancia, amely másfél méter magas, 60 kilós, gyönyörű üveg és arany szentségtartó. Ez biztosan megmarad a kongresszus után is.

– Vajon ez az előkészületi két év hozott-e valami újat az Oltáriszentséghez való kötődésedben, vagy miben erősített meg még inkább?

– Az én kötődésem ugyanolyan erős, mint korábban, viszont látom, hogy sokakét erősítette akár A szentségimádás iskolája, akár más kiadványaink. Azt is jó látni, hogy megnyílnak templomok. Nyilván, ha azt láthatjuk, hogy a körülöttünk lévő emberek is hisznek az Eucharisztiában, az a személyes hitünket is erősíti: mégsem én vallom csak így, hanem vagyunk itt egy pár millióan, akik ezt hiszik, és így gondolják. Örömmel hallom a beszámolókat, visszajelzéseket: elkezdtük a szentségimádásokat, amelyek sok gyümölcsöt hoznak, vagy megértettük a misét, köszönjük… Tehát azt látom, hogyha azt a kincset, amit kaptunk, meg tudjuk osztani másokkal, az a legnagyobb ajándék.

– Közeledik az a világméretű szentségimádás, amelybe az elmúlt évek alatt egyre többen és egyre több helyszínről bekapcsolódtak…

– A NEK napjaiban Jézust szeretnénk a középpontba állítani, az a legfontosabb, hogy Őt imádjuk, és ennek a legjobb előkészülete, ha a világ minden táján egy napon át Krisztust helyezzük a középpontba. Azért fontos, hogy regisztráljuk a helyszíneinket, ahol egyórás szentségimádást tartunk, hogy tudjunk egymásról. Az a célunk, hogy sok ország ezernyi templomában imádkozzunk együtt. Ezzel felhívjuk a figyelmet arra, hogy Jézus a mi Megváltónk, és rajta kívül nincsen más. A Corpusdomini.iec2020.hu oldalon lehet november elejétől regisztrálni a plébániákat, közösségeket a november 23-i szentségimádásra, ahol azt is be lehet írni, hogy a korábbi alkalmak tükrében várhatóan hány imádkozó lesz. Először, bár csak a magyarokat hívtuk, 18 országban imádkoztunk együtt, másodszor már 45, legutóbbi alkalommal 47 országból csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez.

– Egy olyan tervet is említettél, amit még nem hirdettetek meg, viszont igen fontos része lesz a felkészülésnek: egy kilenc hónapon át tartó kilenced.

– Jézus mondta Paray-le-Monialban Alacoque Szent Margitnak, hogy mindazok, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekén szentáldozáshoz járulnak, megkapják haláluk előtt a bűnbánat kegyelmét, és szentségek nélkül nem fognak meghalni. És nyilván, ha Jézussal a szívünkben halunk meg, akkor az a mennyországba vezető út. Arra gondoltunk, ha minél többen ezt megtesszük, annál többen járunk az életszentség útján. Ezzel tudjuk leginkább emelni a környezetünket is, és a lelkünket pedig készíteni erre a kongresszusra. Ezért meghívunk mindenkit az ún. „nagykilencedre”, azaz arra, hogy 2020 januárjától szeptemberig, minden hónap első péntekén járuljunk szentáldozáshoz, ha pedig kell, akkor szentgyónáshoz is.

– Megbízás, munka, kihívás, ünnep, áldás… egy szóban mit jelent neked a NEK?

– Egy igent Jézus meghívására.

Forrás: NEK Titkárság/Romkat.ro

Fotó: Molnár Miklós Csaba

Magyar Kurír